A visegrádi térség országainak gazdasági teljesítménye biztosította az elmúlt időszakban Európa növekedési motorját. Az orosz–ukrán háború és a brüsszeli szankciós politika azonban itt is mély nyomokat hagy.
– A visegrádi országokról valóban elmondhatjuk, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben Európa növekedési erőforrása volt. Így 2013-at követően a térség bruttó hazai termékének bővülése nagyjából két százalékponttal haladta meg az uniós átlagot – mondta lapunknak Szakáli István Loránd, a Századvég Alapítvány Közép-Európa Intézet vezető elemzője. Jelezte: ez azt jelenti, hogy komoly felzárkózási folyamat ment végbe. Ezt mutatja, hogy 2004-ben ezen országok fejlettsége még csak az uniós átlag 63 százalékán állt, majd ehhez képest ez az érték 2020-ra elérte a 79 százalékot.
– Ez jelentős mértékű felzárkózást mutat, ami azt jelenti, hogy ezek az országok tudtak élni azokkal a lehetőségekkel, melyeket az uniós csatlakozás kínált. Igaz, a négy ország eltérően használta ki a kínálkozó esélyeket – ismertette a szakértő.
Legjobban Lengyelország aknázta ki az előnyöket, ez az állam mutatta fel a legnagyobb mértékű felzárkózást. Csehország eleve magas bázisról indult, míg Magyarország a 2004 és 2010 közötti időszakot a felzárkózásban is elpazarolta. A szlovákok ugyanazon időszak alatt 23 százalékkal kerültek közelebb az uniós átlaghoz, a lengyelek tíz százalékkal, a csehek hat százalékkal, míg hazánk mindössze másfél százalékkal.
– Magyarország 2010, de leginkább 2013 után már az egyik legmagasabb növekedést produkálta a visegrádi négyek között, tartottuk a lépést a lengyelekkel – emlékeztetett Szakáli István Loránd. A közgazdász elmondta azt is, hogy jelenleg Csehország áll a legjobb helyen a visegrádi országok sorában, miután a fejlettsége meghaladta az uniós átlag kilencven százalékát. Ezzel megelőzte Görögországot, Portugáliát és Spanyolországot, és Olaszországot is megközelítette.
Lengyelország hajszálnyira áll jobban, mint Magyarország, 77 százalékát érte el az uniós fejlettség átlagának, míg mi 76 százaléknál tartunk, amivel a régebbi tagok közül a portugálokat és görögöket előzzük meg.
– Szlovákia nagyon érdekes pályát futott be az elmúlt években, 2010-ben például jóval közelebb állt az európai átlaghoz, mint napjainkban. Azt követően komoly gazdasági visszaesést szenvedett el az ország, a többi között a versenyképtelen gazdasági szerkezet és az euró bevezetése körüli anomáliák miatt – mondta a szakértő. Kitért arra is, hogy a járványból fakadó válságot a visegrádiak arányaiban sokkal jobban tudták kezelni, mint az Európai Unió egésze. Azaz: a négy államban 2020-ban a gazdaság kisebb mértékben esett vissza, négy százalékkal, szemben az uniós közel hat százalékkal.
– Ezt követően robbant ki az orosz–ukrán háború, amely speciális geopolitikai helyzetben találta ezeket az országokat. A négy államból három közvetlen szomszédja Ukrajnának. Ez egyértelműen negatívan hat a beruházási hajlandóságra. A befektetők óvatosabbak azokkal az országokkal, amelyek közel vannak egy háborús konfliktushoz. A közelség az inflációs folyamatokat is befolyásolja, nem véletlen, hogy a balti országokban a pénzromlás mértéke a húsz százalékot is meghaladta – magyarázta a szakértő.
A közgazdász a brüsszeli szankciós politika visszásságára is felhívta a figyelmet. Szerinte jól látszik, hogy az energiahordozókat érintő intézkedések és az ebből fakadó áremelkedések az egész térséget rosszul érintik. Ezért is nyilatkozott úgy a szlovák miniszterelnök, hogy a drágulás padlóra küldi az ország gazdaságát. Jelezte: amennyiben a szankciós politika terén nem történik változás és maradnak a magas energiaárak, akár az energiaszolgáltató szektor államosítása is elképzelhető.
– Az idei első féléves adatok azt mutatták, hogy a visegrádi országok jobban ellenálltak a válságnak, mint az uniós átlag. Ez elsősorban Magyarországra és Lengyelországra igaz. Valószínűleg az idén még érvényes lesz az az állítás, hogy ez a térség a motorja az európai gazdasági növekedésnek. A jövő évvel kapcsolatban azonban már nagyon sok a bizonytalanság és a lefelé mutató kockázat – mondta Szakáli István Loránd.
