A fővárosi embernek szokatlan kalapácsolástól visszhangzik szombaton kora délelőtt a Pólus Center parkolója és annak környéke, a szerszám és az üllő találkozásának csilingelő hangja messzire elhallatszik. A nem mindennapi, dallamos „ébresztőre” egyszerű a magyarázat: elkezdődött a karácsonyi vásár, amelynek kínálatát hétvégente Oppenauer Péter tábori tűzhelye is színesíti. A kovács, mivel párja második közös gyermeküket várja, ezekben a hetekben segítség nélkül áll helyt a forgatagban. Bírja a gyűrődést, évtizedek óta a mesterségének él, és ennyi idő alatt hihetetlen tapasztalatra, rutinra tett szert.
– Ózdi születésű vagyok. Az apámat nem ismertem, a ráckeresztúri nagyapám vett a nevére és nevelt fel; hatéves koromtól mellette voltam. A kovácsolásra is ő tanított meg, hiszen maga is e mesterséget űzte, három falu tartozott hozzá. Sajnos a nagyapám korán, 12 éves koromban meghalt, így nem tudott mesterlevelet adni. Később ipari tanulóként folytattam, szakmunkás-bizonyítványt szereztem, majd képeztem magam tovább. Végül mezőgazdasági, ipari, dísz- és fegyverkovács lettem – emlékezik vissza Oppenauer Péter. Ezután nagyon sok munkahelyen megfordult a szakmájában, dolgozott lakatoscégeknél, kovácsműhelyekben, öntödékben, laprugó- és ekevasgyárban, több mint tizenöt éve pedig már vállalkozóként keresi a kenyerét. Jelenleg 25 egyesület fegyvermestere is.
Sok feszület kelt el a pandémia alatt
Az idő előrehaladtával mind többen állnak meg a kovácsmester sátránál, és érdeklődnek a portékák iránt. Bár Oppenauer Péter nyolcezer termékének csak egy részét hozza magával, a választék így is széles. A kínálatot meghatározza, hogy éppen hol árusít, mert másféle termékekkel érkezik egy karácsonyi vásárba, mint egy fesztiválra. Vannak ugyanakkor olyan eszközök is, amelyeket minden alkalommal megvásárolhatnak nála az érdeklődők, a kovács sok más mellett borotvát, különböző késeket, fegyvereket, ruhafogasokat és sokféle dísztárgyat kínál a vásárlóknak. Vannak olyan tárgyak, amelyeket az érdeklődőkkel együtt fejez be, ilyenkor a gyermekek, fiatalok vagy akár a felnőttek végzik el az utolsó simításokat a tárgyon. Az eszközöket bárki kipróbálhatja, akinek van kedve, kovácsolhat. – Amióta kitört a járvány, nagyon sok feszületet vásároltak az emberek, korábban tíz év alatt sem vettek ennyit. Szívesen készítek feszületet, de a piaci igényeket is ki kell szolgálni. Jellemző, hogy az első házamat ácskapcsok készítéséből vettem. Nem szerettem azokat gyártani, de megérte – teszi hozzá.