A tibeti fővárost, Lhászát Njingcsivel összekötő vasútvonal hihetetlen anyagi áldozatok árán, egészen különleges körülmények között és mérnöki teljesítmény hadrendbe állításával születhetett meg. De
mindenképpen meg kellett születnie, hiszen a létesítményt a kínai kommunista párt megalakulásának századik évfordulójára rendezett ünnepségek során avatták fel.
A fejlesztés jelentőségét az adja, hogy ez az első villamosított vasútvonal Tibetben – tette közzé a Railjournal.com.
Fotó: Purbu Zhaxi/Xinhua/Xinhua via AFP
A 435,5 kilométeres Lalin vonal egyvágányú, és kezdetben kilenc állomást szolgál ki, de tartalmaz nyolc köztes szakaszt is, amelyek révén a további 17 állomást építhetnek majd. A nyomvonal a Jarlung Cangpo völgyét követi, amely az indiai Brahmaputra folyó felső szakasza. A vasútvonal óránként 160 kilométeres sebességre képes, a vonatok három és fél óra alatt teszik meg Lhásza és Njingcsi közötti távot. A 31 új Fuxing Plateau szerelvény hibrid hajtású, villamosított és nem villamosított infrastruktúrán is működik. A 12 kocsis vonatokat a China Railway (CR) építette a helyi gyártókkal együttműködve, és
kifejezetten a hegyvidéki, extrém körülmények igényei szerint fejlesztették. A vonat mindkét végén mozdony dolgozik, a szerelvények 755 utast befogadnak be. A kabinokba oxigénnel dúsított levegőt juttatnak, hogy az utasok megfelelő kényelemben érezzék magukat a nagy magasságban és a hosszú alagutakban történő utazás során.
Ráadásul nemcsak a hatalmas hegységekkel kellett az építőknek megküzdeniük, de a föld alatti démonokkal is: a Csinghaj–Tibet fennsík délkeleti része az egyik leginkább földrengésveszélyes régiója a távol-keleti országnak. A China Railway közleményének kissé homályos megfogalmazása szerint különféle megelőzési és ellenőrzési módszereket vezettek be a geológiai katasztrófák kockázatának minimalizálása érdekében, ideértve az átfogó biztonsági reagálási mechanizmusok alkalmazását.
Az építkezés, amely jelentős anyagi áldozatokkal járt (a teljes költségvetés 36,6 milliárd jüan volt), és egyben különleges mérnöki feladatot adott a tervezőknek és építőknek, hivatalosan 2014 decemberében vette kezdetét.
A Lhásza–Njingcsi vonal hosszának több mint kilencven százaléka háromezer méteres tengerszint feletti magasságban fut, 47 alagutat és 121 hidat kellett építeni, közülük 16 a Jarlung Cangpo folyón ível át. Az alagutak és hidak a teljes útvonalnak körülbelül 75 százalékát teszik ki.
A tudósítások kiemelik a Milin-alagutat, a hat, egyenként tíz kilométeres hosszúságú alagút egyikét, amelyet a vonal legnehezebb részén építettek. A Milin-alagút körülbelül 1200 méter mélyen húzódik a felszín alatt, ugyanakkor átlagos tengerszint feletti magassága 3100 méter.
Bár a Lhászát Njingcsivel összekötő vonal Tibet első villamosított vasútja, de nem az első kötöttpályás összeköttetése. Az első ilyen a Csinghaj–Tibet vasútvonal, amelynek Lhászáig vezető szakaszát 2006-ban adták át. Ezzel jött létre a vasúti kapcsolat Tibet és Kína egyéb területei között. Azért volt nagy jelentőségű ez a lépés, hiszen évezredeken át csak poros karavánutak, majd később aszfaltozott, de igen rossz minőségű országút közötte össze Tibetet a külvilággal. A vasútvonal építésénél a legnagyobb kihívást a Tibeti-fennsík jelentette a maga négyezer méter tengerszint feletti átlagos magasságával. Ez nemcsak a folyamatos oxigénhiány miatt jelentett nehézséget az építkezésen dolgozóknak, hanem a talaj állapota miatt is, ugyanis nagy területen szinte folyamatosan fagyott.
A Csinghaj–Tibet vonalon található a világ legmagasabb vasúttal járható pontja, a Tanggula-hágó 5072 méteren, és itt található a világ legmagasabban fekvő vasútállomása is, a Tanggula megálló 5068 méteres magasságon.
