A szuverenitáshoz elengedhetetlen a versenyképes élelmiszeripar

Már folyamatban van a következő évek fejlesztési irányairól szóló egyeztetés az élelmiszeripar képviselői és a kormány között. Az ágazati szereplők abban bíznak, a 2020-as évtized végére sikerül ledolgozni azt a hátrányt, amelyet a privatizáció, majd az uniós csatlakozás és az azóta is elmaradó fejlesztések miatt szenvedett el az ágazat.

Komoly fordulatot hozott világszerte a Covid–19-járvány az élelmiszeripar megítélésében:

míg a korábbi években, évtizedekben inkább a politikai közkedvelt témája volt az élelmiszeripar és a helyi termék, addig a járvány azonnal az ágazat stratégiai létszükségletére irányította rá a figyelmet a legfejlettebbnek számító országokban.

Az érintett államok egyben komoly globális kitettségükkel is szembesültek, és azzal a korábbi, hibás döntéssorozattal, amelynek következményeként az élelmiszer-előállítás bizonyos területeit – az alapanyag-termelést vagy a feldolgozást, logisztikát – az idők folyamán leépítették, a termékeket a nemzetközi piacról szerezték be.

A magyar kormány szerencsére korán felismerte, mekkora lehetőség előtt áll a hazai előállítás – mutatott rá a Magyar Nemzet kérdésére az egyeztetéseket átlátó ágazati forrásunk.

Kiemelte: az már egyértelmű, hogy az új, 2021 és 2027 közötti uniós költségvetési ciklus egyik legnagyobb haszonélvezője a feldolgozott élelmiszerek előállítása lehet, minél közelebb az értékesítés helyéhez. Várhatóan már az idén jelentős, a korábbi teljes EU-s költségvetéssel szinte megegyező nagyságú forrásra nyílnak meg pályázati lehetőségek.

Az élelmiszeripar fejlesztése a magas feldolgozottságú, versenyképes termékek előállítása érdekében
Fotó: MTI

Az évtized legfontosabb feladata az 1990-es években az alapanyag-termelésre és -értékesítésre berendezkedő hazai mezőgazdaságot és élelmiszergyártást felkészíteni a feldolgozott, exportképes, így lényegesen jövedelmezőbb előállításra.

Jelenleg ehhez hiányzik a kellő számú, modern, hazai tulajdonú feldolgozóüzem, valamint a tároló- és logisztikai kapacitás és a többségében magyar tulajdonú kiskereskedelmi hálózat.

Ezek kiépítése, a meglévő egységek fejlesztése szinte teljesen elmaradt az elmúlt évtizedekben, míg a privatizáció és az uniós csatlakozás a korábbi infrastruktúra jelentős részének bezárásával járt.

Komoly támogatásra van szükség ahhoz is, hogy a leginkább szántóföldi növénytermesztésre és a termény alapanyagkénti értékesítésére berendezkedett gazdák a nagyobb munkaigényű ágazatokba is befektessenek, például a zöldség- és gyümölcstermesztésbe.

Nagy István agrárminiszter korábban arról is beszélt, az üzletekben beszerezhető, itthon készített termékek aránya ma 75 százalékos. A következő évek fontos feladata, hogy az arány elérje legalább a nyolcvan százalékot. Egy-egy százalékpont százmilliárdos bevételt jelent a költségvetésnek.

Az ország szuverenitásának záloga, hogy állampolgárainak tud-e önerőből élelmiszert előállítani
Fotó: MTI

A versenyképesség alapja a modern és környezetkímélő technológiák alkalmazása, beleértve a precíziós gazdálkodást, a digitalizált élelmiszeripart, a mesterséges intelligenciát és az online tér jelentette új értékesítési lehetőségek kihasználását.

A világjárvány kirobbanása szinte azonnal és élesen megmutatta, hogy sok fejlett országban napok alatt komoly ellátási zavarok alakulhatnak ki: a szállítási korlátozások miatt a romlandó áruk nem értek célba időben, így átmeneti hiányt okozva, amire a járvány előtti árubőségben évtizedeken át nem volt példa. Emellett a vendégmunkások hiánya is arra világított rá, hogy a modern élelmiszergyártás a nemzeti szuverenitás alapja.

Magyarországon nem voltak ellátási gondok, az agrárium pedig tovább növelte kibocsátását, és a gazdák a járvány ellenére sem tettek le a fejlesztésekről.

A lakossági igények jelentősen átrendeződtek, mivel a helyi értékesítés, a helyi termékek sokaknak a járvány közepette is biztonságot jelentenek.

Hazánk húszmillió ember élelmiszer-szükségletét is képes lenne kielégíteni. Ugyanakkor a nyugat-európai versenytársakhoz képest – a 2010 óta folyamatos felzárkózás ellenére – óriási lemaradásban van a feldolgozás, nincs megfelelő logisztikai háttér, az alapanyag-termelést is fejleszteni kell, mindeközben ösztönözve az elöregedő gazdatársadalom generációváltását is.