A KSH ital és dohányáru nélkül számolt ipari termelői árindexe május óta a kiskereskedelmi élelmiszer-árindex értéke alatt van. A legfrissebb júliusi adat 11,2 százalékos növekedést mutat, ehhez képest augusztusban a kiskereskedelmi infláció 19,5 százalék volt. (A miheztartás végett: a termelői árak májusban 23,1, júniusban 17,8 százalékkal nőttek, míg a kiskereskedelmi élelmiszerár-növekedés ebben a két hónapban sorrendben 33,5 és 29,3 százalék voltak.) Júliusban az élelmiszer-infláció a már említett 23,1 százalékon állt, szemben a 11,1 százalékos (ugyancsak említett) átadási árakkal szemben. Vagyis lenne hova simítani az árakat.
Az inflációs hatásnak azonban van egy húsba vágó következménye, méghozzá az, hogy az árak növekedéséhez idővel a bérek is felzárkóznak, ami közgazdaságilag azt jelenti, hogy ha egy terméket egyszer sikerült drágán eladni, annak nemigen lesz az ára sokkal alacsonyabb. Tartós dezinflációs környezet és markáns árutöbblet kell ahhoz, hogy valóban tartósan csökkenjenek az árak.
Sajnos egy ilyen kialakuló dezinflációs környezetet tört meg az augusztus azzal, hogy az előző hónaphoz képest 0,3 százalékkal nőttek az árak. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője erről az effektusról a következőket írta: „Legutóbb idén áprilisban volt ilyen magas a havi átárazás mértéke. Továbbá azt is fontos megjegyezni, hogy augusztusban jellemzően – a historikus átlag alapján – a havi átárazás enyhe negatív értéket szokott mutatni. Ezek fényében tehát még erősebbnek számít a 2023. augusztusi havi árdinamika. Vagyis nagyon nem úgy tűnik, hogy az élelmiszer-kereskedők ádáz harcot vívnának az árakkal.”
Ugyanakkor ténykérdés, hogy a kiskereskedelmet ma egyaránt érinti a szigorú szabályozási környezet, a magas adó és a fogyasztáscsökkenés. A másik oldalon pedig a megszerezhető forgalomból származó profit. Hogy ez milyen spekulatív lépésekre ösztönzi a piaci szereplőket, azt a Gazdasági Versenyhivatal feladata lesz kideríteni, ám az ebben való tisztánlátás ugyanakkor nem segíti a piacot a valódi kiskereskedelmi szolgáltatáshoz, vagyis a választék bővítéséhez való visszakanyarodásban. Ugyancsak tény, hogy az elmúlt 12 hónapban a diszkontok piacot szereztek a hiper- és a szupermarketekkel szemben, amelyre a nem diszkontok válaszul a kiadáscsökkentésben – első körben a választék szűkítésben – látták a megoldást. Mindenki diszkontosodott és lemondott az impulzusvásárlásból származó extra bevételekről és csak azt akarja eladni, amit gyorsan el is lehet. Azt pedig már a Pénzügyminisztériumnak és a Gazdaságfejlesztési Minisztériumnak kell majd kiszámolnia, hogy ez a folyamat milyen hatással lehet a GDP alakulására, és a folyamat mekkora áfabevétel-kiesést okoz a költségvetésben – már ha ez számolható.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!