A 2008-as válság során a tőzsdei árfolyamok összeomlottak, s ez a folyamat egész 2009 márciusáig tartott, amikor a korábbi csúcsokhoz képest felére-harmadára estek a főbb indexek. Ezt követően emelkedés kezdődött a börzéken, amelyet ugyan természetes korrekciók tarkítottak, ám szinte példátlan módon mostanáig kitartott.
A tavaly kitört koronavírus-járvány, amely végül rendkívül súlyos gazdasági visszaesést, márciusban heves, átlagosan 35 százalékos zuhanást hozott, a piacok azonban gyorsan magukra találtak, és az év nagy részében ismét felfelé tartottak az árfolyamok.
Az erős gazdasági válság mellett szárnyaló tőzsdei árfolyamok komoly ellentmondást jelentettek, azonban az ok nyilvánvaló volt:
a jegybankok és a kormányok a válságkezelés érdekében rendkívüli pénzmennyiséget bocsátottak a piacra, ami végül is nem a fogyasztói árakat emelte, hanem a befektetési eszközökét,
mindenekelőtt a részvényekét, de például az arany és a bitcoin is jó évet zárt.
A részvénypiacok eközben történelmi léptekben váltak túlértékeltté a reálgazdasághoz viszonyított árazás tekintetében, ami hosszú távon nyilván nem fenntartható.
Még ha a nagy talpra állás éve is lesz az idei a világgazdaságban, akkora növekedés nem tud megvalósulni, hogy a gazdaság egy esztendő leforgása alatt utolérje a részvénypiacot.
Inkább olyan forgatókönyv megvalósulása képzelhető el, amely szerint majd több éven át oldalazik a piac, a gazdaság pedig fokozatosan zárkózik fel.
A kérdés most az, hogy számíthatunk-e újabb emelkedő trendet produkáló évre a főbb tőzsdéken.
Nyilvánvaló, hogy a fundamentumok már nem támogatják ezt a folyamatot, ezért azt kell megvizsgálni, hogy a piacot az utóbbi időben fűtő tényező, a megnövekedett pénzmennyiség rendelkezésre állhat-e 2021-ben is.
Ha feltételezzük, hogy az újabb éves gyarapodáshoz nagyjából a tavalyi szintű pénzkibocsátásra lenne szükség, a jegybankokon múlik, vajon hajlandók-e megismételni a 2020-as monetáris intézkedéseiket. Ha azt feltételezzük, hogy idén véget ér a pandémia és valamennyi régióban és gazdasági szektorban megkezdődik a gazdasági növekedés,
akkor nehezen lenne indokolható még egy akkora mentőprogram, mint amit a járvány legnehezebb szakaszában alkalmaztak a jegybankok és a kormányok.
Vélelmezhető tehát, hogy az extra pénzkibocsátás üteme idén fokozatosan csökken majd, a gazdaság igényeinek megfelelően.
A tőzsdeindexek alakulásában így a meghatározó tényező az lehet, hogy a megjelenő többletpénznek mekkora aránya vándorol a tőzsdére. Ha feltételezzük, hogy ez az arány nagyjából a tavalyival megegyező lesz, akkor ez kisebb pénzmennyiség esetén kevesebb árfelhajtó erőt jelent. Ennek alapján inkább csak kisebb emelkedés vagy inkább oldalazás várható a nagyobb piacokon, és akkor még nem számoltunk az előre nem látható tényezőkkel.
