Tehetnek az olajcégek a klímáért

Nagy az olajipar döntéshozóinak felelőssége, hiszen amellett, hogy fenn kell tartaniuk a szénhidrogének kitermelési ütemét, elengedhetetlen volna a tőkéjük a karbonmentes gazdasághoz vezető út kialakításában is. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az iparág több megújulóalapú forrást is felhasználhatna.

A Nemzetközi Energiaügynökség egyebek mellett a fáklyázás rutinját is mérsékelné Fotó: Maxim Shemetov Forrás: Reuters

„Egyetlen energetikai vállalat sem úszhatja meg az átalakulást, az iparág minden szereplőjének meg kell fontolnia, hogyan reagál a klímacélok által állított kihívásokra ”– jelentette ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) főigazgatója a szervezet új kiadványa apropóján, amelyben az olaj- és a gázipar elengedhetetlen lépéseit taglalják. Fatih Birol egyúttal leszögezte, hogy a tétlenség egyszerűen nem opció.

Jelenleg a rövid távú megtérülést a társaságok a fosszilis tüzelőanyagoknak köszönhetik, ám ez már veszélyezteti is a vállalatok hosszú távú társadalmi elfogadottságát és a jövedelmezőségét – már amennyiben a cégek nem lépnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséért. Márpedig az IEA szerint a klímacélok eléré­séért az energiaszektor együttesen lényegesen többet tehetne, mint amit eddig néhány olajvállalat tett. Lehetőségek rejlenek a mérnöki megoldásokban, a pénzügyi forrásokban és a projektmenedzsmentben is. A főigazgató szerint minden szereplőnek elsősorban a környezeti lábnyomát kell csökkenteni. – Az energiaszektor által kibocsátott üvegházhatású gázok 15 százalékáért a szénhidrogének felhozatala és a fogyasztókhoz eljuttatása a felelős. E kibocsátásokat gyorsan és nagymértékben lehetne csökkenteni – jelentette ki Fatih Birol, kommentálva a tanulmányt, amelyet a davosi Világgazdasági Fórumon is bemutattak. Ennek a legegyszerűbb és a leginkább költséghatékony módja a kitermelés során a légkörbe kerülő metán megfékezése. Emellett – tették hozzá a szerzők – az olaj felhozatala során melléktermékként feltörő földgáz elégetését, az úgynevezett fáklyázás rutinját is mérsékelni kellene. A gyakorlatot olyan lelőhelyeken alkalmazzák, ahol az elsődleges cél az olaj felhozatala, a földgáz begyűjtésére és továbbítására pedig nem éri meg kiépíteni az infrastruktúrát. Javasolt az is, hogy a vállalatok a kitermelési-továbbítási folyamat áramigényének fedezésébe integrálják a megújulóalapú és az alacsony kibocsátású forrásokat.

A Nemzetközi Energiaügynökség egyebek mellett a fáklyázás rutinját is mérsékelné
Fotó: Reuters

A főigazgató szerint az olajcégek kiterjedt tudásbázisuk és stabil pénzügyi forrásaik segítségével döntő szerepet játszhatnak a megújulóforrások terjedésének felgyorsításában. Lehetővé tehetik néhány kulcsfontosságú, de igen tőkeigényes, a tiszta energián alapuló technológia bevezetését, ideértve a szén-dioxid leválasztását, tárolását és felhasználását, valamint a hidrogén energiaforrásként való alkalmazását is. Az ipar bevonása nélkül ugyanis ezek a technológiák egyszerűen nem érik el azt a léptéket, amely ahhoz szükséges, hogy labdába rúgjanak a kibocsátás csökkentésében.

Tény az is, hogy egyes olaj- és gázipari vállalatok már beépítették a folyamataikba a megújulókat. Ám jellem­zően ezek a cégek a főtevékenységükön kívüli területekbe a tőkeköltsé­geiknek mindössze egy százalékát irányították, a pénz legnagyobb hányada pedig a nap- és a szélenergiába áramlott. Más vállalatok a villamosenergia-elosztás, az elektromos autók töltése, illetve az akkumulátorok felé irányították az alternatív befektetést célzó tőkéjüket, ezzel megnövelték a kutatás-fejlesztési munkájukat. De mindezt az erőfeszítést kevesli az IEA, amely szerint a tőkeelosztásnak ennél jóval nagyobb mértékűnek kellene lennie a fenntartható gazdaság kialakításához. A befektetéseknek – tették hozzá – fontos volna megtalálniuk az üzemanyagok területét, így fejlődhetne a hidrogén, a biogáz és a bio­üzemanyagok technológiája. Tíz éven belül ugyanis ennek az üzemanyag-ellátásba irányuló tőkének a 15 százalékát kellene megkapniuk, ha nem, az átmenet a karbonsemleges gazdaságba jóval nehezebb és drágább lesz.

Mindezek mellett elengedhetetlen marad az olajipari beruházások fenntartása, még abban az esetben is, ha kifejezetten gyorsan menne végbe az átmenet. Ennek oka pedig az, hogy ha most megállna a tőke áramlása a szektorba, az évente nyolcszázalékos termeléscsökkenést eredményezne. Ilyen mértékű kiesés felülmúl minden elképzelhető igénymérséklődést, vagyis a már működő olajmezők és néhány új is a képben marad a szerzők szerint.