Trendforduló az atomenergiában

Nemzetközileg is jelentős szervezetek számításait is semmibe veszik a magyarországi zöldek akkor, amikor a klímavédelmi harc köntösébe bújtatva ellenzik a Paks II beruházást – állítja Hárfás Zsolt energetikai mérnök. A szakértő a Magyar Nemzetnek jelezte: egyértelműen kimutatható, hogy az atomerőművek fajlagos karbonkibocsátása negyvenede a gázerőművekének, a hazai zöldpártok valójában mégis az utóbbi mellett teszik le a voksukat.

A paksi atomerőmű vezérlőterme. A létesítmény kapacitásának fenntartásával rengeteg szén-dioxidtól óvjuk meg a légkört Fotó: Kurucz Árpád

– Az atomenergia iránti lelkesedés nem konstans, beruházási hullámokat idő előtti leszerelések váltottak az elmúlt évtizedekben. Jelenleg azonban trendforduló látható világszerte, különösen az USA-ban és Nyugat-Európában – mondta a Magyar Nemzetnek Hárfás Zsolt energetikai mérnök, atomenergetikai szakértő. A változás okaként azt jelölte meg, hogy egyre többen ismerik fel: az atomenergia teljes életciklusra vetített szén-dioxid-kibocsátása rendkívül alacsony, és a rendelkezésre állásban megbízhatatlan szél- és napenergia önmagában nem alkalmas a stabil villamosenergia-ellátásra. A hozzáállás változását az is tükrözi, hogy korábban atomellenes médiafelületeken is meg-megjelenik a fenti összefüggés. Ide tartozik a szélturbinák és a napelemek leszerelésének problematikája, ezeket a berendezéseket ugyanis 20-25 éves működésre tervezik, aztán pedig veszélyes hulladékká válnak. – Világszerte megdöbbenést váltottak ki nemrégiben azok a fotók és cikkek, amelyeken az látszik, hogy például az Egyesült Államokban a nem újrahasznosítható, üvegszálból készült turbinalapátokat egyszerűen elás­sák. Pedig ennek az anyagnak a tulajdonságai ismertek, mégis egy egész iparág döntött a használata mellett – emlékeztetett a szakértő, hozzátéve, hogy Európában még keresik a tökéletes megoldást.

A szakértelem látszata

Mostanában döntött a nukleáris energia hasznosítása mellett az Egyesült Államok mellett Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, Kína és India, továbbá a térségünkben Csehország, Bulgária is új atomerőművet tervez. Lengyelországban kiemelten fontos az atomenergia melletti elköteleződés, hiszen ott is közvetve évente ezrek halálát okozzák a szénerőművek szennyezőanyag-kibocsátásai. – ­Ehhez képest Magyarországon a szélsőséges zöldgondolkodás még mindig ott tart, hogy nincs szükség a két új paksi blokkra, az egyik szervezet például úgy véli, hogy elég egy kis takarékoskodás és sok szélerőmű, és máris miénk az olcsó, fenntartható és biztonságos villamosenergia-rendszer – vázolta az elméletet Hárfás Zsolt, majd kifejtette, miért nem ennyire egyszerű a képlet. – Ez az állítás egész egyszerűen nem igaz, csupán egy demagóg, politikai indíttatásból a Paks II beruházás ellen hangoló, a szakértelem látszatába burkolt kijelentés. De nézzük, mi történne, ha nem épülne meg Pakson a két új atomerőművi blokk, amelyek a jelenlegi kapacitás fenntartását szolgálják majd, amikor a most működő négy egységet üzemidejük lejártával végleg le kell majd állítani. Látni kell, hogy a megújulók átgondolatlan és mértéktelen rendszerbe állítása tulajdonképpen a gáz- és a szénalapú termelőkapacitások növelésével járna, vagyis a klímacéloktól éppen hogy távolodnánk. Ez azért van így, mert az alapterhelést biztosító erőműveknek mindenképpen működni kell, és ha az üzemanyag nem nukleáris alapú, akkor bizony fosszilisnak kell lennie, ez esetben pedig csak importtal oldható meg a hazai ellátás. Hiába van sok szélkerekünk, szélcsendben – és Magyarországon ilyen gyakran fordul elő – magasabb teljesítményt kellene kihozni a fosszilis erőművekből, vagy még több áramot kellene külföldről vásárolni.

Kileng a karbonmérő

Az atomellenes szervezetek – mondja a szakértő – nem is ezzel a logikával vitáznak, hiszen nem létezik ebben az ügyben vita Magyarországon, csak vagdalkozás a zöldoldalról. – Emiatt csak arra lehet gondolni, hogy a Paks II beruházást támadó hazai zöldszervezetek és politikusok valójában a földgázlobbi és az energiakereskedők szekértolói. Nyilván minél nagyobb a hektikusan termelő megújulók kapacitása, annál többet lehet kereskedni az árammal és a gázzal – mondta Hárfás Zsolt, majd számokkal igazolta azt az állítást, amely szerint a nukleáris energia valójában klímabarát.

– A két új paksi blokk összesen 2400 megawatt kapacitást képvisel majd, és évente mintegy 19 terawattóra villamos energiát fog termelni. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete, az IPPC úgy számol, hogy az atomerőművek a teljes életciklusukban – ideértve a megépítésüket és a leszerelésüket, valamint az üzemanyag gyártását és kezelését is – kilowattórára számolva 12 gramm szén-dioxid-egyenértéket bocsátanak ki. A gázerőműveknél kilowattóránként 490 gramm ­szén-dioxid kibocsátásával kell számolni, tehát a különbség több mint negyvenszeres. A nemzetközi szakértők testületének eredményei alapján elmondható, hogy ha Magyarországon a két új paksi blokk helyett ugyanakkora kapacitással gázerőművi egységek épülnének, akkor minden évben csaknem kilencmillió tonnával több szén-dioxid kerülne a légkörbe – fejtette ki a szakértő, majd emlékeztetett arra, hogy ebben az esetben évente három, három és fél milliárd köbméterrel több földgázra lenne szükségünk a jelenlegi mintegy tízmilliárdon kívül, nyilvánvalóan importból.

A paksi atomerőmű vezérlőterme. A létesítmény kapacitásának fenntartásával rengeteg szén-dioxidtól óvjuk meg a légkört
Fotó: Kurucz Árpád

Berlinben drágállják az áramot

A Paks II ellenzőinek egyik leggyakrabban hangoztatott érve az, hogy a beruházás drága és soha nem térül meg. Nemcsak a kormány, hanem az Európai Bizottság is ezzel ellentétes álláspontot képvisel. A testület úgy kalkulált, hogy a beruházás nyereséges: az eltérő forgatókönyvek végeredményeinek középértéke 7,35 százalékos hozamot mutatott ki. – Az atomerőművek üzemeltetése még úgy is olcsó, hogy közben minden biztonsági követelménynek megfelelnek. A nukleáris üzemanyagok energiatartalomra vetített egységköltsége sokkal kisebb, mint a fossziliseké. A nukleáris fűtőanyag költsége – beleértve az uránkitermelést, a dúsítást és a fűtőanyaggyártást – a villamosenergia-termelés teljes költségének legfeljebb ötödét teszi ki, míg a gáztüzelésnél az üzemanyag az egységköltségnek akár a 75 százalékát is elérheti – sorolta a számításokat Hárfás Zsolt, aki szerint mindez még egy érv az ellen, hogy gázerőművek épüljenek Paks II helyett.

Hangsúlyozta azt is, hogy a megújuló energiaforrások puszta létéhez átviteli beruházásokra és egyéb közvetett és közvetlen állami támogatásokra van szükség. – Az atomellenes és megújulóbarát Németországban ­például évente eurótízmilliárdokat fordítanak a megújulók támogatására, de ennek súlyos ára van. Az európai fővárosok között Berlinben a legdrágább az áram, átszámítva közel 113 forint kilowattóránként, míg Budapesten 37 forintot kell fizetni ennyi ­villamosenergiáért. Azért, hogy a német fővárosban ne dráguljon tovább az áram, már a szövetségi költségvetésből származó eurómilliárdokra is szükség van, miután egy friss döntés értelmében maximalizálnák a megújulós pótdíjat. Ez azt jelenti, hogy az olcsónak mondott megújulókat a fogyasztók már nemcsak a számlájuk befizetésekor, hanem az adón keresztül is támogatják – magyarázta Hárfás Zsolt.