Elemi erejűek azok a közösségi médiában és a híroldalakon megjelent képek, amelyek bemutatták a hollandiai vágottvirág-kereskedelem összeomlását: a friss, színes virágok nagy kupacokban állnak a földre hányva, közülük jó néhány már az enyészet útjára lépve, a szabad ég alá kihelyezett polcokon. Árusok, vevők sehol, a képeken munkagépek és láthatósági mellényben dolgozó munkások hordják még nagyobb szemétkupacokba a színesen pompázó virágokat. A márciusi képek mutatták meg talán a legpontosabban a közelítő társadalmi-gazdasági válság méreteit: a hulladék közé kerültek a tulipánok is, amelyek legnemesebb, legritkább hagymái egykor fizetőeszközként is szolgáltak Hollandiában. A képeket a virágok szimbolikája helyezi különösen szomorú megvilágításba: a természet e tömény szépségeit a szeretet, az összetartozás és a nagyrabecsülés jelképeiként szoktuk egymásnak ajándékozni, és anyák napjának közeledtével még inkább felértékelődik a szerepük.
– Sajnos a hollandiaihoz hasonló akciókra Magyarországon is sor került – mondja a Magyar Nemzetnek Treer András, a Flora Hungaria Kft. szakmai ügyvezetője. Az általa vezetett cég üzemelteti Közép-Európa egyik legnagyobb nagybani virágpiacát Szigetszentmiklóson. Az ügyvezető úgy tájékoztat, a veszélyhelyzet kihirdetése utáni első két hétben nagyon megcsappant a virágpiac forgalma, március második és április első felében szinte teljesen elnéptelenedett az eladótér. Ugyanakkor az árusoknak a vírus, az esetleges megbetegedés volt mondhatni a kisebb probléma: a kertészek, a virágtermesztők november és március között készülnek fel a tavaszi időszakra, ekkor nagyon sok pénzt és energiát fektetnek be, rengeteg tőke halmozódik fel a termesztőházakban.
– Ha az árut nem a piacra hordják, hanem komposztra, akkor ennek a folyamatnak a végén a kertész az összes tőkéjét elveszíti, az újraindulás pedig kérdéses – világítja meg a helyzetet Treer András, hozzátéve, hogy a Flora Hungaria ezen úgy próbált segíteni, hogy elengedett kéthavi bérleti díjat és a belépődíjakat.