Rejtőző génszerkesztés

A hagyományos GMO-khoz hasonló szigor vonatkozik az új, precíziós nemesítéssel előállított termékekre Európában, a szabályok kijátszása azonban nem tűnik lehetetlen feladatnak. Egy uniós jelentés szerint ugyanis ma egyetlen olyan módszer sem létezik, amelynek segítségével egy áruból ki lehetne mutatni, hogy az új eljárással készült, génmódosított összetevőt tartalmaz-e. Az ellenőrzési metódusok kidolgozását a magyar agrárkormányzat is sürgeti, a kérdésnek pedig az új EU-s stratégia, a Tanyától a tányérig program tárgyalása során is napirendre kell kerülnie.

Laborban ellenőrzik a magyar vetőmagot, de minden módosítást nem vehetnek észre Fotó: MTI/Balaton József

Laborban ellenőrzik a magyar vetőmagot, de minden módosítást nem vehetnek észre
Fotó: MTI/Balaton József

A génszerkesztés valahol félúton helyezkedik el a hagyományos nemesítés és a génmódosítás általánosan elfogadott folyamata között. Míg a nemesítők egy növény különböző fajtáinak keresztezésével hoznak létre új hibridet, addig a génmódosítás során egy másik faj génjét laboratóriumi körülmények között hozzáadják a módosítani kívánt szervezetéhez. Ez utóbbi teljesen természetellenes eljárás. A génszer­kesztés ötvözi a két módszert: a természetes nemesítéshez képest a legnagyobb előnye, hogy rövid idő alatt elérhető a kívánt eredmény, a génmódosításhoz képest pedig az, hogy nem kerül be más fajgénszekvencia. Ugyanakkor a hátránya, hogy a természetes folyamatokba avatkoznak be a szakemberek, ami emberi mulasztással járó kockázatokat hordoz magában.

Nemrég a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is felhívta a figyelmet az új eljárás veszélyeire. A NAK szerint a technológia a mezőgazdaság és az egészségügy területét is érinti, az új piaci lehetőségek mellett azonban fontos etikai kérdéseket is felvetnek, így megítélésük továbbra sem egyértelmű. Az eljárásról az Euró­pai Unióban is egyre nagyobb vita bontakozik ki, a módszer támogatói ezért a múlt évben kérték Brüsszelt, hogy vizsgálja felül a génszerkesztés besorolását.

A már említett új európai uniós stratégia része az úgynevezett Európai Zöld Megállapodásnak (European Green Deal), amely meghatározó eleme lesz az Európai Bizottság következő ciklusának, így hatással lesz a közösség 2021 utáni költségvetésére is. A Tanyától a tányérig kezdeményezés célja többek között a fenntartható élelmiszer-előállítás biztosítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem támogatása például úgy, hogy segíti az ökológiai gazdálkodás elterjedését.