Gyorsan telnek az olajtárolók

A koronavírus-járvány okozta leállás miatt az emberiség sokkal kevesebb olajat fogyaszt, mint máskor, miközben a kitermelés csúcsközelben van. Most még van hová tenni a felesleget, de már nem sokáig.

Végesek a kapacitások, de a vezetékeknek továbbra is működniük kell Fotó: Kurucz Árpád

Az olajpiacon is történelmi idők járnak, hisz gyakorlatilag az olaj energiaforrásként való tömeges felhasználásának kezdete óta nem volt még olyan, hogy az igény drámaian visszaessen.

Nagy áringadozásokra voltak ugyan példák, de arra, hogy a kitermelés közel negyedével legyen több a felhasználásnál, még soha. Márpedig most ez a helyzet: a napi nagyjából százmillió hordós kitermelt mennyiségből húszmillióra nincs igény, ezért az tárolókba kerül. Az Egyesült Államoknak óriási tárolókapacitása van, amit korábban olajhiá­nyos időkre felkészülve épített ki: jelenleg ötvenszázalékos a telítettség, és a mostani feltöltési ütem mellett számítások szerint tíz héten belül teljesen megtelnek az amerikai tárolók. A Bloomberg szerint a csővezetékek üzemeltetői már most arra kérik a kitermelőket, hogy önként fogják vissza a felhozatalt, mert ha minden megtelik, a vezetékek is részben működésképtelenné válhatnak.

Végesek a kapacitások, de a vezetékeknek továbbra is működniük kell
Fotó: Kurucz Árpád

Természetesen a világ más részein is telnek a tárolók (például Kínában), ugyanakkor sok kereskedő tankerhajókat bérel néhány hónapra vagy akár egy évre is, és feltölti azokat olajjal, majd leparkolja egy kikötőben vagy akár a nyílt tengeren.

Ők arra spekulálnak, hogy a most olcsón vett olajat a világgazdaság újraindulása után sokkal jobb áron el lehet majd adni, mivel 2015-ben, a hirtelen mélyre eső árak idején már rengeteget kerestek ezen az üzleten (jóllehet akkor nem volt drámai keresletkiesés, csak a lendület vitte túl mélyre az árat). A hajók azonban most ötször gyorsabban telnek, mint akkor, vagyis hamarosan elfogy a szabad kapacitásuk.

Mi történik akkor, ha végül minden tele lesz olajjal, még mielőtt – a járvány lecsengése közben vagy azután – a fogyasztás visszakapaszkodna a normál szintre? Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben már az ár alacsony volta sem tölti be a keresletélénkítő szerepét, hisz ha lenne is vételi szándék, az árut már nem tudják hová tenni. Ilyen esetben a kitermelésnek kell drámaian csökkennie, aminek két útja van: vagy megegyeznek a legnagyobb szereplők, hogyan osszák meg egymás között a csökkentést a válság végéig, vagy a szereplőknek önként kell leállniuk.

Ha ehhez nem elegendő az alacsony ár, akár kényszerű hatósági lépésekre is szükség lehet a legnagyobb kitermelőknél, mielőtt a csővezetékek is megtelnek és használhatatlanná válnak.