Orbán Viktor betartotta az egyik legfontosabb választási ígéretét. A miniszterelnök 2010-ben azt mondta, hogy tíz év alatt a kormány egymillió új munkahely létrehozását segíti elő. Az idén augusztusában a 15–74 éves foglalkoztatottak átlagos havi létszáma 4,678 millió fő volt. Ez a szám 2010 éves átlagában 3,7 millió volt. Tehát a számok egyértelműen bizonyítják, hogy ez a vállalás sikerült.
A magyar gazdaság egyik rákfenéje volt az alacsony foglalkoztatás. Ennek következtében kevesen fizettek sok adót. Ez rányomta a bélyegét a költségvetés helyzetére is, amely 2010 előtt minden évben magas hiánnyal küszködött. Segélyeken éltek tömegek, sok család gyermekei soha nem látták, hogy a szülők reggel felkelnek, majd munkába mennek. A rossz mintának súlyos társadalmi és gazdasági következményei voltak. Az Orbán-kormány ezért hirdette meg a segélyalapú helyett a munkán alapuló társadalomra épülő jövőképet. Ennek eléréséhez alakította át az adórendszert, amely nem bünteti, hanem támogatja a pluszmunkát, a nagyobb teljesítményt. Ehhez igazította hozzá az adókedvezményeket és a családtámogatási rendszert is, amelyhez olyan mértékű állami segítséget rendelt, amelynek párja nincs az Európai Unióban.
Nagyon sok elemző elmondta az elmúlt időszakban, hogy ma Magyarországon csak az nem dolgozik, aki nem akar.
Ezt egy pontos gazdasági mutató is alátámasztja, amelyről eddig nemigen esett szó, de mindenképpen érdemes beszélni róla. A Századvég szakértője felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdaság működésének egyik különösen fontos mutatója a munkaerőpiaci pangás (labour market slack). Ez az indikátor a munkanélküliségi rátánál sokkal jobban méri a foglalkoztatás iránti igényt. Az Eurostat munkaerőpiaci pangás mutatója ugyanis a munkanélküliek mellett azokat is számításba veszi, akik már nem is keresnek munkát, de szívesen dolgoznának, vagy akiknek van (jellemzően részmunkaidős) munkahelyük, de az nem felel meg az igényeiknek, mert többet vagy mást szeretnének dolgozni. Az indikátor a lefedett csoport létszámát a munkaképes korú lakosság arányában fejezi ki.
A számok azt jelzik, hogy 2010-ben a munkaerőpiac ezen mutatója csaknem 17 százalék volt. Ez azt jelentette, hogy minden hatodik honfitársunknak vagy nem volt állása, vagy ha volt is, elégedetlen volt azzal. Ez az érték európai viszonylatban is rossznak számított.
Az Eurostat statisztikái azt mutatják, hogy az elmúlt bő évtizedben jelentősen csökkent a munkaerőpiaci helyzetükkel elégedetlen magyarok aránya.
A legfrissebb adatok alapján – a koronavírus-válság ellenére – ma már a honfitársaink csupán hét százaléka nyilatkozott úgy, hogy a foglalkoztatásának körülményei nem megfelelők számára. A munkaerőpiaci pangás mutató alapján Magyarország a negyedik legjobb helyen áll európai viszonylatban. Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban pedig több mint háromszor annyian szeretnének változást foglalkoztatási helyzetükben, mint hazánkban – ismertette a Századvég.
Magyarán: ez is egy olyan mutató, amely hatalmas változást jelez a 2010 előtti időszakhoz képest. A baloldal választási ígéretei ezzel szemben a korábbi időszak gyakorlata felé mutatnak. Ha újra a segélyekre alapozna az ország, akkor az minden eredményt átírna, amit hazánk az elmúlt években elért. Ha visszaesik a foglalkoztatottak száma, akkor az állam bevételei csökkennek, míg a kiadásai nőnek. Emiatt lyuk keletkezik a költségvetésben, amelyet be kell tömni. A baloldal ezt a látott gyakorlat szerint hitelek felvételével és megszorításokkal szokta megtenni. Ez tartós sikerhez nem vezet, ellenben elindítja Magyarországot a leszakadás útján.
