A világjárvány megjelenésével visszafordíthatatlan átalakulás kezdődött a fejlett világ munkaerőpiacain, a rugalmas foglalkoztatási formák iránti igény mára elvárássá vált. A munkavállalók nem szeretnének a hagyományos, jellemzően heti ötnapos, napi nyolcórás munkarendben dolgozni vagy folyamatosan bejárni a munkahelyükre. Főleg úgy, hogy a járvány terjedésének megakadályozása érdekében a legtöbben belekóstolhattak az otthoni munkavégzésbe vagy a rugalmas munkaidő-beosztásba.
A foglalkoztatóknak sincs ellenére a rugalmasabb beosztás, főleg azokban az országokban, ahol nemcsak a piaci verseny, de a szakemberhiány is komoly nyomást gyakorol az atipikus munkavégzés gyakorlatának kialakítására.
A pandémia alatt elrendelt korlátozások bőséges tapasztalattal szolgálnak.
Az elmúlt két évben világossá vált, hogy a foglalkoztatottak a hibrid munkavégzés mellett vannak, vagyis a teljes otthoni munkavégzést épp úgy elkerülnék, mint azt, hogy újra be kelljen járniuk a munkahelyükre teljes munkaidőben.
Sokan a járvány alatt kiégtek, ezért rugalmasabb munkaszervezés, egyéb jóléti intézkedések nélkül sok munkáltató kockáztatja a megbízható beosztott távozását. Magyarországon kevésbé jellemző a nagy lelépésként (big quit) is emlegetett jelenség.
A péntek lesz az új szombat?
Több európai ország is próbálkozik a heti négynapos munkavégzés bevezetésével, változó eredménnyel. Legutóbb Belgium döntött arról, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy a péntek is pihenőnap lehessen. Ezt úgy vezetnék be, hogy az alkalmazottaknak hétfőtől csütörtökig kellene ledolgozniuk a hétfőtől péntekig tartó munkahetet. Ez egyértelműen csak a napi munkaidő megnövekedésével érhető el. Ebben az esetben a heti átlag 38-40 órás munkarendben dolgozóknak négy nap alatt napi tíz óra munkát kellene végezniük.
A hosszabb munkanapért cserébe hosszabb hétvége járna tehát, ugyanakkor ennek bevezetése megosztja a dolgozókat. Előnyös azoknak az elsősorban szellemi munkakörben dolgozóknak, akik az otthoni vagy részben otthoni munkavégzésük során hajlamosak a munkaidő leteltével is folytatni a munkát, ami a távmunka egyik nagy veszélyforrása.
Rosszabbul járnak viszont azok, akik nem tudnak otthon dolgozni, elsősorban a fizikai munkakörökben dolgozók, amennyiben a műszakbeosztások miatt az ötnapos munkahéten is akár naponta eltérő óraszámban dolgoznak. Komolyabb gondot okozhat azoknak is az összetorlódott munkaóra, akik megterhelő fizikai munkát végeznek vagy váltott műszakban – vagy éjjel, vagy nappal – dolgoznak.
Politikai ütőkártya lett a szabadabb munkavégzés
Spanyolországban kétéves próbaidőszak tapasztalatait követően döntenek a rövidebb munkahétről. A politikusok elsősorban az EU déli és több nyugati államában a kevesebb munkanap és a hosszabb hétvége bevezetésével kampányolnak, ezek az ígéretek pedig mérhető politikai előnyt hoznak.
A spanyolok úgy vezetnének be négynapos munkahetet, hogy a heti munkaidő is csökkenne. Ez ugyanakkor sok munkavállalónak elfogadhatatlan lépés lenne, mivel a fizetések is csökkennének.
Nagy-Britanniában is kísérleti program indul. Kitétel, hogy a bérek nem csökkenhetnek, mivel a rövidebb munkaidő hozzájárul a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtéséhez.
A munkáltatók nem támogatnak olyan megoldásokat, amelyek a munkaidő kényszerű csökkentését eredményeznék. Az európai munkáltatói képviseletek egyetértenek azzal, hogy komoly vállalati és összességében gazdasági visszaesést okozna, ha elvennének egy munkanapot.
A szakszervezetek ugyanakkor általában arra hívják fel a figyelmet a vita során, hogy az 1970-es évekig a termelékenységgel párhuzamosan emelkedtek a bérek is. Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor a bérnövekedés elmaradt a termelékenység élénkülésétől, vagyis a profit nőtt, amelyből a munkaidő-veszteség most kompenzálható lenne.
