Úgy tűnik, a szén mint energiahordozó felhasználásának alkonya még nem jött el Kínában, mivel az ország egy hónappal ezelőtt egyszerűen nem tudott elég áramot termelni, amikor csökkentették a szén felhasználását. Tizennyolc tartományban kellett áramkorlátozásokat bevezetni és ezzel az ipari termelést részben leállítani, mivel az áram kínálata visszaesett, az iránta mutatkozó kereslet viszont
tíz százalékkal nőtt az ipari termelés fellendülése miatt.
Néhány hét alatt a helyzet sokat javult: október közepére 18-ról kettőre csökkent azon tartományok száma, ahol még áramkorlátozások voltak, azon szénerőművek száma pedig, ahol vészesen alacsony volt a szénkészlet, a tizedére csökkent.
A szeptemberben súlyosbodó áramhiány és így az elrendelt korlátozások azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy a hatalmas ország gazdasági növekedése erősen visszaesik, a harmadik negyedéves adatok ezt mutatják, ráadásul az alkatrészekből és félkész termékekből a világban mutatkozó hiányt is növelte a termelés visszaesése.
A kínai kormány kénytelen volt lépni a helyzet kezelése érdekében: a klímavédelmi okokból korlátozott szénkitermelést megnövelték, egyúttal a szénimportot is újraindították, mivel az szeptemberben 76 százalékkal alacsonyabb volt az egy évvel korábbinál. A fő eladók Oroszország és Indonézia. A szénkínálat megjelenésével az ár is erősen csökkenni kezdett, miután tavaly decembertől idén októberig a háromszorosára emelkedett, és megközelítette a tonnánként kétezer jüanos (nagyjából 310 dollár) árat,
azóta azonban már újra a felére esett, a piac normalizálódik.
Az energiaválság ezzel – legalábbis Kínában – megoldódik, hisz a kitermelhető, illetve exportálható szén gyakorlatilag korlátlanul rendelkezésre áll annak köszönhetően, hogy az elmúlt években világszerte csökkent a felhasználás klímavédelmi okokból. Kína azonban mintha az idei évben kissé hirtelen állt volna rá a klímavédelmi célok megvalósítására, és úgy írta elő az egyes tartományoknak a szennyezés csökkentését, hogy nem gondoskodtak megfelelő, mindenekelőtt megújuló energiaforrásról, talán arra gondolva, hogy a lanyha külföldi kereslet miatt az ipari termelés áramigénye nem lesz erős.
A világgazdaság azonban felélénkült, miután a járvány miatt már nincsenek olyan jelentős korlátozások, amelyek fékeznék akár a termelést, akár a fogyasztást, így a kínai export iránt is igen erős kereslet mutatkozott. Ez nem hogy kevesebb, de egyenesen a szokásosnál jóval nagyobb áramigényhez vezetett.
A mostani esetből az látszik, hogy bármilyen sürgős is a klímavédelem ügyében lépni, első lépésben
a megújuló energiaforrások általi áramtermelést kell fenntarthatóan felfuttatni,
és csak akkor lehet búcsút mondani az ártalmasabb energiaforrásoknak, mindenekelőtt a szénnek.
