Nincs vita arról, hogy a karbonmentes áramtermelés fontos szerepet tölt be a klímaváltozás elleni küzdelemben. Azzal együtt, hogy az egyes technológiáknak megvannak az előnyei és a hátrányai is, érzékelhetően növekszik a napelemes és a szélerőművi beépített kapacitás világszerte, igazodva az adott terület időjárási és geológiai tulajdonságaihoz.
Veszélyes üzem
Azonban mind több nemzetközi jelentésből kitűnik: nemcsak ránézésre ártalmatlanabbak a napelemek az égig érő szélkerekeknél. Csak az idén június 30-ig 83 balesetet regisztrált az ír Caithness Windfarm Information Forum (CWIF), ezek közül kettő halállal végződött. Ennél is megdöbbentőbb számokat találni az elmúlt két évtized összegzésében:
a mintegy háromezer szélturbina-baleset összesen 220 emberéletet – mérnökökét, karbantartókét, munkásokét, sofőrökét – követelte. Ezenfelül 338 személyi sérüléssel járó balesetet tartanak számon, ezekben 451-en sérültek meg: az iparágban közvetlenül érintetteken kívül tűzoltók és a szállítmányozásban dolgozók.
Meghibásodás, baleset többféleképpen történhet. A leggyakoribb a turbinalapát meghibásodása, ilyen 468 alkalommal történt a modern kori szélkerekek használata óta. Az ilyesmi kritikus, mert a javítás időigényes – a termelés kiesésén eleve veszít az üzemeltető –, és a javítás is igen költséges, hiszen a lapátok a szélturbina teljes beruházási költségének tizenöt–húsz százalékát teszik ki.
Az a jobbik eset, amikor a magasban marad a lapát, ugyanis ha elszáll, további tetemes károkat okozhat és emberéleteket veszélyeztethet. A tapasztalat azt mutatja, hogy
egy-egy elszabadult lapát darabjai akár másfél kilométerre is elrepülhetnek, ahogyan történt ez Németországban: tetőt szakítottak át és lakóházak falaiba fúródtak a darabok.
Nem bírják a terhelést
Ezek az alkatrészek nem véletlenül hibásodnak meg ilyen gyakran. Eleve szélsőséges időjárási körülmények között üzemelnek, de a villámcsapások során hirtelen fellépő nagyon magas hőmérséklet lángra is lobbanthatja az anyagot. A tűz szintén igen gyakori, az elmúlt bő húsz évben 414 esetet regisztráltak.
Itt érdemes kitérni a balesetek másodlagos környezetkárosító hatásaira, például az általuk okozott, sok esetben hatalmas kiterjedésű és nehezen megfékezhető erdőtüzekre. Emellett a turbina szerkezeti anyagainak égése során a környezetre és az egészségre káros anyagok szabadulnak fel. A szélkerekek okozta erdőtüzek miatt több környezetvédő csoport már azért gyakorol nyomást a döntéshozókra, hogy a szélparkok bővítési terveit vizsgálják felül, megelőzendő a további természetkárosítást.
Előfordul az is, hogy a mérnöki tervezés nem állja az időjárás próbáját, és egy-egy létesítmény egyszerűen összedől. Ez idáig 227 ilyen esetet jegyeztek fel, amelyek bár nem jártak személyi sérüléssel, mégis félő, hogy ez változhat, tekintettel arra, hogy egyre több az épületekre, akár iskolák közelébe telepített, kisebb szélturbina.
De érdemes szót ejteni ezen létesítmények zajszennyezéséről, illetve arról is, hogy a lapátok rendszeresen agyoncsapnak védett fajhoz tartozó madarakat.
Látható eredmények
Kérdés, hogy mindezek, illetve a CWIF szerint évi kétszáz-háromszáz várható baleset a szakpolitika formálóit a telepítési szigorítás felé tereli-e. Írországban, Spanyolországban, Németországban is tapasztalható, hogy nemcsak a lakosság általában, hanem
környezetvédők is egyre gyakrabban adnak hangot a szélerőművekkel kapcsolatos fenntartásaiknak.
Talán emiatt torpant meg némileg az utóbbi időben Németországban a szélerőművi kapacitások növekedése. A korábbi, rendkívül gyors ütem mostanra lelassult, ami a nagyobb elővigyázatosságra, a telepítések, a telepítési helyszínek szigorúbb szabályozására és az érintettek szélesebb körű bevonására vezethető vissza.
- A szélerőművek engedélyeztetési folyamata hosszabbá vált,
- egyre több a lokális szigorító előírás az erőművek elhelyezkedését illetően,
- és számos szélerőmű-ellenes lobbicsoport jelent meg.
Az eredmények között említhető például az, hogy Németország egyes régióiban a lakott területtől mért telepítési távolságot a turbina magasságának tízszeresében állapították meg. Ennek oka egyrészt a zajszennyezés, másrészt pedig a lapátok elszállásával kapcsolatos, már említett veszélyek. Egyes német területeken pedig a szélerőművek negatív hatásainak kompenzálására az üzemeltetők évi tízezer eurót (3,5 millió forint) fizetnek az érintett településeknek.
Mivel a szigorítások végső soron a beruházóknak pluszköltséggel járnak, a kapacitástendereken már kevesebben indulnak. Ráadásul a korábban jellemzően tíz hónapig tartó engedélyezés ma már két évig is tarthat, ezalatt viszont elévülhet az engedélyeztetendő műszaki tartalom. A társadalmi visszhangok és a tapasztalatok miatt szaporodó bürokratikus akadályokat látva
a szélenergia-ipari lobbi a klímacélok teljesülésének ellehetetlenülését hangoztatva most arra törekszik, hogy a biztonságot szem előtt tartó korlátozásokat feloldják a szabályozók.
Borítókép: Europress/AFP
