Ez már a hidegháború idején is elkezdődött, ám a Szovjetunió összeomlása után erősödött meg igazán – az Egyesült Államok védelmi kiadása az 1980-as években még a GDP hat százaléka volt, a kilencvenes évek végére pedig háromra zsugorodott. A jelenlegi, nagyjából négy százalék messze elmarad a hidegháborús költekezésektől.
A hadiipar is beszűkült: a fővállalkozók száma több mint ötvenről mára ötre csökkent, és az alvállalkozók és az ellátási lánc szereplőinek száma is jelentősen zsugorodott. A hidegháború utáni ipari bázis a túlélés érdekében magasabb szintű hatékonyságot fejlesztett ki, de ez kevesebb rugalmassággal járt, ami a válsághelyzetekben a termelési kapacitás kárára megy.
Hiába van tele az Egyesült Államok arzenálja olyan fegyverekkel, amelyeket még a legnagyobb riválisai is csak évtizedekkel később tudnának maguktól kifejleszteni, ha azokat a technológiákat nem tudják időben beépíteni vagy pótolni.
A hidegháború után nem volt konfliktus, amely valóban próbára tehette volna az amerikai hadigépezetet. Az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben vagy elsöprő túlerővel harcolt az ellenfelei ellen, mint például Szerbia, vagy hosszú, de alacsony intenzitású konfliktusok voltak – például Irakban és Afganisztánban –, amelyek nem emésztettek fel nagy mennyiségű, de kiváló minőségű lőszert és felszerelést, ráadásul az amerikai hadsereg súlyos veszteségeket sem szenvedett.
De már akkor is voltak figyelmeztető jelek – legutóbb az Egyesült Államok szinte kifogyott a precíziós lőszerekből az Iszlám Állam elleni hadjárata során –, de a lámpák csak most kezdtek el pirosan villogni.
A teljes cikk itt olvasható: https://www.vg.hu/kozelet/2023/05/kifogyott-az-uzemanyag-az-amerikai-hadigepezetbol
Borítókép: illusztráció (Fotó: Handout)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!