Túlélő vállalkozások válság idején II.

Videót vágni a négy fal között is lehet, a kisbolt áruja viszont nem továbbítható a virtuális térben. Sorozatunkban magyar kisvállalkozókat szólaltatunk meg, bemutatva, milyen hatást gyakorolt munkájukra, megélhetésükre a koronavírus-járvány, és milyen lehetőségek mutatkoznak a vállalkozások túlélésére.

Felértékelődik az online közösségek szerepe a kényszerű otthonlét alatt Fotó: MTI/Sóki Tamás

– Gondoltam, legalább a barátaimat elszórakoztatom, de a legnagyobb megdöbbenésemre egy hét alatt dupla annyi táncoló követőm lett, ahányan addig az órái­mon valaha jártak – mondta. Szerinte ez amiatt is van, mert otthon sokan könnyebben levetkőzik a gátlásaikat, mint egy táncteremben, és a bezártság, a megváltozott életmód miatt az emberek egyre inkább hajlandók elkalandozni a könnyed területekre. Gábor ma már fizetős rendszerben működteti az internetes tánc­oktatást, ahol egyéni mozgásterápiát is vállal: szemléltet, segít, korrigál a webkamerán keresztül, a jövő hónapban pedig egy jógaoktató is csatlakozik a vállalkozásához.

Felértékelődik az online közösségek szerepe a kényszerű otthonlét alatt
Fotó: MTI/Sóki Tamás

Ugyancsak elkerülik a vendégek a negyvenes Klára diplomatanegyedben lévő stúdióját, ezért már ő is hetek óta digitálisan tartja a meditációs gyakorlatokat, és ahogy mondta, így összességében nem veszített a jövedelméből, amióta karanténba vonult az ország. Sőt sajátos akciója szerint a veszélyhelyzet idején ingyen vállal harmincperces mozgásórákat olyanoknak, akik otthon tanulnak a gyerekeikkel, és kikapcsolódásra vágynak. Újabban pedig kisbabás anyukáknak szerveznek egyre szélesebb online kört, mint mesélte, ott viszont az az alapelv, hogy közösségi alapon mindenki belead valamit, segíti a másikat, amivel tudja.

Ebben a körben van egy kismama, akinek a férje egy tipikus sarki kisközértet üzemeltet egy csendesebb kertvárosi övezetben, amelynek igencsak átalakult a működése az új bolti nyitvatartással. Mivel délelőttönként jelenleg csak a 65 év felettiek vásárolhatnak, az eddig 7 órakor nyitó boltba 9 óráig járnak a fiatalabb környékbeliek, míg az idősek délig látogatják az üzletet. Ugyanakkor kiderült, hogy a kerületben nagyon sok olyan nyugdíjas él, aki a kisboltig sem jut el, vagy mert fél a vírustól, vagy mert nincs olyan fizikai állapotban, a rokonai távol élnek – nekik szervezett Béla, a közértes kisvállalkozó hetente háromszor délutánonként jótékonysági fuvart.

– Délben bezárunk, akkor jön az áru, elmegyek beszerzésre. Eddig a feleségem is besegített, most viszont nem nyitok ki délutánra minden nap, hanem az ismerős vállalkozókkal megszerveztük, hogy az időseknek házhoz visszük az élelmiszert. A nejemet mindenki ismeri a környéken a kasszából, naponta végigkérdezi, kinek mire lehet szüksége, ma már ott tartunk, hogy a múltkor az egyik néninek kerti bútort is vettünk, házhoz is szállítottuk, cserébe kaptunk egy szakajtónyi pogácsát tőle – idézte fel a kereskedő, úgy folytatva:

– Habár nem ezért indult a kezdeményezés, rájöttünk, hogy haladni kell a korral, mert már most jobban kijövünk anyagilag úgy, hogy a megszokásokkal szemben észrevesszük, hogy lehet hatékonyabban megszervezni egy-egy napot, egy fuvart, egy beszállítót, egy áru rendelését. Ehhez az kell, hogy a másik vállalkozóra ne ellenségként, hanem potenciális társként tekintsünk. Nekem két teherautóm van, újabban teherfuvarozást is vállalok. A szükség nagy úr, ráviszi az embert, hogy átgondolja eddigi pazarló életét, és megpróbálja úgy szervezni, hogy mindenre jusson, még segítségnyújtásra is – jegyezte meg a boltos Béla, aki a tapasztalatai alapján úgy döntött, hogy a jövőben megmarad a rugalmasabb munkaszervezés, a több területen való boldogulás szemlélete mellett.