Véget ért a tagság, kezdődik az átmenet

A brexit bekövetkezése egyelőre gyakorlatilag kevés változást hoz, alig veszünk belőle észre valamit. Az év végégig még minden úgy lesz, ahogy eddig: szabadon utazhatunk, munkát is vállalhatunk, olcsón telefonálhatunk, és sürgős egészségügyi ellátásra is jogosultak maradunk. A gazdasági kapcsolatok idén még vélhetően nem esnek vissza, a magyar exportot nem fenyegeti veszély.

Az Egyesült Királyság névleg elhagyta az Európai Uniót, drámai változások azonban egyelőre mégsem jelentkeznek. Ez annak köszönhető, hogy a távozó ország és az unió közötti megegyezés értelmében átmeneti időszak kezdődik; ezalatt a gazdasági kapcsolatok, a kereskedelem, a tőkeáramlások, a személyek szabad mozgása és még sok minden más sem változik. Az átmeneti időszak egyelőre december 31-ig tart, de ha a két fél ebben egyezik meg, meghosszabbítható, lényegében határidő nélkül.

Felmerül a kérdés, hogy végül is mi változott, és mi nem? Ami biztos, hogy most már nincs visszaút: a kilépést nem lehet elhalasztani vagy törölni, az már megtörtént, befejezett tény. Ha az ország újra csatlakozni akarna, jelentkeznie kellene a tagságért, mint bármely új tagnak. A brit képviselők elhagyják az Európai Parlamentet, miniszterelnökük nem vesz részt az EU-csúcsokon, legfeljebb vendégként.

Az életbe lépett megegyezés szerint az átmeneti időszakban minden más úgy marad, mint eddig, nagyjából az Európai Gazdasági Térség olyan tagállamainak mintájára, mint Norvégia vagy Svájc. Fennmarad az áruk és szolgáltatások szabad áramlása, nincsenek vámok, az EU-polgárok munkát vállalhatnak és letelepedhetnek az országban, vagyis a személyek szabad áramlását sem korlátozzák. Maradnak az európai uniós szabályozások a telefondíjaknál, ugyancsak fennmaradnak az egészségügyi egyezmények. Ha ott tartózkodásunkkor sürgős ellátásra szorulunk, ez jár nekünk, akárcsak a brit polgároknak az EU területén. Végül, ami igen lényeges: egyelőre az Egyesült Királyság ugyanúgy befizet a közös EU-kasszába, mint eddig. Önmagában tehát a közvetlen gazdasági kapcsolatok, az export és az import sem változik, olyan másodlagos hatás ugyanakkor jelentkezhet, hogy egyes cégek – tartva a későbbi változásoktól – leépítik kapcsolataikat, vagy legalábbis nem bővítik azokat. Jelentősen mérhető gazdasági hatásra azonban egyelőre nem lehet számítani sem Magyarország, sem az EU egésze vonatkozásában.

Lényegesebb ennél: meghosszabbítják-e ezt az egyelőre kényelmes időszakot jövőre is, ha pedig nem, mi következik utána. Csak annyi biztos: nem létesíthetnek fizikai határt az Ír-sziget két része – Észak-Írország és az Ír Köztársaság – között, az addig letelepedő és ezt bejelentő EU-polgárok jogai nem csorbulnak, és ugyanez érvényes az unióban élő britekre is. Szintén lényeges, hogy Londonnak ki kell majd fizetnie a megállapodás szerinti kilépési díjat.

Minden más változhat az átmeneti időszak végén, attól függően, milyen megállapodás lép akkor életbe. Ha nem sikerül megegyezni, akkor megszakad a szabad kereskedelem: vámkötelezettség lép életbe Nagy-Britannia és az EU között, Észak-Írország azonban különleges helyzetben marad. Utazni a továbbiakban csak turistaként lehet, minden máshoz külön engedélyre, esetleg vízumra lehet szükség. Ha így lesz, az súlyosan visszavetheti a kereskedelmet, és a későbbiekben ez akár a Nagy-Britanniába irányuló magyar exportot is megviselheti.

A cél azonban mindkét oldalon az, hogy megegyezés szülessék a további kapcsolatokról. Ez szinte bármire kiterjedhet, bár annak nem sok esélye van, hogy a szigetország bent maradna a vámunióban, hacsak Boris Johnson miniszterelnök meg nem gondolja magát e kérdésben. A megállapodást nehezíti, hogy az EU kénytelen ragaszkodni ahhoz az elvhez, hogy az áruk, szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgása – azaz a négy uniós alapszabadság – közül nem lehet egyet vagy kettőt úgy megszüntetni, hogy a többi fennmaradjon. Így abban lehet csak bízni: legalább egyéb kérdésekben megegyeznek, esetleg alacsony vámtételeket alkalmaznak, s így minél kisebb lesz a gazdasági kár.