Felfutó ágban a zöldkötvények

A miniszterelnök évértékelő beszédében bejelentett zöldkötvény kibocsátása több nemzetközi szervezetnél, országnál, sőt városnál, tartománynál is sikeres útnak bizonyult. A hazai konstrukciót lengyel példa alapján hozzák létre, az államkötvény kondícióinak, jegyzésének és az így megteremtett források felhasználási lehetőségei­nek kidolgozása folyamatban van.

Csak klímacélokat szolgáló projektek kaphatnak pénzt Fotó: Reuters

A klímavédelmi kötvényekkel, zöldállampapírokkal egyre gyakrabban találkozhatunk a piacokon. Ezek sajátos küldetésükből fakadóan túlmutatnak a hagyományos üzleti célon, azaz a profitszerzésen, ám kibocsátásuk mégis jövedelmező amellett, hogy társadalmi hatásuk is számottevő.

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kondícióinak meghatározása azonban éppen speciális jellegükből adódóan egyedi, jóllehet nem függetleníthetők sem a futamidőtől, sem a kibocsátáskori inflációs és kamatkörnyezettől.

Csak klímacélokat szolgáló projektek kaphatnak pénzt
Fotó: Reuters

Viszont valamennyi kibocsátásról – időponttól és helyszíntől függetlenül – elmondható, hogy a zöldpapírok elősegítik a tőke környezetbarát beruházásokba csatornázását, nem csak rövid, de hosszabb időtávon is.

Csökkentik a forrásbevonás költségét, és felhívják a figyelmet a környezetromboláshoz kapcsolódó pénzügyi kockázatokra – derül ki a Pénzügyi Szemlében e témában megjelent elemzésből.

Jelentős különbség továbbá a zöldkötvények, zöldállampapírok és a hagyományos konstrukciók között az, hogy a klímavédelmi kibocsátások esetében konkrétan meghatározzák a források felhasználásának módját. Így a befektetők könnyen tájékozódhatnak a finanszírozásra kijelölt cégek tevékenységéről, beruházásairól, ez pedig segítséget nyújt nekik abban, hogy megbecsüljék a kötvény hitelkockázatát.

Az intézmények piacán elsőként 2007-ben az Európai Beruházási Bank (EIB) hívta életre az első zöld címkével rendelkező kötvényt. Hét évvel később aztán a Nemzetközi Tőkepiaci Szövetség (ICMA) lefektette a zöldkötvények elveit, és 2016-ban az éves összes kötvénykibocsátás átlépte a százmilliárd dollárt. A piac azóta is dinamikusan növekszik, de bőven van még tere a fejlődésnek.

Ezt alátámasztja a New Climate Economy által készített becslés, amely szerint 2030-ig a globális kereslet a klímaváltozáshoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítésére mintegy 90 ezermilliárd dollár lehet, aminek egy részét a zöldkötvényekkel finanszírozhatják.

Az Európától gyakran egészen eltérő kihívásokkal küzdő Afrikai, illetve az Ázsiai Fejlesztési Bank is bocsátott ki klímapapírokat. Majd önálló államként, szuverén kötvényeket elsőként, 2016 végén Lengyelország hirdetett jegyzésre, ötéves futamidőre, 750 millió euró értékben, amelynek példáját azóta többen követték. Lengyelország a forrásszerzés céljaként olyan, a fenntarthatóságot szolgáló területeteket jelölt meg, mint a megújulóenergia-termelés, a tiszta közlekedés, illetve szállítás, a hulladéklerakók rehabilitációja és az erdősítés.

A következő nagy kibocsátó Franciaország volt 2017 elején, amely 22 éves futamidejű zöldállamkötvényt dobott piacra, hétmilliárd euró értékben. A befolyó összegből a francia kormány deklaráltan a párizsi klímaegyezményben foglalt célokat szolgáló beruházásokat finanszírozza.

Még a jelentős kibocsátási összeget is háromszorosan túljegyezték, ami más, zöldkibocsátást tervező országoknak is biztató jel lehet. Ezt követte a Fidzsi-szigetek 2017. októberi kötvénykibocsátása, amelynek részeként a csendes-óceáni ország ötvenmillió dollár értékben vont be forrásokat zöldprojektek finanszírozásához. Eközben Kína a bankjain keresztül már 2015-ben és 2016-ban a legnagyobb zöldkötvény-kibocsátónak számított.

Mennyire zöld az a zöld?

A norvégiai Cicero Nemzetközi Klímakutató Központ befektetéselemző részlege kategorizálta a klímabarát értékpapírok segítségével finanszírozott fejlesztéseket. Szerintük vannak világoszöld, középzöld és sötétzöld beruházások. Az első kategóriába tartozó megoldások éghajlatbarátak, de önmagukban nem járulnak hozzá a hosszú távú jövőhöz. Jellemzően a rövid távú üvegházhatást okozó gázkibocsátás-csökkentést célozzák.

Tipikus példája a hatékonysági beruházások a hajózási technológiákban. A második kategória beruházásai kedvezők, de nem hoznak valódi megoldást. Ilyenek az áthidaló technológiák, például a plug-in hibrid buszok. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és éghajlati szempontból kiemelkedően hatékony programok adják a harmadik kategóriát, amelyek megfelelnek hosszú távú jövőképnek. Ilyenek például a megújulóenergia-projektek.