Paradox módon Székelyföldön a medvék elszaporodásának fő kárvallottja épp a nagytestű ragadozó addig, ameddig nem lehet legálisan vadászni rá – említett egy példát Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem szakintézményének igazgatója arról, hogy csakis tudományos alapokon lehetséges sikeresen megszervezni a vadászatot és a vadgazdálkodást. A Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet vezetője a távirati iroda szerint a budapesti Hungexpón, az Egy a természettel – Vadászati és természeti világkiállítás szombati, negyedik napján beszélt arról, hogy a vadállományok jobb kondícióban vannak azokon a területeken, amelyeken megtervezetten és ellenőrzött körülmények között folyik a vadászat.
Heltai Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy a vadgazdálkodó segíteni tud a gazdáknak a vadkárok kezelésében, képes csökkenteni az állományt. – A vadászatnak szolgáltatónak kell lennie, fontos eszköznek az invazív fajok (például mosómedve, nyestkutya vagy kanadai lúd) állományának kezelésében – fűzte hozzá, utalva arra, hogy a problémákat ezen a területen is a vadászok veszik észre elsőként.
Kiemelte: a természetvédelem hagyományainak fontos része a vadászat és a vadgazdálkodás, a túzok védelme például csakis ragadozógazdálkodás segítségével oldható meg. – Az élőhelyek millió hektárjai tűnnek el, a biológiai sokféleség csökken, egyes állományok pedig túlszaporodnak. Ilyen körülmények között a vadászatot általános bűnbaknak kikiáltani hibás megközelítés – összegezte a szakértő. A hallgatók soraiból érkezett kérdésre, hogy hogyan lehetne szélesebb tömegek előtt megnyitni a vadászat világát, Heltai Miklós azt mondta, őszinteségre van szükség.
– Ki kell mondani azt, hogy „vadászni akarok”, mert aki azt állítja, hogy pusztán a természet megborult egyensúlyát kívánja helyreállítani, az ferdít – fogalmazott.
Borítókép: Havran Zoltán
