Tény az is, hogy egyes olaj- és gázipari vállalatok már beépítették a folyamataikba a megújulókat. Ám jellemzően ezek a cégek a főtevékenységükön kívüli területekbe a tőkeköltségeiknek mindössze egy százalékát irányították, a pénz legnagyobb hányada pedig a nap- és a szélenergiába áramlott. Más vállalatok a villamosenergia-elosztás, az elektromos autók töltése, illetve az akkumulátorok felé irányították az alternatív befektetést célzó tőkéjüket, ezzel megnövelték a kutatás-fejlesztési munkájukat. De mindezt az erőfeszítést kevesli az IEA, amely szerint a tőkeelosztásnak ennél jóval nagyobb mértékűnek kellene lennie a fenntartható gazdaság kialakításához. A befektetéseknek – tették hozzá – fontos volna megtalálniuk az üzemanyagok területét, így fejlődhetne a hidrogén, a biogáz és a bioüzemanyagok technológiája. Tíz éven belül ugyanis ennek az üzemanyag-ellátásba irányuló tőkének a 15 százalékát kellene megkapniuk, ha nem, az átmenet a karbonsemleges gazdaságba jóval nehezebb és drágább lesz.
Mindezek mellett elengedhetetlen marad az olajipari beruházások fenntartása, még abban az esetben is, ha kifejezetten gyorsan menne végbe az átmenet. Ennek oka pedig az, hogy ha most megállna a tőke áramlása a szektorba, az évente nyolcszázalékos termeléscsökkenést eredményezne. Ilyen mértékű kiesés felülmúl minden elképzelhető igénymérséklődést, vagyis a már működő olajmezők és néhány új is a képben marad a szerzők szerint.
