Az autóipar vezetői az elkövetkező öt-tíz évben forradalmi változást látnak. Aki nem halad a korral, az elbukik. Magyarán, aki nem készít nulla károsanyag-kibocsátású járművet, az megnézheti magát. A környezetvédelmi elvek, amelyeket az államok is magukévá tettek, nem engedik meg létezésüket. De valahol tárolni kell az energiát, amellyel hangtalanul suhanhatunk országútjainkon.
Eddig jobbat nem találtak fel, mint az akkumulátort, és annak modernebb változatát, a lítium-tárolóegységet. Ehhez viszont szükség van a rendkívül jó áramvezető képességű könnyűfémre, a lítiumra. Az utóbbi évtizedben sokszorosára nőtt a kereslet a szürkésfehér fémre. Azok az országok, ahol a kutatások jelentős lítiumvagyont jeleztek, úgy érezték, hogy megfogták az isten lábát, mert ez lesz a jövő „fehér olaja”, amely közvetíti az energiát a gazdaság szinte minden ágazatába.
Még jó, hogy nem a valódi olajmonarchiákban, különösen a Közel-Keleten bukkantak ilyen kitermelőhelyekre. A leosztás igazságosabb arcát mutatja a világon: főleg szegényebb országok rendelkeznek már ma is lítiumbányászattal. A nagy befektetők, akik a kitermelés első pillanatától részt akarnak venni, semmilyen eszköztől nem riadnak vissza: még puccsot is szerveznek az ország irányításának megszerzésére, a vezetőket hatalmas pénzösszegekkel kenyerezik le, csak hogy ők legyenek azok, akik a „fehér olaj” felett rendelkeznek.
A különböző mesterkedések, amelyek ismerősen csengenek az eredeti olajmezők megszerzésének korából, jól mutatják, hogy nem két fillérről van szó.
Melyek azok az országok, amelyek bizakodva nézhetnek a jövőbe? A Dél-Amerikában található „lítiumháromszög” államai, Bolívia, Argentína és Chile területe. A jelenlegi kutatások alapján Bolíviában található a Föld legjelentősebb lítiumlelőhelye.
A három ország együttesen a világtermelés körülbelül kétharmadát adja. Ehhez jön még a becslések szerint Peru és Észak-Amerikában Mexikó három-három millió tonna vagyona.
Csak a 2021-es évben évben a lítium világpiaci ára nyolcvan százalékkal emelkedett. De van is hova tenniük ezeknek az országoknak a bevételt. Egyértelmű, hogy az elmúlt években a világ nagybefektetői jelentős pénzt mozgattak meg ezeknek a lelőhelyeknek a megszerzésére.
Az esetek nagy többségéban az országok felvetették a lítiumvagyon államosítását, hogy megvédjék a saját javaikat, ami találkozott is a latin-amerikai tömegek óhajával. Ám ez korántsem megy egyszerűen. Az országok zöme úgy kezeli a fémet, mint az aranyat vagy az ezüstöt, amelyek bányászata a gyarmati korban pörgött föl.
A közbeszéd hívja ezüstösfehér színe és értéke miatt fehér aranynak vagy fehér olajnak is. Az angolszász kultúrában csak egyszerű természeti kincs, amelyet fel kell dolgozni, magas hőfokon olvasztani, mielőtt eredeti céljára felhasználnák. Ez a hozzáállás kétségtelenül gyakorlatiasabb. A közelmúltban Chile tett lépéseket, hogy államosítani fogja a réz- és lítiumbányákat.
A kongresszus megadta a jogot arra, hogy állami felügyelet alá vonják a bányákat. Hasonlóval próbálkozik Mexikó baloldali kormánya is. Eddig a mexikói állam csak egyetlen szerződést kötött egy kínai céggel, amely még egyetlen gramm lítiumot sem bányászott ki.
Vannak jogászok, akik szerint a kormány nem tudja megakadályozni a kínai vállalat tevékenységét, még akkor sem, ha arról elődje döntött. Olyan megoldást kell találni, hogy mindkét fél elégedett legyen. Peru is ezen töri a fejét, itt ugyanis fel kellene mondani az American Lithium Corporationnnal kötött megegyezést. Argentínában más a helyzet, ugyanis a tartományok kezében van mindennemű bányászati jog kiadása.
Az El País Mexico napilap állítása szerint az Egyesült Államok kész volt puccsot szervezni Bolíviában, hogy a lítiumbányászat neki kedvezően alakuljon. Három évvel ezelőtt Evo Morales bolíviai elnök 1,3 milliárd dolláros üzletet kötött a német ACI Systems céggel arról, hogy az kezelheti az ország hatalmas lítiumkészletét.
A szerződés megkötése után néhány héttel politikai válság ütötte fel a fejét, és Morales kénytelen volt elhagyni hazáját. Bár más bűne is volt, alapvetően e megállapodás miatt kellett száműzetésbe vonulnia – szögezte le a térség ügyeit jól ismerő napilap. Az Egyesült Államok szervezte meg Morales hatalomból történő elmozdítását, amely nem volt ellenére számos washingtoni politikusnak, és találkozott Elon Musk, a Tesla elektromos autókat gyártó vállalat vezetője, a világ leggazdagabb embere szándékaival.
Ezáltal ő is könnyebben hozzáférhet a bolíviai lítiumvagyonhoz. Morales utóda, Luis Arce összehívott egy nemzetközi találkozót a nagy lítiumkitermelőknek, megjelentek a kínai, az orosz és az amerikai cégek, hogy ajánlatot tegyenek a bolíviai nemzeti vagyon kiaknázására. Az elképzelések szerint napokon belül – még áprilisban – megszülethet az állam végső határozata. Reméljük, most jól döntenek, így nem kell az új elnöknek gyorsan elhagynia hazáját.
Más földrészeken sem a leggazdagabb országok bírnak a legnagyobb lítiumvagyonnal. Afrikában például a szegény Mali rendelkezik olyan területekkel, amelyekhez nagy reményt fűznek a bányaipari szakemberek. A közelmúltban egy ausztrál–kínai konzorciummal kötött szerződés eredményeképpen Mali a legnagyobb kitermelővé válhat a fekete földrészen.
A kitermelés jövőre indul be, évente átlagosan nyolcszázezer tonnát tudnak kibányászni a koncessziót elnyerők, a bányászati joguk 21 évre szól. A megállapodásért 4,1 milliárd dollárt fizet a győztes cégcsoport a mali államnak, amelyet jelenleg puccsisták uralnak.
Nem jobb a helyzet, ha a leghatalmasabb lítiumvagyon ázsiai tulajdonosára gondolunk. Ez ugyanis Afganisztán, „a lítium Szaúd-Arábiája”, amelynek háborítatlan földje – egy évekkel ezelőtti amerikai kutatás szerint – legalább ezermilliárd dollár értékű ásványi kincset rejt, köztük ezt az alkálifémet.
