Rengeteg olyan terület létezik, amelyben a Z generációs munkavállalók virágoznak a munka új világában. Olyan időszakban léptek be a munkaerőpiacra, amikor a rugalmasság mindennapos követelmény, a digitális kommunikáció mindenütt jelen van, és a munkavállalóknak jóval több lehetőségük van arra, hogy azt kérjenek a munkaadótól, amit szeretnének, ami előnyös nekik – írja a BBC.
Egyes szakértők azonban aggódnak amiatt, hogy a távmunka és a hibrid munkamódszerek nem minden pályakezdő munkavállaló számára nyújtanak kizárólag pozitívumot. Ezen aggodalmak közül sokan a munkahelyi, nem kézzelfogható dolgok hiányát nevezik meg: hiányoznak azok a kötetlen beszélgetések és informális megfigyelések, amelyek hagyományosan megtanítják a fiatal munkavállalókat arra, hogyan kell viselkedni.
Egyes szakértők úgy vélik, hogy a virtuális környezetben a pályakezdő munkavállalók lemaradnak a viselkedés, az együttműködés és a hálózatépítés szempontjából fontos jelzések elsajátításáról.
„A probléma különösen a kommunikáció körül összpontosul.”
– magyarázza Helen Hughes, az angliai Leeds University Business School docense.
Olyan dolgokról van szó, mint a normák, értékek és etikett megértése: Kit kell felhívni? Hogyan kell felvenni velük a kapcsolatot? Vannak-e olyan emberek, akiket nem szabad megszólítani?
Az ilyen jellegű kérdésekre régen azonnal választ kaptunk, ha szemtől szemben álltunk egymással - az íróasztalnál vagy az irodai konyhában. Az irodai környezetben való eligazodás szintén intuitív, finom, de kézzelfogható jelzéseken alapul: bizonyos helyeken az ülésrend például a hierarchiát jelzi, a testbeszéd pedig azt, hogy a kollégák mikor a legmegközelíthetőbbek.
A társadalmi eligazodás a munkahelyi kultúrában nehezebb egy távoli vagy hibrid környezetben - nem láthatsz mindenkit magad körül, és nem érzékelheted, hogyan teljesítesz
– mondja Hughes.
A docens szerint ez még a hétköznapi munkafeladatokat is nehezebbé teszi. „Virtuális környezetben könnyű félreérthetően kommunikálni; például tévesen következtetni a hangnemre egy e-mailből. Együttlét és együtt gondolkodás hiányában nem lehet tudni biztosan hogy mikor kell megbeszélést szervezni – vajon célszerű-e várni, és felépíteni egy kérdéslistát, vagy minden egyes alkalommal, amikor valamire szükség van, felhívni egymást.”