Elkótyavetyélés helyett gyarapítás
– A balliberális politikusok, akik az Európai Egyesült Államok hívei, úgy gondolkodnak, hogy a nemzetállamok rossz gazdák, ezért mindent ki kell söpörni, eladni, privatizálni – mondta a Magyar Nemzetnek Boros Imre. A közgazdász szerint azonban az állam igenis lehet jó gazda. Boros Imre úgy véli, jó lépés volt, hogy a hazánkban működő bankrendszer fele magyar kézbe került. Szerinte leginkább a közszolgáltatások terén (víz, gáz, áram), illetve a stratégiai ágazatokban érdemes tulajdont szerezni. Ez történt 2010 után Magyarországon is: gáztárolókat vett az állam, tulajdonos lett nagy energetikai cégekben. Szintén az energetikai ügyleteket, valamint a Mol-részvények visszavásárlását említette Parragh László lapunk megkeresésére a nemzetgazdaságilag jelentős ágazatokban való pozíciószerzésekről szólva.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint egészen más elvek mentén kezeli az Orbán-kormány a nemzeti vagyont, mint azt a 2010 előtti kabinetek tették, amelyek számos vagyontárgyat elkótyavetyéltek. – Látványos privatizáció zajlott a Bokros-csomag idején, de a Gyurcsány-kormány is élen járt a nemzeti vagyon kiárusításában – jegyezte meg Parragh László, hangsúlyozva, hogy a nem elherdált, illetve a visszavásárolt vagyontárgyakat a természetes gyarapodás is jellemzi. – A visszaszerzések mellett új elemek jelentek meg és értékelődtek fel az állami vagyon körében, amelyek jelentősége igazán az elmúlt években került előtérbe, így az informatikával, digitalizációval kapcsolatos tulajdonjogok – magyarázta. Hozzátette, hogy a közlekedési infrastruktúra és a járműpark is óriásit fejlődött az elmúlt években. (Kiss Gergely–Pintér Balázs)
Kastélyok magánkézben
A szállodaipar tipikus magánosítási terület volt az úgynevezett spontán privatizáció 1989-től 1992-ig tartó időszakában, illetve az évtized során. 1992-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsa üdültetési főigazgatósága jogutódjaként létrehozták a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt, amely a húsznál kevesebb SZOT-üdülővel együtt összesen 365 ingatlant jegyzett, négymilliárd forint becsült értékben – ezek túlnyomórészt állami üdülők és kastélyok (Balatonederics, Csehimindszent, Dédestapolcsány, Dubicsány, Mikosszéplak, Szilvásvárad, Tóalmás, Zalakomár) voltak.
A kastélyvagyon nagy része ma is magánkézben van: például a seregélyesi Zichy-kastélyt jegyző Taurus Rt.-t 1996-ban adta el az ÁPV Rt. a Compagnie Financiere Michelin cégnek. 1998-ra 88 kastély, palota maradt állami tulajdonban, addigra magánkézbe került például Abony, Bodajk, Kéked, Kisbér, Sopronhorpács, Sülysáp, Vál kastélya. Az alapítvány később gazdasági társaságaként létrehozta az utóbb Hunguest Vagyonkezelő Rt.-vé alakult Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelési Kft.-t, és 2013-ig húsz évre szóló üzemeltetési szerződést kötött a céggel 36 nagyobb szálloda vagyonkezelésére. 1996-ban az üdülővagyon – kötvénykibocsátási konstrukció segítségével – lényegében többségi magántulajdonba került Leisztinger Tamás cégében, aki egészen 2016-ig birtokolta a szállodavállalatot, amely több váltást követően ma 22 saját és partnerszállodával a legnagyobb belföldi hotelvállalatként az Opus Global Zrt. érdekeltségében van.
A magyar tőzsdei cégé a Balatontourist kempingeket üzemeltető vállalkozás is, amelyek többsége az e területet érintő átgondolatlan privatizáció miatt ma is önkormányzati tulajdont képez. A balatoni hajózásban tavaly kedvező fordulat történt, a korábban szétdarabolt és forráshiányos vezetés helyett az állami szerepvállalás ismét előtérbe került. Az állam a balatoni hajóközlekedés versenyképes működése érdekében 6,6 milliárd forintos tőkeemeléssel 75 százalékos többségi tulajdonhoz jutott a Bahartban. (Thurzó Katalin)