Nem aratott osztatlan sikert a négynapos munkahét

A vállalkozások mellett több kormány is megadná a lehetőséget a négynapos munkahét bevezetésére. A háromnapos pihenéssel a munka és a magánélet összehangolását és a rugalmas foglalkoztatást erősítenék. A gyakorlatban ugyanakkor nem olyan egyszerű megszabadulni a hagyományos heti munkarendtől, mivel a munkáltatóknak és a munkavállalóknak is áldozatot kell hozniuk. Az nem valószínű tehát, hogy a négy nap munka, három nap pihenés általánossá váljon, de ott, ahol sikerül bevezetni, valóban jobban járnak a munkavállalók.

Érd, 2020. október 27. Munkatárs az Érd-alsó vasútállomáson nyílt kormányablakban az átadási ünnepség napján, 2020. október 27-n. Ez a kormányablak országosan a tizenkettedik, amely állomásépületben működik. MTI/Vasvári Tamás Fotó: Vasvári Tamás Forrás: MTI

A világjárvány megjelenésével visszafordíthatatlan átalakulás kezdődött a fejlett világ munkaerőpiacain, a rugalmas foglalkoztatási formák iránti igény mára elvárássá vált. A munkavállalók nem szeretnének a hagyományos, jellemzően heti ötnapos, napi nyolcórás munkarendben dolgozni vagy folyamatosan bejárni a munkahelyükre. Főleg úgy, hogy a járvány terjedésének megakadályozása érdekében a legtöbben belekóstolhattak az otthoni munkavégzésbe vagy a rugalmas munkaidő-beosztásba.

A foglalkoztatóknak sincs ellenére a rugalmasabb beosztás, főleg azokban az országokban, ahol nemcsak a piaci verseny, de a szakemberhiány is komoly nyomást gyakorol az atipikus munkavégzés gyakorlatának kialakítására.

A pandémia alatt elrendelt korlátozások bőséges tapasztalattal szolgálnak.

Az elmúlt két évben világossá vált, hogy a foglalkoztatottak a hibrid munkavégzés mellett vannak, vagyis a teljes otthoni munkavégzést épp úgy elkerülnék, mint azt, hogy újra be kelljen járniuk a munkahelyükre teljes munkaidőben.

Sokan a járvány alatt kiégtek, ezért rugalmasabb munkaszervezés, egyéb jóléti intézkedések nélkül sok munkáltató kockáztatja a megbízható beosztott távozását. Magyarországon kevésbé jellemző a nagy lelépésként (big quit) is emlegetett jelenség.

A péntek lesz az új szombat?

Több európai ország is próbálkozik a heti négynapos munkavégzés bevezetésével, változó eredménnyel. Legutóbb Belgium döntött arról, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy a péntek is pihenőnap lehessen. Ezt úgy vezetnék be, hogy az alkalmazottaknak hétfőtől csütörtökig kellene ledolgozniuk a hétfőtől péntekig tartó munkahetet. Ez egyértelműen csak a napi munkaidő megnövekedésével érhető el. Ebben az esetben a heti átlag 38-40 órás munkarendben dolgozóknak négy nap alatt napi tíz óra munkát kellene végezniük.

A hosszabb munkanapért cserébe hosszabb hétvége járna tehát, ugyanakkor ennek bevezetése megosztja a dolgozókat. Előnyös azoknak az elsősorban szellemi munkakörben dolgozóknak, akik az otthoni vagy részben otthoni munkavégzésük során hajlamosak a munkaidő leteltével is folytatni a munkát, ami a távmunka egyik nagy veszélyforrása.

Rosszabbul járnak viszont azok, akik nem tudnak otthon dolgozni, elsősorban a fizikai munkakörökben dolgozók, amennyiben a műszakbeosztások miatt az ötnapos munkahéten is akár naponta eltérő óraszámban dolgoznak. Komolyabb gondot okozhat azoknak is az összetorlódott munkaóra, akik megterhelő fizikai munkát végeznek vagy váltott műszakban – vagy éjjel, vagy nappal – dolgoznak.

Politikai ütőkártya lett a szabadabb munkavégzés

Spanyolországban kétéves próbaidőszak tapasztalatait követően döntenek a rövidebb munkahétről. A politikusok elsősorban az EU déli és több nyugati államában a kevesebb munkanap és a hosszabb hétvége bevezetésével kampányolnak, ezek az ígéretek pedig mérhető politikai előnyt hoznak.

A spanyolok úgy vezetnének be négynapos munkahetet, hogy a heti munkaidő is csökkenne. Ez ugyanakkor sok munkavállalónak elfogadhatatlan lépés lenne, mivel a fizetések is csökkennének.

Nagy-Britanniában is kísérleti program indul. Kitétel, hogy a bérek nem csökkenhetnek, mivel a rövidebb munkaidő hozzájárul a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtéséhez.

A munkáltatók nem támogatnak olyan megoldásokat, amelyek a munkaidő kényszerű csökkentését eredményeznék. Az európai munkáltatói képviseletek egyetértenek azzal, hogy komoly vállalati és összességében gazdasági visszaesést okozna, ha elvennének egy munkanapot.

A szakszervezetek ugyanakkor általában arra hívják fel a figyelmet a vita során, hogy az 1970-es évekig a termelékenységgel párhuzamosan emelkedtek a bérek is. Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor a bérnövekedés elmaradt a termelékenység élénkülésétől, vagyis a profit nőtt, amelyből a munkaidő-veszteség most kompenzálható lenne.

Nem meggyőzők az eredmények

A négynapos munkahetet támogató szakértők szerint 

a napjainkban is bevett, az 1900-as évek elejére kiharcolt öt nap munkára és két nap pihenésre épülő modell felülvizsgálatának eljött az ideje.

Ezt azzal indokolják, hogy a munkavállalóknak a több pihenés mellett nemcsak a magánéletük megítélése javult, de fogékonyabbá váltak olyan dolgokra, amelyekkel korábban nem foglalkoztak.

Jó példa ugyanakkor Izland, ahol a kormány a közalkalmazottaknál vezetett be négynapos munkahetet. A beszámolók szerint az érintettek a több pihenőnapnak köszönhetően innovatívabbá váltak és hatékonyabbá tudták tenni a munkavégzésüket, nyitottá váltak az önképzésre. A jobb minőségű munka iránti igény mellett sokan olyan szempontokra is komolyabban odafigyelnek, mint a fenntarthatóság vagy a klímaváltozás fékezésére tett egyéni erőfeszítések fokozása.

Rossz példákkal is találkozhatunk a kontinensen. Franciaországban a ­2000-es években a kormány a teljes munkaidős foglalkoztatás óraszámát 39-ről 35 órára csökkentette. Ez összességében nem hangzik jelentősnek, de a gyakorlatban az intézkedésnek semmilyen nyoma sem volt. A foglalkoztatók változatlan munkaórában foglalkoztatták alkalmazottaikat, amelyet túlóra elrendelésével értek el. Ezeket a túlórákat viszont sokszor nem tartották nyilván vagy nem fizették ki a kötelező túlórapótlékot.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)