Bay Zoltán hetvenöt éve érintette meg a Holdat

Az elmúlt száz év egyik legfontosabb hazai tudományos kísérletére került sor hetvenöt éve Budapesten: 1946. február 6-án Bay Zoltán professzor munkatársaival radarhullámokat küldött a Holdra. Ez a kísérlet a magyar űrtevékenység és a radarcsillagászat kezdete.

A Békés megyei Gyulaváriban 1920-ban született Bay Zoltán elemi iskoláit szülőfalujában, közép­iskolai tanulmányait a híres Debreceni Református Kollégiumban végezte.

„Gyermeki fantáziámat különösen a Hold izgatta. Késő estig játszottam az udvaron és megigézve néztem, miként húz el a Hold a templomtorony mögött. Nézőpontomból a Hold és a templom tornya oly közel levőnek tűnt, hogy motoszkálni kezdett bennem a kérdés: mi lenne, ha felmásznék a torony tetejére? Elérhetném, megtapogathatnám a Holdat? A felnőttek jóindulatúan mosolyogtak kérdésemen, de a gondolat továbbra is bennem élt, megőriztem az álmom”

– emlékezett vissza egyik írásában.

A tehetséges diák a Pázmány Péter Tudományegyetemre, majd az Eötvös Kollégiumba került. Az atomfizikából doktoráló kutató Berlinben tanult tovább, majd hazatérve Szegeden oktatott elméleti fizikát, és itt találkozott Szent-Györgyi Alberttel, akivel későbbi amerikai emigrációjuk során összejártak. Bay írta le, hogy Szent-Györgyi Albert 92 évesen hátraszaltózva ugrott vitorlásról a tengerbe. Szintén ő emlékezett meg arról, hogy amikor 1937-ben híre ment Szent-Györgyi Nobel-díjának, valamelyik szegedi professzor azt mondta, a bizottság tévedett, mert neki kellett volna megkapnia. (Utóbbit az országhatáron túl senki sem ismerte.)

Aschner Lipót, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezérigazgatója 1936-ban kérte fel a társaság kutatólaboratóriumának élére. Bay elfogadta a meghívást, itt dolgozott egészen 1948-ig.

A számára elfogadhatatlan politikai helyzet miatt a fizikus kivándorolt az Egyesült Államokba,

ahol először a George Washington Egyetem kutatóprofesszoraként, majd a National Bureau of Standards atomfizikai osztályának vezetőjeként dolgozott. Nyugdíjba vonulása után az American University Washington kutatóprofesszora volt.

Kiemelkedő tudományos eredményei közül az egyik legismertebb a híres Hold-radar kísérlet.

A későbbi tudományos szenzációt megalapozó munka Magyarország második világháborúba lépésével kezdődött. A katonai célokat szolgáló mikrohullámú kísérletekkel és a fejlesztéssel az Egyesült Izzót bízták meg – a titkos program részeként mikrohullámú kommunikációval, illetve katonai radarok fejlesztésével foglalkoztak. A háború végére olyan radart telepítettek a János-hegyre, mely Székesfehérvár térségéből kimutatta az ellenséges repülőket. A harcok befejezése után megmaradt eszközeikkel új célpontot kerestek a fizikusok – ez lett a Hold. A kísérlet lényege az volt, hogy a Földről a Holdra küldött radarjelek visszaverődését érzékeljék. Sikerült, ami ugyan nem lett világelső – az összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozó amerikai J. H. De Witt kutatócsoport néhány héttel előbb végzett el egy hasonló kísérletet –, de a tudományos közvélemény a magyarok eredményeit is számon tartja.

A híres radar a Tungsram épületének tetején

– Bay és csapata a szovjet hadsereg által leszerelt gyárban, a semmiből vitte tovább a Tungsramra mindig is jellemző innovációt, és bebizonyította, hogy – a korabeli sajtót idézve – az ember megérintheti a Holdat – méltatta a világhírű tudóst Jörg Bauer, a Tungsram elnök-vezérigazgatója videóüzenetében, amely a kísérlet helyszínén, a kutatólaboratórium tetején készült.

Bay Zoltán életművéért számos kitüntetésben részesült:

1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választotta, 1990-ben a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést kapta meg. Az 1992-ben Washingtonban elhunyt fizikus hamvait – végakaratának megfelelően – hazahozták és szülőföldjén, Gyulaváriban temették el.