Ami a közvetlen tópartot illeti, a déli part esetében beszélhetünk kifejezetten tóparti lakóingatlanokról, az északi oldal partszakaszainak jelentős része önkormányzati kézben van. Az árképzést viszont nem a házak, hanem a települések tótól való távolsága határozza meg – mondta el lapunk megkeresésére Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Hozzátette, ennek megfelelően nem a nyaraláskor számító pár száz méterek, hanem kilométerek jelentenek inkább vízválasztót, a lokáció 25-30 kilométerben, negyedórányi autóútban határozható meg. Ezért településenként érdemes inkább vizsgálni az árösszetételt.
Fotó: Kurka Geza Corey
A déli partnál maradva elmondható, hogy Somogy megye egészét nézve 650 ezer forint az átlagos négyzetméterár, azonban közvetlenül a tó partján húzódó területek esetében már kicsivel egymillió forint feletti, budapesti árszinteket találunk. Példát is hozott a szakértő, a tóparton 88,7 millió forint az ingatlanok medián ára, Somogy egészében pedig (amelyben a legolcsóbbak és a legdrágábbak is benne vannak) 64 millió forint.
Az északi parton kisebb a négyzetméterár-különbözet, a Veszprém vármegyei átlag 672 ezer, a tóparti pedig 978 ezer forint négyzetméterenként – kínálati medián árakban ez 100, illetve 63 millió forint. Zalában viszont, ahol csak öt Balaton-parti település található, még számottevőbb a különbség. A szakértő rámutatott, ez lényegében magától értetődő, hiszen Dél-Somogy és Siófok árszintje is erős kontrasztot mutat.
Aki Balaton-közeli ingatlanban gondolkodik, jobban járhat, ha nem közvetlenül tóparti településen vásárol, ám Balogh László szerint a vásárlás célja sem elhanyagolható.
Az elmúlt egy évben jóval kevesebben kerestek nyaralót, mint idáig – a tóparti kínálat viszont nem nőtt annyival, mint amennyivel a kereslet csökkent. Ráadásul az árcsökkenés is mindössze pár százalékos: aki korábban nyaralót vásárolt, annak nem ez az elsődleges ingatlana, nem sürgős eladnia azért, hogy továbbköltözhessen, ugyanakkor korábbi befektetése megtérülhet, ha bankhitel igénylése helyett a korábban vett nyaralóját értékesíti.
Aki gazdálkodásra alkalmas területet keres, szintén nem közvetlenül a tó partján keres lakhatást – írtuk, a Balaton térségét a külföldiek közül főként a német és a holland vásárlók kedvelik, jórészt a megfizethetőség és az euróban folyósított nyugdíjaik magas vásárlóértéke miatt.
A másik vevőkör Balogh László szerint a digitális nomádoké, akiknek a legfontosabb szempont a stabil internetkapcsolat, de a fiatalok között is akadhatnak olyanok, akik nem az adott helyhez, településhez kötődnek, vagy pedig a szülőhelyük ingatlanjait nem tudják megfizetni. Utóbbi esetben a csok plusz és/vagy a falusi csok jelenthet számukra lehetőséget arra, hogy helyben maradva kezdjenek önálló életet. A legnagyobb mozgásterük azoknak van – tette hozzá a szakértő –, akik (további) gyereket vállalnak.
Balogh László végül kitért az új építésű ingatlanok kínálatára is, megjegyezve, hogy azonos lakosságszámra vetítve a magyar tenger környékén több új építésű ingatlan jut, mint a fővárosban. Ennek hátterében az áll, hogy 2015 után a Balatont „felfedezték”, és a koronavírus-járvány is növelte a népszerűségét, a turisztikailag kiemelt régiókban kifizetődő volt az ingatlanfejlesztés is, hiszen a szükséges infrastruktúra (kiemelten az úthálózat) is fejlődött, kiépült. Ugyanakkor gyorsabban fékezett az ingatlanpiac, mint amilyen ütemben egy-egy beruházás megvalósul. Emiatt, bár eddig nem volt rá tömegesen példa, nem zárható ki, hogy az eddig eladatlan vagy utolsó, gazdára váró új építésű ingatlanokat kedvezménnyel kínálják majd, hiszen kifizetődőbb a fejlesztők számára, mint ha pénzük maradna benne.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Shutterstock)
