Ha felmegyünk a világhálóra, akkor a különböző apróhirdetéses oldalakon egymást érik az olyan állásajánlatok, amelyekben állatgondozót, egyebek mellett juhászt keresnek. Az egyik ilyen internetes oldalon csaknem száz hasonló hirdetést találunk, ezek egy részében pásztor jelentkezését várják. A hirdetéseknél a fizetésről sok esetben nem esik szó, ahol igen, ott az összeg kilencvenezer és háromszázezer forint között mozog.
Az egyik, pásztoroknak szóló állásajánlat például havi kétszázezer forintról szól, de elképzelhető, hogy a munkáltató hajlandó mélyebben is a zsebébe nyúlni, mert feltüntette, hogy „bérezés megegyezés szerint”. A hirdetésből kiderül, hogy egy mintegy ezer juhból álló nyájhoz keresnek komoly, józan életű házaspárt, illetve egyedülálló személyt hosszú távú állatgondozó munkára. Hozzáteszik, hogy a szakmai gyakorlat előny, szállás, ellátás pedig megoldható.

Fotó: Somogyi Hírlap/Lang Róbert
Egy másik állásajánlatban Hajdú-Bihar megyébe keresnek juhászt. Itt is azt írják, hogy a fizetés megegyezés szerint, de jelzik, hogy a pásztor szállást, teljes ellátást, többek között használatra televíziót, hűtőszekrényt és mosógépet kaphat. A hirdetéshez tartozó telefonszámot tárcsázva a vonal másik végén egy hajdúdorogi gazda jelentkezik be, és kérdésre elismeri, hogy már nagyon régóta szeretne juhászt felvenni.
Körmözés és sántázás
– Hogy milyen régóta keresek juhászt? Amióta csak állatot tartunk, mindig próbáltunk segítséget találni, de nagyon nehéz jó munkaerőre lelni. Mindig is kevés volt a jó juhász, de az utóbbi harminc évben még nehezebb megfelelő embert szerezni – mondja a gazda. Szavai szerint a dolog azért sem könnyű, mert egy juhásznak gyakorlatilag napi 24 órában kell dolgoznia. Ha az állat ellik, azzal is el kell boldogulnia, emellett le kell tudnia körmölni, és ha sántít, „meg kell tudni sántázni”. Vagyis adott esetben egy juhásznak egyszerűbb sebészeti beavatkozásokat, állatorvosi munkákat is el kell tudnia végezni.
– Az a baj, hogy ehelyett szinte csak semmirekellő, felelőtlen, sok esetben alkoholista emberek jelentkeznek, ők pedig alkalmatlanok a négyszáz birkánk ellátására. Így jobb híján a feleségemmel gondozzuk az állatokat, mert a gyermekeink továbbtanultak és más hivatást választottak. Ezzel együtt még így is sokat segítenek nekünk, amikor csak tudnak. Tegnap együtt körmöltünk – jegyzi meg a gazda. Kérdésünkre elmondja, hogy még soha egyetlen juhásszal nem volt megelégedve. – Olyanra emlékszem csak, aki úgy, ahogy dolgozgatott, de ráhagytuk. Nem akartuk, hogy az ideg megegyen minket, de ennek is már harminc éve – emlékezik vissza. A gazda elismeri, hogy nem is tudnak valóban versenyképes bért adni egy juhásznak.