Kevesen dolgozhatnak otthonról

Alig dolgozhatnak otthonról az Európai Unió munkavállalói, Magyarországon pedig hivatalosan a kétszázezret sem éri el a távmunkában dolgozó alkalmazottak száma. Ugyanakkor nálunk vallották szinte legkevesebben az uniós állampolgárok közül, hogy hetente egyszer sem végezhetik otthonról a munkájukat, a németeknél a dolgozók több mint felének kötelező megjelennie a munkahelyén. A távoli munkavégzést leginkább a munkakörök önállósága teszi lehetővé.

Megfelelő távközlési kapcsolattal bizonyos feladatok bárhol elvégezhetők Fotó: Bach Máté

Hivatalosan az alkalmazottaknak mind­össze 3,7 százaléka, 144 ezer munkavállaló dolgozott távmunkában a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, ­2018-as adatai szerint. Az Európai Unió statisztikai hivatalának más módszertannal készített felmérése ugyanakkor azt mutatja, a dolgozók hat százaléka teheti meg – ha nem is külön, munkaszerződésben meghatározva –, hogy távmunkában, akár otthonról dolgozzon. A rendkívül alacsony arány megfelel az uniós átlagnak, nyolc-tíz százalékos arányukkal jellemzően a skandináv és a mediterrán államok előznek meg minket. Az Eurostat felmérése kitér arra, milyen arányban vannak azok, akiknek nem engedélyezett a home office hetente egy alkalommal sem. Magyarországon az alkalmazottak 36 százaléka vallja azt, hogy mindig be kell járniuk a munkahelyükre. Ezzel szemben a német dolgozók 61 százaléka van az irodához, üzemhez kötve. Az eurózóna országaiban a dolgozók több mint felének mindig kötelező megjelennie a munkahelyén, az ­uniós átlag pedig szintén jóval magasabb a magyarnál, 48 százalék. Az adatok tehát azt mutatják, hogy idehaza a munkavégzés helyét illetően rugalmasabbak a munkáltatók a legtöbb európai ­uniós tagállamhoz képest. Az otthon dolgozók szinte minden esetben internetalapú feladatokat látnak el.

A hazai statisztikai hivatal összefoglalójából az derül ki, hogy a távmunkát végző alkalmazottak 23 százaléka a munkáltatója kérésére dolgozik így, míg a többségüknek a munkakörük teljes mértékű önállósága miatt van erre lehetősége. A nagyobb városokban elterjedtebb a foglalkoztatási forma, Budapesten a dolgozók tíz százaléka élhet ezzel, míg a községekben egy százalék körül mozog az arány. Az alkalmazottaknak bizonyos idejű munkatapasztalatra kell szert tenniük ahhoz, hogy a felettesük megbízzon bennük és jóváhagyja az otthoni munkavégzést, továbbá rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel ahhoz, hogy önállóan, különösebb segítség nélkül is képesek legyenek távmunkában ellátni a munkájukat. A távmunkában dolgozók 69 százalékának van felsőfokú végzettsége, tehát magasan képzett, szellemi munkaerőről van szó.

Megfelelő távközlési kapcsolattal bizonyos feladatok bárhol elvégezhetők
Fotó: Bach Máté

A távmunka helyszíne az esetek 89 százalékában az otthon, a többi esetben kávézókból, közösségi irodákból dolgoznak. A távmunkások legnagyobb hányada, 66,5 százaléka nem meghatározott rendszerességgel, 14 százalékuk előre meghatározott rendszerességgel, míg 19,5 százalékuk folyamatosan, a hét minden napján a munkahelyétől távol végezte a munkáját. A munka törvénykönyve szerint a távmunkavégzés rendszeresen folytatott tevékenység, így vélhetően akik nem meghatározott rendszerességgel végeztek távmunkát, azok home ­office-ban dolgoztak – mutatott rá a statisztikai hivatal.

Az adatok azt mutatják, hogy jóval nagyobb azok aránya, akik egyéni megállapodással dolgoznak otthon, mint akiknek ez munkaszerződésükben rögzítve van a munkavégzés helyeként. A munkavállalók alapvetően előnyösnek tartják a távmunkát, a legtöbben a rugalmasságot emelték ki, a magánélet és a munka egyszerűbb összehangolását. A kedvezőtlen tapasztalatok közül pedig a nehezebb kapcsolattartást a munkatársakkal, illetve a munkaidő és a szabadidő határai­nak elmosódását említették.

A home office több más uniós országhoz viszonyítva annak ellenére népszerűbb idehaza, hogy a magyar munkavállalók hatvan százalékának van mindössze legalább középszintű digitális tudása, ami messze elmarad azon tagállamok átlagától, ahol elterjedtebb a távmunka gyakorlata.