Újra esik az olajár, most van honnan

Az elmúlt hetekben magához tért a korábban negatív szinten is járó olajár, talán túlzottan is magasra került, most mindenesetre újra lefelé indult.

Áprilisban történelmet írt az olajpiac, amikor a tőzsdei határidős olajárak között negatív érték is előfordult. Akkor az olajfogyasztás a járvány hatására 30 százalékkal esett vissza, a kitermelés még alig csökkent, a hatalmas túlkínálat így tározókba került, melyek közül sok hamar meg is telt. Ilyen körülmények között tárolási és szállítási okok miatt rövidtávon nem volt kereslet az olaj iránt.

Májusban aztán stabilizálódott a piac: egyrészt életbe lépett az olajkitermelők által összehozott példátlan volumenű, napi 9,7 milliárd hordós kitermeléscsökkentés, másrészt az alacsony ár sok, elsősorban amerikai palaolaj kitermelőt leállásra kényszerített. A kereslet ugyanakkor nőni kezdett, különösen Kína részéről, ahol hamarabb megkezdődött a járvány miatti leállás feloldása, mint a világ más részein.

A kereslet és a kínálat így újra egyensúlyba jutott, az ár fel is emelkedett 30 dollárig, sőt, az utóbbi napokban már magasabbra is. Ez úgy tűnik, már sok volt a piacnak: heves, 9 százalékos visszaesés következett. A közvetlen kiváltó ok az volt, hogy Kína nem adott GDP előrejelzést az idei évre, amit sokan pesszimistán fogadtak, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egyrészt egyes olajkitermelők már akár 30 dolláros árnál is újra tudnak indulni, másrészt az a hatalmas tartalék, amely a tározókba és tankerhajókba került a túlkínálat napjaiban, most piacra kerülhet, hisz azoknak, akik 20 dolláron vagy még alacsonyabban vásároltak fizikai olajat és eltárolták, már bőven megérheti piacra dobni azt.

Az olajpiac közeljövője szempontjából a legfontosabb tényező, hogy a kereslet milyen ütemben növekszik, ami leginkább attól függ, hogy a közúti közlekedés és a légiforgalom szintje mikor kezdi közelíteni a járvány előttit. Egyelőre ez a folyamat lassan halad, így nem valószínű, hogy lényegesen magasabb olajárat láthatnánk a közeljövőben.