Félrevezethetnek a zöldpolitikusok

Nem áll rendelkezésre annyi pénz, amennyit felemésztene az átállás a teljesen megújuló alapú áramtermelésre akár Magyarországon, akár Európában. Mégis ilyesmit ígérget egyre több hozzá nem értő.

Hugyag, 2019. június 20. Napelemek a 2,9 megawatt teljesítményű új napelemparkban Hugyagon 2019. június 20-án. Az 1,2 milliárd forint értékű, kizárólag piaci forrásokból finanszírozott beruházás által termelt áram évente 1750 család energiafogyasztását biztosítja. MTI/Komka Péter Fotó: Komka Péter

Egyre több, nem szakmai forrásból hallani, hogy meg lehet oldani száz százalékban megújuló forrásból az energiaszükségletünket. Legutóbb Katrin Göring-Eckardt, a német Zöldek frakcióvezetője beszélt ilyesmiről az Indexnek, ám a teológiát tanult politikus nem részletezte az energetikai rendszer átalakulásáról szóló elképzelését.

A kétségtelenül jól csengő kijelentést ritkán követi adatokkal alátámasztott magyarázat, ezért szakértői állásfoglalásokat vizsgáltunk meg. Számoltak például a Nemzetközi Energiaügynökségnél (IEA), és arra jutottak, hogy ugyan lehetséges Magyarország teljes áramigényét megújuló alapú termelők segítségével fedezni, ám nem éppen triviális kihívásokkal kellene szembenézni. A ­kalkulációt legutóbb Varró László, a szervezet szakembere mutatta be az Energy Investment Forum 2019 nevű eseményen, a számításokat akkor a Magyar Nemzet is ismertette.

A napelemes kapacitások felívelésének nagy szerepe van a klímabarát energiatermelésben Magyarországon is
Fotó: Havran Zoltán

Eszerint ha a jelenlegi fogyasztáshoz hasonlóan negyven terawattóra áramot szeretnénk előállítani a meglévő lehetőségeinkkel, és feltesszük, hogy egyenlő arányban osztjuk szét a termelést, akkor tizenhatezer focipályányi napelemre és huszonötezer focipályányi szélparkra lenne szükség.

Emellett a teljes mezőgazdasági terület felén, 2,7 millió hektáron kellene energetikai célú növénytermesztést folytatni. A geotermikus energia kiaknázásához egy olimpiai medencényi forró vizet kellene átforgatni négypercenként. És ez csupán a kapacitás kérdése, a rendszerszabályozási, rendelkezésre állási és infrastrukturális kihívások szintén súlyos kérdések, nem szólva a pénzügyi nehézségekről. Mindazonáltal a szakértő a magyarországi napelemes kapacitások felívelését az egyik legjobb folyamatnak nevezte.

Magyarországon időről időre felvetik azt is, hogy miért ne lehetne a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartását szolgáló beruházás, Paks II költségeit megújulókba fektetni. – Ilyesmi kizárólag elméleti, papíron létező kérdés lehet, tekintettel arra, hogy az időjárásfüggő áramtermelők nem biztosítanak folyamatos és egyenletes ellátást, más a funkciójuk, mint az úgynevezett zsinórterméket előállító atomerőműveknek – hangsúlyozta a lapunk által megkérdezett atomenergetikai szakértő. Hárfás Zsolt energetikai mérnök számításokkal is szolgált: ha a két új paksi blokk teljesítményét, 2400 megawattot (MW) szeretnénk napelemekkel pótolni, akkor közel 17 és fél ezer MW kapacitásra lenne szükség. Ehhez 7875 milliárd forint beruházási költség és mintegy 2756 milliárd forint uniós támogatási igény társulna, nem beszélve a napelempark területigényéről: nagyjából 390 négyzetkilométerről, vagyis Debrecen területével szinte megegyező nagyságú alapterületről lenne szó.

Ha szélerőművekkel szeretnénk kiváltani Paks II-t, akkor a Balatonnál is nagyobb területre, 648 négyzetkilométerre lenne szükség a mérnök számításai szerint. Hárfás Zsolt hozzátette: nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nap- és a szélerőműparkok átlagos élettartama 20-25 év, így a két új paksi blokk 60 éves garantált üzemideje alatt kétszer-háromszor újra kellene építeni ezeket.

Vagyis a beruházási költség Paks II mintegy 3700 milliárd forintos költségének többszöröse lenne. A mérnök szerint a nap- és a szélerőművek időjárás-függősége ­miatt óriási tartalékra, kiegyenlítő kapacitásokra is szükség van a rendszer stabilitása, valamint a fogyasztók biztonságos kiszolgálása érdekében. Ezeknek a költségeit, illetve a kötelező átvétel és a hálózatfejlesztés bekerülését a fenti összegek nem tartalmazzák – mutatott rá Hárfás Zsolt.

Gyakori érv a megújulók mellett az is, hogy szinte ingyen termelnek áramot. – Ha ez így lenne, akkor nem támogatta volna a német államkassza az ilyen erőművek működését csak idén 27,3 milliárd euróval (9067 milliárd forinttal) – hívta fel a figyelmet Hárfás Zsolt. Hangsúlyozta azt is, hogy emellett a berlini lakossági fogyasztó csaknem 108 forintot fizet kilowattóránként, míg egy budapesti 38 forintot.

Az IEA a szén-dioxid-kibocsátás nélküli áramtermelés növeléséhez egy­aránt elengedhetetlennek tartja a megújuló és a nukleáris kapacitások növelését. Előbbi szektor 2040-ig 15 600 milliárd dollárt emészthet fel világszerte, de a szervezet szerint érdemes fenntartani az utóbbit is, ellenkező esetben a következő húsz évben a harmadára zuhanhat a nukleáris alapú áramtermelés Európában, ami négymilliárd tonna szén-dioxid-kibocsátásával járna.