Kiválóan mutatja a szegénység visszaszorításáért 2010 óta tett gazdaságpolitikai lépések eredményét a foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők számának a változása. Ez azok arányát mutatja, akik olyan háztartásban élnek, amelynek egyetlen tagja sem dolgozik, azaz ez esetben mindenki gazdaságilag inaktív vagy munkanélküli. Akik így élnek, azokat nagyban érinti a kirekesztődés kockázata. Itt nagyobb az esélye a hátrányok átörökítésének, a szegénység újratermelődésének.
A Központi Statisztikai Hivatal elemzése rámutat, hogy a 2000-es évek első felében a vizsgált (0–59 éves) népesség több mint egytizede élt olyan háztartásban, amelynek egyetlen tagja sem volt foglalkoztatott, vagyis megélhetése biztosítására munkából származó jövedelem nem állt a rendelkezésre.
Ez az arány a 2008-as válság hatására jelentősen emelkedett: a felnőttek (18–59 évesek) esetében 2009–2010-ben érte el a legmagasabb értéket (13,8 százalék), míg a gyermekeknél (0–17 évesek) 2011-ben (16,9 százalék). A 2010-es kormányváltás után markánsan változott a gazdaságpolitika. Ennek következtében 2012-től a munkaerő-piaci folyamatok kedvező alakulása miatt elkezdődött a folyamatos előrelépés.
A hivatal elemzése megjegyezte: kezdetben elsősorban a közfoglalkoztatás játszott szerepet a mutató javulásában, míg később már az elsődleges munkaerőpiacon bekövetkezett változások is hozzájárultak a csökkenéshez. Ennek az lett az eredménye, hogy 2019-ben a gyermekek 5,6, a felnőttek 5,3 százaléka élt foglalkoztatott nélküli háztartásban.
A legrosszabb mutatóval rendelkező Észak-Magyarországon a 2008-as válság körüli években megközelítette, 2012-ben meg is haladta a harminc százalékot azoknak a 18 éven aluliaknak az aránya, akik olyan háztartásban éltek, ahol nem volt egyetlen munkából élő sem. Nagyrészt a közfoglalkoztatás kiterjesztésének köszönhetően 2017-re ez az arány a felére csökkent, ennek ellenére a területi egyenlőtlenségek látványosak. Ez nemcsak a foglalkoztatottság területi különbségeivel, hanem a háztartások eltérő demográfiai jellemzőivel is összefüggésben van – olvasható az elemzésben. A munkaerő-piaci szempontból hagyományosan jobb adottságokkal jellemezhető Budapest és Pest, valamint Nyugat- és Közép-Dunántúl régiókban az arány öt százalék alatt maradt – Pest régióban csupán 2,2 százalék –, miközben azokban a térségekben, ahol a munkához jutás esélye rosszabb, és a családokban átlagosan több gyermeket nevelnek, ennek többszöröse volt.
Érdemes szemügyre venni hazánk helyzetét nemzetközi szinten is. Magyarországon a foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők aránya 2014 óta alacsonyabb, mint az uniós átlag. Ennek oka, hogy a válságot követően az uniós országok közül Magyarországon viszonylag hamarabb indult el a foglalkoztatás élénkülése. Az unió egészében 2013-ig nőtt a mutató értéke, miközben hazánkban már 2012-ben látható volt a javulás, 2014-től pedig ugrásszerűnek volt mondható – ismertette a hivatal.
Magyarországon azon háztartásokban élők aránya, ahol senki sem végzett keresőtevékenységet, 2019-ben a 18–59 évesek és a 18 év alattiak körében egyaránt 3,4 százalékponttal volt alacsonyabb az EU28 átlagánál.
Az uniós országok között jelentősen javult a pozíciónk, a mutató ugyanis 2012-ben és 2013-ban az uniós rangsorban még az egyik legrosszabb, míg 2019-ben a 18 év alattiak körében a hatodik, a 18–59 évesek esetén pedig a harmadik legjobb volt.
Borítókép: munkások dolgoznak Budapesten (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
