„Békés Európában akarsz élni. Fontos számodra a családod, a barátaid és a gyermekeid jövője. Ezért fontos számodra az éghajlat és a bolygó védelme. Kiállsz az értékrended mellett. Hiszel a demokráciában és a szabadságban és a tiszta megújuló energiában, amelyet Európában állítanak elő. Persze sok még a tennivaló. De meg tudjuk csinálni, közösen kell tennünk érte. Veled. Európa te vagy” – hangzik a közösségi médiát elárasztó uniós hirdetésekben. Hasonló hurráoptimizmusról árulkodó kijelentéseket tett Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke is, amikor egy új, sikeresebb korszak nyitányaként ünnepelte, hogy hamarosan az elektromos akkumulátorok kétharmadát Európában fogják előállítani, vagy hogy a kontinens legnagyobb napelemgyártó üzemében nemsokára megindul a legújabb generációs napelemek gyártása.
Az ilyen reklámok és politikai szlogenek egyik szépséghibája, hogy a megújuló energia – a látszat ellenére – korántsem európai. Természetesen nem arról van szó, hogy a nap nem sütne, vagy a szél nem fújna Európában.
A Nyugat lehetőségeit az szorítja keretek közé, hogy a megújulók egész piacát lényegében Kína, illetve Ázsia uralja, amint az a Nemzetközi Energiaügynökség friss tanulmányában közölt adatokból is kiderül. Az tehát, hogy az orosz gázfüggéshez hasonló kiszolgáltatott helyzetet el lehet kerülni a megújuló európai forrásokkal nem több, mint egy félrevezető, a valóságról tudomást sem vevő uniós propaganda – olvasható a VG anyagában.
Önellentmondó EU-s kommunikáció
Márpedig az alapvető adatokkal és a valós helyzettel az unió vezetői is tisztában vannak, hiszen maga Von der Leyen beszélt arról, hogy „a globális feldolgozóipart jelenleg Kína ellenőrzi, s a ritkaföldfémek csaknem 90 százalékát és a lítium 60 százalékát Kínában dolgozzák fel. Ráadásul az EB elnöke szerint „nem szabad, hogy még egyszer olyan függőségünk alakuljon ki, mint az olaj és a gáz esetében”. Ám a rövid távú politikai érdekek és népszerűséget ígérő divatos trendek meglovagolása miatt mégis azt igyekszik elhitetni a lakossággal Von der Leyen és sok más nyugati vezető, hogy a megújuló energiarendszerek kiépítése egyfajta gazdasági kitörési pont lehet.
Tény, hogy a nyugati világ kitettsége a meglévőnél is sokkal súlyosabb lesz, ha a fosszilis energiákról megújulókra kíván áttérni. Az e trend zászlóshajójaként láttatott napelemrendszerek kiépítése is valójában csak a függőségünket növeli.
A nagy ugrás
Már a 2000-es évek elején is az volt Európa víziója, hogy a klímapolitika globális élharcosaként a megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiák, így a napelemek gyártásában élenjáróvá és a technológia legfőbb globális exportőrévé válik. Ám ezen a területen Kína primátusa több mint tíz éve megkérdőjelezhetetlen, s azóta csak egyre nőtt Európa lemaradása az ázsiai óriáshoz képest.
Ennek érzékeltetéséhez lényeges tudni, hogy milyen főbb lépésekből áll a napelemes rendszerek előállítása. A ma elterjedt napelemek fő alkotója a szilícium, amit nagy tisztaságú homokból (szilícium-dioxid) nyerünk. Ennek előállításához olvasztókemencében, hozzávetőlegesen kétezer Celsius-fokon szén hozzáadásával eltávolítják a szilícium-dioxidból az oxigént, de az így kapott, 99 százalékos tisztaságú szilíciumot tovább kell tisztítani. A napelemek gyártásához ugyanis legalább 99,9999 százalékos tisztaságú szilíciumot használnak.
Második lépésként kristályszerkezetű szilíciumtömböket gyártanak, amelyeket vékony lapokra szeletelnek, ezeket nevezik lapkáknak.
Ezt követi a cellagyártás fázisa, amely során különleges eljárásokkal javítják a lapkák elektromos tulajdonságait. Az újabb fázis a napelempanelek előállítása, ami azt jelenti, hogy a sorba kötött cellákat fémkerettel és elektromos kivezetéssel is ellátják. Az elkészült napelempaneleket háztetőkre vagy földre telepítik és a villamosenergia-hálózatra kapcsolják. Így áll elő egy komplett napelemes rendszer.
Tehát látható, hogy mennyire összetett, komoly tudástőkét és infrastruktúrát igénylő folyamatról van szó. A Kínához történő felzárkózást az is rendkívül megnehezíti, hogy folyamatosan építenek be innovációkat az előállítási folyamatba. A lapkagyártás terén már egészen elképesztő méreteket öltött Kína fölénye: a gyártókapacitás 97 százaléka ott található. Ezt az eredményt ráadásul 50 százalék körüli kihasználtsággal működő gyárakkal érték el. A globális cellagyártás 2015 és 2021 között lényegében csak Kínában bővült, az ország részesedése immár 80 százalék feletti. Ráadásul a kínai gyártókapacitások kihasználtsága minden további nélkül fokozható, ugyanis az már 2021-ben is 300 gigawattot ért el, s további 250 gigawatt cellagyártó kapacitás kiépítése van napirenden – teszi hozzá a VG.
