Nem sokan gondolták volna a járvány elején látott olajpiaci összeomlás után, hogy kevesebb mint két éven belül az olajár újra a százdolláros szintet fogja közelíteni. Most pedig ez történt: rövid ideig 93-94 dolláron is kereskedtek a főbb típusokkal, mielőtt az ár visszaesett volna kilencven dollár környékére. Ezzel az ár 2014 óta a legmagasabb szintre emelkedett, jóval túlhaladva a tavaly október–novemberi szintet, pedig akkor úgy látszott, hogy hosszas tetőzés után lefelé indul az ár, miután a hirtelen megnövekedett kereslettel szemben egyre inkább megjelenik a kínálat, elsősorban az amerikai palaolaj kitermelőinek részéről.
Az adatok szerint ez így is volt, az amerikai kitermelés növekedett, ám ennek ellensúlyoznia kellett azt a kiesést, amit a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC ) tagországai és Oroszország majdnem két éve fennálló termelési visszafogása jelent. Az akkori napi tízmillió hordós csökkentést eddig havonta napi kétszázezer hordóval építették le, amit márciustól napi négyszázezer hordóra emelnek. Így ez a jelentős országcsoport még mindig sokkal kevesebb olajat hoz felszínre, mint a járvány előtt, miközben a kereslet már lényegében elérte az akkorit.
Az amerikai palaolajból óriási készletek állnak rendelkezésre, és ennek egyre növekvő kitermelése segített a magas árat letörni először 2014–2015-ben, majd 2018-ban. A teljes amerikai kitermelés 2017 elején napi kilencmillió hordó körül volt, onnan 2020 elejére csaknem 13 millióra emelkedett, azonban a járvány okozta keresletcsökkenés miatt tízmillióra csökkent, ahonnan tavaly év végére sikerült 12 millió hordó közelébe kapaszkodnia. Ezzel tehát még elmaradt a korábbi csúcstól, de vélelmezni lehetett, hogy a további növekedés során hamar elérheti azt, esetleg meg is haladhatja, ezzel az OPEC-tagok és Oroszország korábbi részesedésének egy szeletét is átvéve.
Az elmúlt hetekben azonban több váratlan esemény történt, amelyek közül a leglényegesebb, hogy az amerikai Texas államban, ahol a palaolaj kitermelésének döntő része zajlik, szokatlanul hideg idő volt. A Mexikói-öböl partján, az Egyesült Államok déli részén fekvő állam nagyon ritkán találkozik hóval, faggyal, azonban most
megjelent a téli időjárás, akadályozva a kitermelést.
A kilencven dollár fölötti ár jórészt ennek volt köszönhető, ugyanakkor hatása volt annak is, hogy Nigériában robbanás történt egy olajtározóban, Irakban pedig vízhiány miatt akadozott a kitermelés. Nem tett jót az orosz–ukrán konfliktus kiéleződése sem, mert egyelőre ugyan nem csökkent az orosz olajkitermelést vagy az export, a piaci résztvevők tartanak attól, hogy ha tovább romlik a helyzet, ez bekövetkezhet.
A héten ugyanakkor már kedvező hírek is napvilágot láttak: egyrészt egy friss előrejelzés átlagosan napi 12 millió hordóra becsüli az idei várható átlagos amerikai kitermelést. Ez önmagában nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük a mostani texasi visszaesést, akkor vélhetően az átlag akkor jön csak ki, ha az év második részében lényegesen 12 millió hordó feletti lesz a kitermelés, vagyis folyamatos, dinamikus növekedésre van szükség. A másik pozitívum: folytatódhatnak Iránnal a korábban felbontott atompaktum újrakötéséről folytatott tárgyalások, és ha ezek sikerrel zárulnak, akkor elhárulnak az iráni olajexport előtti akadályok, és ez
önmagában jelentős kínálatbővülést eredményezhet.
Illusztráció: Teknős Miklós
