Hiába léptek ki a britek, tovább zajlik a huzavona

Épp hogy kilépett az Európai Unió­ból az Egyesült Királyság, máris folyik a vita a következő állomásról, amikor véget ér a jelenlegi átmeneti időszak. Miben kellene egyezségre jutni és vajon miként érintené Magyarországot a megállapodás elmaradása?

Egyebek mellett a halászati egyezménynek is az alku részét kellene képeznie Fotó: Dylan Martinez Forrás: Reuters

Január 31-én az Egyesült Királyság több halasztás után formálisan kilépett az ­Európai Unióból, azonban ahelyett, hogy megnyugodtak volna a kedélyek, rögtön az első munkanapon újra fellángolt a vita, hogy mi legyen, amikor le­jár a december 31-ig érvényes átmeneti időszak.

A két fél álláspontja között jelentős különbség van, és Boris Johnson brit miniszterelnök nyilatkozata alapján komoly esély lehet arra, hogy nem lesz megállapodás. Ebben az esetben az Egyesült Királyság, illetve inkább csak Nagy-Britannia mégiscsak kizuhan, immár nem az Európai Unióból, hanem annak kereskedelmi rendszeréből. Ez persze az uniónak és ezen belül Magyarországnak már nem akkora baj, mintha a tényleges uniós tagságból történt volna a kizuhanás, hisz így bármi történik, az Egyesült Királyság kifizeti a válási díjat (ezáltal nem borul fel az uniós költségvetés), biztosítva lesznek az ott élő uniós polgárok jogai.

Ha most nem lesz megegyezés, akkor csak annyi történik – és erre a brit miniszterelnök is hivatkozott –, hogy a Kereskedelmi Világszervezet szabályai lépnek életbe a kereskedelemben, adott vámtarifákkal, mennyiségi korlátozásokkal, és rengeteg más területen is megszakad az eddigi együttműködés. Ez mindenkinek kedvezőtlen, de Nagy-Britanniának árthat a legtöbbet. A kérdés az, hogy Magyarországot mindez mennyire érintené.

Egyebek mellett a halászati egyezménynek is az alku részét kellene képeznie
Fotó: Reuters

A megnövekvő adminisztráció, a hosszabbodó szállítási idő és a vámok miatt elkerülhetetlen, hogy csökkenjen a magyar–brit kereskedelem volumene. Ez jelenleg nem kis tétel, az oda irányuló exportunk értéke közel négymil­liárd euró, a teljes kivitel közel négy százaléka. Ugyanakkor felléphet egy másik hatás is, amely akár még kedvező is lehet: a megnehezülő alkatrészellátás miatt sok gyártó, összeszerelő üzem dönthet úgy, hogy elhagyja a szigetországot, és áttelepül valamelyik EU-s országba. Jó eséllyel választja térségünket (az alacsonyabb költségek miatt), így előfordulhat, hogy egy-két komoly termelőegység átkerül hozzánk, hozzájárulva a gazdaság növekedéséhez és az exporthoz. Az összhatást persze nehéz előre megbecsülni, de az nagyjából felmérhető, hogy mi kellene ahhoz, hogy megegyezzen a két oldal és létrejöjjön egy olyan kereskedelmi egyezmény, ami által elkerülhetők a drámai hatások. Az EU részéről Michael Bar­nier főtárgyaló azt nyilatkozta, hogy akár egy olyan megoldásban is benne lenne, amikor a vámunió megszűnése csak szimbolikus: nullaszázalékos vámtételeket alkalmaznának és mennyiségi korlátozások sem lennének. Ehhez viszont két feltétel szükséges. Az egyik, hogy a tisztességtelen verseny kizárása érdekében legyen a kereskedelmi megállapodásban is rögzített alapelv a piac­szabályozási feltételrendszerek azonosságáról. A másik, hogy a brit felségvizekhez hozzáférést biztosító halászati megállapodás megkötésének kötelezettségét rögzítse már a majdani kereskedelmi egyezmény is.

Boris Johnson viszont hallani sem akar erről a két kikötésről, bár a halászati megállapodásról van javaslata: kössenek meg egyet külön és vizsgálják felül évente. Egy dologban van még ellentét. Az EU szerint megállapodás esetén az egységes piaci kérdésekben a végső szót a luxembourgi Európai Bíróság hivatott egyedül kimondani, míg a brit megközelítés elveti ezt.

A különbségek mindazonáltal nem tűnnek áthidalhatatlannak, és vélelmezhető, hogy a brit oldal a megegyezés felé hajlik majd, hogy elkerülje a súlyos gazdasági károkat. Most még szilárd az álláspont, de a következő hónapokban lehet még alkudozni anélkül, hogy a felek kifutnának az időből.