Mielőtt a koronavírus megbénította a világot

Szerencsére jól időzítettük legutóbbi utazásunkat a világ legszebb korallzátonyaira az Indiai-óceán déli részén lévő Maldív-szigeteken, ahová még jóval a koronavírus feltűnése előtt kezdtük el szervezni a februári kéthetes kikapcsolódást. A koronajárvány azóta megjelent a Maldív-szigeteken is, de mi még éppen hazaértünk, mielőtt rosszabbra fordult a helyzet szerte a világon.

Egy darabig csak fotóról láthatjuk a szikrázó partot Fotó: Bodó Gábor

A Maldív-szigetekről nekem – és feltehetőleg sokan másoknak is – türkizkék vízen lebegő luxusbungalók, fantasztikus korallzátonyok, ­vakítóan fehér homokos partok képe ugrik be, és az is, hogy oda csak azok jutnak el, akik az effajta fényűzést megengedhetik maguknak. Nos, ugyan a repülőjegy valóban nem diszkontáron van, az Indiai-­óceánon található kis szigetország jó néhány szigete költséghatékony módon is bejárható.

Míg 2010 előtt valóban csak az úgynevezett resort islandeken, vagyis a kimondottan turistáknak fenntartott szigeteken volt jelen a turizmus, azóta nagyot fordult a világ az iszlám országban, és jó tíz éve már a helyiek által lakott szigeteken is megszállhatnak turisták. És mivel szigetből annyi van arrafelé, mint a tenger – a 26 atollon csaknem 1200, ezek közül nagyjából kétszáz lakott –, van miből válogatnia az utazónak. Jó tudni, hogy a legtöbb sziget nagyon apró: Himmafushi, amire végül a mi választásunk esett, mind­össze nyolcszáz méter széles és alig egy kilométer hosszú. Ebből következően nem is laknak ott túl sokan, és persze a vízparton henyélésen, a snorkelezésen és a pihenésen kívül nem is nagyon van ott mit csinálni. Azonban a tökéletes nyugalmat keresőknek ez valóban maga a paradicsom, a pár száz barátságos helyi lakos mellett ottjártunkkor rajtunk kívül nagyjából egy tucat másik turista volt épp a szigeten. A tíz nap végére szinte már mindenkit ismertünk, látásból legalábbis.

Ami a maldív konyhát illeti, leginkább a tonhalra és a kókuszra épül, azonban hiába vártuk, hogy bőségesen lesz tengeri herkentyű, a kifogott halak nagy részét a resort szigetekre vagy a fővárosba, Maléba szállítják, így meglepően szűk a halválaszték – legalábbis Himmafushin. Közelsége miatt az indiai konyha hatása is tetten érhető, ez színesíti némiképp a repertoárt.

Egy darabig csak fotóról láthatjuk a szikrázó partot
Fotó: Bodó Gábor

Alkohol egyáltalán nem kapható – és nem is fogyasztható – a lakott szigeteken, a nyílt vízen azonban és a nyaralószigeteken lehet inni, sokan ezt kihasználva futnak ki esténként a hajóikkal. Érdekesség, hogy nem mindenhol lehet fürdőruhában fürdeni – elméletben a lakott szigeteken vallási okokból ez tiltott, de a turisták miatt jó néhány helyen engedményeket tesznek, és úgynevezett bikini beacheket alakítanak ki. A nők ruházatát ­illetően is van korlátozás: például a vállat szabadon hagyó vagy átlátszó ruhát nem lehet hordani. A gyakorlatban a turistákkal elnézőbbek ezen a téren a helyiek, persze az ember lánya azért alkalmazkodik a helyi szabályokhoz egy utazás során, ráadásul elkél a testet jobban fedő öltözék, mivel rendkívül erős az egyenlítői napsugárzás.

Anyagilag azonban szerencsére nem égtünk le teljesen – az ott-tartózkodás viszonylag baráti árakon kihozható, több kis panzió, szállás van a szigeten, az étkezés is megoldható költséghatékonyan. Persze egy nyaralószigeten a büdzsénk többszörösét el tudtuk volna költeni, de a szálláshelykínáló oldalakat böngészve kiderült, hogy ott sem kell feltétlenül milliomosnak lennünk. A szigetek között csak hajóval lehet közlekedni, ami költséges, és ugyan van „tömegközlekedés”, azaz pár dolláros komp, azok általában naponta egyszer járnak.

Mázlifaktor

Az utunk időzítése szerencsés volt: ha egy héttel későbbi időpontra foglaltuk volna a repülőjegyeket és a szállást, már nem mertünk volna útnak indulni. Még kint voltunk a Maldív-szigeteken, amikor a helyi hírekből kiderült, hogy az egyik nyaralószigeten koronavírus-gyanús esetet találtak, és később két alkalmazott – akik egy ott nyaraló olasz turistától kapták el a fertőzést – tesztje is pozitívnak bizonyult. A resortot lezárták, és így tettek még néhány további nyaralószigettel is, ahol felütötte fejét a kór. Himmafushi lakói, mint sok más környékbeli lakott szigeten, halászatból és turizmusból élnek. Különösen érzékenyen érinti őket a jelenlegi járványhelyzet, de nemcsak a turisták elmaradása, hanem az ebből fakadó keresletcsökkenés is a nyaralószigeteken – ha nem jönnek a turisták, kevesebb halat tudnak eladni a szállodák éttermeinek. A Maldív-szigetek, noha az utóbbi időben ugrássze­rűen fejlődött az idegenforgalma, továbbra is a világ legszegényebb országai közé tartozik. A vírus eddig szinte minden esetben a turistákkal került az országba – így vált potenciális veszélyforrássá az, ami a szigetország egyik legfőbb, ha nem a legfontosabb bevételi forrása, a turizmus. Mi még éppen hazaértünk, mielőtt drámaibb fordulatokat kezdett venni a koronavírus-járvány szerte a világon. Igaz, így két hét önkéntes karantén várt ránk, de ezalatt lehetett rendezni a fotókat, újraélni az élményeket – és tervezni a következő utazást, amire egyelőre nem tudjuk, mikor kerülhet sor biztonságosan.