A leendő szabályozás érintettjei, a kamionosok és szállítmányozók a gazdaság működésének érdekeivel érvelnek a jelenlegi rendszer fenntartása mellett. Pedig lehet, hogy ha valóban az infrastruktúra puszta áteresztő képességének a fenntartása a tét, akkor olyan forgalomirányítási megoldásokat kell alkalmazni, amik mindeddig ismeretlenek voltak közúton. Hangsúlyozzuk, hogy közúton, mert
a kötöttpályán vagy a légi közlekedésben ezek a megoldások természetes módon a mindennapi működés részét képezik.
A vasúti forgalomirányítás alaptétele, hogy egy pályaszakaszon egy időben csak egy jármű vagy szerelvény tartózkodhat. Emellett mind a kötöttpályán, mind a légi közlekedésben alaptétel, hogy a forgalomba álló jármű vezetője bejelentkezik a forgalomirányításnál, azonosítja a járművét és önmagát. Mindezek a lépések ismeretlenek a közúti közlekedésben, annyi kivétellel, hogy a nagy flották járműveit és vezetőiket a cégek a maguk eszközeivel számon tartják. A közúti járművek nagyobb szabadságukat annak köszönhetik, hogy az infrastruktúra lehetővé teszi a kerülést. Ha egy-egy útszakasz átjárhatatlanná válik valamiért, akkor más útvonalon többnyire célba érnek a járművek. Ebből a szempontból az autópálya másféle tulajdonságokkal bír: két kijárat között nem lehet elhagyni az utat. Ha dugó alakul ki, azt csak azzal lehet feloldani, ha megszüntetik a torlódás okát.
Ha egy bizonyos útszakaszon állandósulnak a dugók, akkor el kell gondolkodni olyan megoldásokon, amelyeket más közlekedési ágak esetében sikerrel alkalmaznak. Hiába látszik végtelennek az égbolt, a légi közlekedésben is vannak szűk keresztmetszetek. Ilyenek jellemzően a repülőterek. A le- és felszállás idején egyszerre csak egy repülőgép használhatja az infrastruktúrát, hogy elkerülhetők legyenek a katasztrófák. Ennek az eszköze a résidők rendszerének a megalkotása.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!