Az olajár meglehetősen szélsőséges tartományban mozgott az elmúlt két évben: a járvány megjelenése után összeomlott, a tőzsdei határidős jegyzések még a negatív tartományban is jártak, ekkor a kitermelők drasztikusan visszafogták a kínálatot. Az ár lassan elkezdett újra emelkedni, azonban a kitermelők nem növelték a kínálatot, amikor a fogyasztás erősen növekedni kezdett, így az ár lassan megközelítette a járvány előtti szintet.
A járvány harmadik hullámának végén a fogyasztás is közelítette már a járvány előttit, azonban az olajexportáló országok szervezete (OPEC) csak mérsékelt kínálatnövelésről döntött: havonta 400 ezer hordóval növelik a napi kitermelést, ami mindössze fél százalékot jelent havonta, így a hiányhelyzet fennmaradt, az árak tovább emelkedtek, és jóval meghaladták a tavaly év eleji szintet: mindkét főbb olajtípust jóval 80 dollár fölött jegyezték.
Gyanítani lehetett ugyanakkor, hogy a magas ár hatására az amerikai palaolaj-kitermelők is újraindítják a tavaly leállított kitermelést, és annyira fel is futtathatják, hogy újra létrejöhet a túlkínálat.