„Egyetlen energetikai vállalat sem úszhatja meg az átalakulást, az iparág minden szereplőjének meg kell fontolnia, hogyan reagál a klímacélok által állított kihívásokra ”– jelentette ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) főigazgatója a szervezet új kiadványa apropóján, amelyben az olaj- és a gázipar elengedhetetlen lépéseit taglalják. Fatih Birol egyúttal leszögezte, hogy a tétlenség egyszerűen nem opció.
Jelenleg a rövid távú megtérülést a társaságok a fosszilis tüzelőanyagoknak köszönhetik, ám ez már veszélyezteti is a vállalatok hosszú távú társadalmi elfogadottságát és a jövedelmezőségét – már amennyiben a cégek nem lépnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséért. Márpedig az IEA szerint a klímacélok eléréséért az energiaszektor együttesen lényegesen többet tehetne, mint amit eddig néhány olajvállalat tett. Lehetőségek rejlenek a mérnöki megoldásokban, a pénzügyi forrásokban és a projektmenedzsmentben is. A főigazgató szerint minden szereplőnek elsősorban a környezeti lábnyomát kell csökkenteni. – Az energiaszektor által kibocsátott üvegházhatású gázok 15 százalékáért a szénhidrogének felhozatala és a fogyasztókhoz eljuttatása a felelős. E kibocsátásokat gyorsan és nagymértékben lehetne csökkenteni – jelentette ki Fatih Birol, kommentálva a tanulmányt, amelyet a davosi Világgazdasági Fórumon is bemutattak. Ennek a legegyszerűbb és a leginkább költséghatékony módja a kitermelés során a légkörbe kerülő metán megfékezése. Emellett – tették hozzá a szerzők – az olaj felhozatala során melléktermékként feltörő földgáz elégetését, az úgynevezett fáklyázás rutinját is mérsékelni kellene. A gyakorlatot olyan lelőhelyeken alkalmazzák, ahol az elsődleges cél az olaj felhozatala, a földgáz begyűjtésére és továbbítására pedig nem éri meg kiépíteni az infrastruktúrát. Javasolt az is, hogy a vállalatok a kitermelési-továbbítási folyamat áramigényének fedezésébe integrálják a megújulóalapú és az alacsony kibocsátású forrásokat.
Fotó: Reuters
A főigazgató szerint az olajcégek kiterjedt tudásbázisuk és stabil pénzügyi forrásaik segítségével döntő szerepet játszhatnak a megújulóforrások terjedésének felgyorsításában. Lehetővé tehetik néhány kulcsfontosságú, de igen tőkeigényes, a tiszta energián alapuló technológia bevezetését, ideértve a szén-dioxid leválasztását, tárolását és felhasználását, valamint a hidrogén energiaforrásként való alkalmazását is. Az ipar bevonása nélkül ugyanis ezek a technológiák egyszerűen nem érik el azt a léptéket, amely ahhoz szükséges, hogy labdába rúgjanak a kibocsátás csökkentésében.
