A múlt hét végéig a legfontosabb tőzsdeindex, az S&P–500 több mint húsz százalékkal került lejjebb tavaly év végi csúcsáról, miközben más amerikai indexek esetében a harminc százalékot is elérte a mérték, sok részvény pedig, köztük nagyok és népszerűek is, értéke felét vagy ennél többet is elvesztette. Emellett az európai indexek is közel húsz százalékkal estek. Azt gondolhatnánk, hogy ha nem volt korábban a piacon rendkívül magas árazás, akkor ilyen esetben már nem drágák a részvények, azonban Seth Klarman arra figyelmeztet, hogy most mégis drágának tekinthetők, ezért ő nem sieti el a vásárlást.
Szerinte egyrészt a jegybanki többletpénzek, eszközvásárlási programok által fűtött páratlan rali során a részvényárfolyamok túl magasra emelkedtek, az akkori szintek csak olyan esetben lettek volna indokolhatók, ha hosszabb távon fennmarad az előző éveket jellemző hozammentes időszak. Ennek azonban épp az ellenkezője történik: a lényegében 35 éve tartó trend, melynek során a kötvényárak csak emelkedtek, így a hozamok estek, sok esetben a nullát közelítették – Európában pedig negatív állampapírhozamok is előfordultak – véget ért. Bekövetkezett a fordulat, ráadásul rendkívül gyors folyamatról van szó: a jegybankok egymás után húznak bele az infláció elleni küzdelembe gyorsuló kamatemelési ciklusokkal, így a hosszabb hozamok is jócskán megemelkedtek.
Ráadásul a magas inflációnak van egy olyan hatása is, hogy a befektetők a pénzük elértéktelenedésétől félnek, ha infláció alatti hozammal kell beérniük, ezért hirtelen sokszorosára nőnek a részvényekkel szembeni elvárásaik is. Márpedig a részvények hozama, ami gyakorlatilag a mögöttük álló cég nyeresége, értelemszerűen nem növekszik az infláció mértékével, sőt akár nominálisan csökkenhet is a mérséklődő vásárlóerő miatt. Ezért míg korábban akár 25-30-as P/E (árfolyam osztva az egy részvényre jutó nyereséggel) érték mellett is szívesen megvásároltak egy részvényt, addig most ezt csak 10-12 körüli mértéknél teszik meg szívesen. Ha nem nő a cég nyeresége, akkor értelemszerűen az árfolyamnak kell csökkennie annyira, hogy ez az érték előálljon.
Ennek alapján még lehet tere a részvényárak csökkenésének, persze döntő, hogy a magas infláció és ennek megfelelően a hozamvárakozások mikor kezdenek mérséklődni. Ami a válságálló, más néven menekülőeszközöket illeti: a szakember az aranyban hisz, mert bár nincs hozama, egy igen értékes fémről van szó, amelyből kevés van, és azt is szinte mind kitermelte már az emberiség.
Borítókép: Illusztráció (Alexander Manzyuk)
