A világgazdaság fontosabb szereplőinek együttműködése, az Egyesült Államok és Kína viszonyának javulása nélkül rendkívül nehezen lehetne kilábalni a jelenlegi válságból – állítja a BBC-nek adott interjújában Robert Zoellick , aki azonkívül, hogy sokáig meghatározó szereplője volt az amerikai külgazdasági kapcsolatok alakításának, a Világbank elnökeként is dolgozott.
A szakértő véleménye szerint ha nem alakul ki az együttműködés, akkor előállhat egy olyan helyzet, mint a XX. század elején: az akkori nagyhatalmak együttműködés helyett inkább kereskedelmi akadályokat állítottak (igaz, többjüknek nagy gyarmatbirodalma volt), így sokkal kevésbé volt hatékony a gazdasági fejlődés, mint az utóbbi évtizedekben, a globalizáció idején. Egy ilyen súlyos recesszió után pedig, mint amit a koronavírus-járvány okozott, nagyon fontos lenne, hogy a világ hamar talpra álljon.
A világ két legnagyobb gazdasága az Amerikai Egyesült Államok és Kína, utóbbi a világ gyára is, melynek gyorsan növekvő gazdasága a húzóereje volt az egész világgazdaságnak, így elsősorban köztük kellene helyreállítani a jelenleg meglehetősen töredezett kapcsolatokat. Zoellick szerint a viszony megromlása alapvetően Donald Trump konfrontatív politikájának köszönhető, amely a válság előtt önmagában még nem volt olyan vészes, hisz úgy tűnt, hogy megegyezésre jut a két ország, azonban a jelenlegi helyzetben óriási károkat okoz.
Robert Zoellick már a 1980-as évek közepén, Ronald Reagan elnöksége alatt a külügyminiszter tanácsadója volt, az idősebb Bush elnöksége alatt még komolyabb szerepet kapott: a német egyesítésről szóló négyhatalmi tárgyalásokon ő vezette az amerikai delegációt, 1991–92-ben pedig az elnök személyes képviselője volt a G7-csúcsokon. Az ifjabb Bush választási kampányában külpolitikai tanácsadó volt, majd első elnöksége alatt kereskedelmi tanácsadó a kormány tagjaként. Ebben a szerepben ő tárgyalta meg Kína és Tajvan csatlakozását a Világkereskedelmi Szervezethez, így sokat tett a kínai kereskedelem akadálytalanná válásáért. 2005-ben külügyminiszter-helyettes lett, majd 2007-ben elvállalta a Világbank elnöki posztját öt évre, így a 2008-as válság menedzselésében is fontos szerep hárult rá.
