Ritka a jó juhász manapság, mint a fehér holló

Ha felmegyünk a világhálóra, akkor a különböző apróhirdetéses oldalakon egymást érik az olyan állásajánlatok, amelyekben állatgondozót, egyebek mellett juhászt keresnek. Az egyik ilyen internetes oldalon csaknem száz hasonló hirdetést találunk, ezek egy részében pásztor jelentkezését várják. A hirdetéseknél a fizetésről sok esetben nem esik szó, ahol igen, ott az összeg kilencvenezer és háromszázezer forint között mozog.

Az egyik, pásztoroknak szóló állásajánlat például havi kétszázezer forintról szól, de elképzelhető, hogy a munkáltató hajlandó mélyebben is a zsebébe nyúlni, mert feltüntette, hogy „bérezés megegyezés szerint”. A hirdetésből kiderül, hogy egy mintegy ezer juhból álló nyájhoz keresnek komoly, józan életű házaspárt, illetve egyedülálló személyt hosszú távú állatgondozó munkára. Hozzáteszik, hogy a szakmai gyakorlat előny, szállás, ellátás pedig megoldható.

Helyt kell állni akár elletésnél, akár egyszerűbb állatorvosi beavatkozásnál is
Fotó: Somogyi Hírlap/Lang Róbert

Egy másik állásajánlatban Hajdú-Bihar megyébe keresnek juhászt. Itt is azt írják, hogy a fizetés megegyezés szerint, de jelzik, hogy a pásztor szállást, teljes ellátást, többek között használatra televíziót, hűtőszekrényt és mosógépet kaphat. A hirdetéshez tartozó telefonszámot tárcsázva a vonal másik végén egy hajdúdorogi gazda jelentkezik be, és kérdésre elismeri, hogy már nagyon régóta szeretne juhászt felvenni.

Körmözés és sántázás

– Hogy milyen régóta keresek juhászt? Amióta csak állatot tartunk, mindig próbáltunk segítséget találni, de nagyon nehéz jó munkaerőre lelni. Mindig is kevés volt a jó juhász, de az utóbbi harminc évben még nehezebb megfelelő embert szerezni – mondja a gazda. Szavai szerint a dolog azért sem könnyű, mert egy juhásznak gyakorlatilag napi 24 órában kell dolgoznia. Ha az állat ellik, azzal is el kell boldogulnia, emellett le kell tudnia körmölni, és ha sántít, „meg kell tudni sántázni”. Vagyis adott esetben egy juhásznak egyszerűbb sebészeti beavatkozásokat, állatorvosi munkákat is el kell tudnia végezni.

– Az a baj, hogy ehelyett szinte csak semmirekellő, felelőtlen, sok esetben alkoholista emberek jelentkeznek, ők pedig alkalmatlanok a négyszáz birkánk ellátására. Így jobb híján a feleségemmel gondozzuk az állatokat, mert a gyermekeink továbbtanultak és más hivatást választottak. Ezzel együtt még így is sokat segítenek nekünk, amikor csak tudnak. Tegnap együtt körmöltünk – jegyzi meg a gazda. Kérdésünkre elmondja, hogy még soha egyetlen juhásszal nem volt megelégedve. – Olyanra emlékszem csak, aki úgy, ahogy dolgozgatott, de ráhagytuk. Nem akartuk, hogy az ideg megegyen minket, de ennek is már harminc éve – emlékezik vissza. A gazda elismeri, hogy nem is tudnak valóban versenyképes bért adni egy juhásznak.

– Kénytelenek vagyunk hét-nyolc ezer forintot fizetni mázsánként a kukoricáért, így az egész birkaállomány ér annyit, amennyi takarmányt megettek. Így nehéz megélni – teszi hozzá.

Cél a józan munkaerő

Keresnek juhászt a Hortobágyi Nemzeti Park területére is. A hirdetésben kiemelik, hogy család esetén szolgálati lakás rendelkezésre áll Balmazújvároson, bér pedig itt is megegyezés szerint. A hajdúdorogi gazdával folytatott beszélgetés után már értjük, ­miért kötik ki: a józan életmód elvárás. Az állásajánlatban feltüntetik továbbá, hogy a munkát teljes munkaidőben kell végezni, és leírják azt is, hogy a tevékenység iskolai végzettséget nem igényel, ugyanakkor három-öt év tapasztalatot elvárnak a jelentkezőtől.

– Családi gazdaságunkba keresünk állatgondozó munkatársat, elsősorban legeltetési feladatokra, egész éves, bejelentett munkavégzésre. Házaspárok jelentkezését is várjuk, szolgálati lakást biztosítunk – szól egy másik hirdetés, amelyet a tahitótfalui Magyar Zsombor adott fel. A családi gazdaság alapjait a férfi édesapja, a szintén orvos végzettségű Magyar Gábor rakta le három évtizeddel ezelőtt.

– Valóban nagyon nehéz az állatok mellé jó gondozót találni, és ez még inkább igaz a juhászokra. Jószerivel csak kényszermunkaerő jelentkezik a hirdetésekre, olyan, aki máshol nem kap állást. Pedig pásztornak lenni egy szakma, amit jól kell tudni csinálni, nem elég csak álldogálni az állatok mellett. Az ehhez szükséges tudást nem lehetetlen megszerezni, de iskolapadban nem lehet rá szert tenni – jegyzi meg Magyar Zsombor.

Kényszerből gépesítenek

A férfi elmondja, a mai utánpótlás nagy része, aki kikerül a technikumból, nem az állatok, hanem a nagy gépek szeretete miatt tanul agrárvonalon. Magyar Zsombor ugyanakkor úgy véli, hogy a gépesítéssel az ügynek elveszik a lelkét. Szavai szerint az egésznek az lenne a lényege, hogy ember és állat kapcsolatban legyen egymással, és egymásrautaltságban éljék az életüket az Isten tenyerén.

– A kilencvenes években még lehetett becsületes embereket találni, akik ha nem is voltak gyakorlott szakemberek, de legalább szorgalmasak voltak, ám ezek az idők elmúltak. Később Székelyföldről jött megfelelő munkaerő, de mára már onnan sem a becsületesek jelentkeznek dolgozni. Ha pedig mégis jön egy-két fiatal, az előbb-utóbb saját gazdálkodásba kezd. Így minket is rávisz a kényszer, hogy a korábban pásztoroltatva legeltetett területeket körbevegyük villanypásztorral vagy vadhálóval, és juhász nélkül tartsuk az állatokat – fejti ki. Magyar Zsombor azt tartja igazán furcsának: emberek tömegével jelentkeznek biztonsági őrnek, hogy az üzletekben ácsorogjanak, de nem kívánkoznak a jószág mellé, madárcsicsergésben, jó levegőre. Pedig az utóbbi munka valóban sokkal érdekesebb és egészségesebb.