A német ipar lett a zöldátállás igazi vesztese

Nemcsak magasabb lakossági energiaárakat, hanem jelentős ipari-gazdasági károkat is okozott Németországban az atomerőművek leállítása a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint. Az egykori áramexportőr ma már behozatalra szorul, az import aránya pedig látszólag azért alacsony, mert az energiaigényes ágazatok termelékenysége ötödével esett vissza.

Összesen 17 atomerőműje volt Németország, de tavaly áprilisban annak ellenére kapcsolta le az utolsó, még működő egységeit, hogy időközben a nukleáris energia felhasználását a társadalom már támogatta volna. A német Zöldek ideológiai jellegű elszántságát mutatja, hogy a többségi álláspont ellenére a koalíciós kormány megkezdte a már leállított erőművek elbontását – mondta el lapunk megkeresésére Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője. 

Hiába a megújulók megnövelt kapacitása, azokban az időszakokban, amikor ezek nem termelnek, csak drágán lehet áramot importálni
(Fotó: Shuttersctock)

Hozzátette, míg korábban Németország jelentős európai nettó áramexportőr volt (2013-ban például csaknem kétszer annyi áramot exportált, mint importált), az atomerőművek lekapcsolásával párhuzamosan fokozatosan növekedett az import aránya és 

tavaly már jelentős importra szorult a gazdaság: nettó 17,4 TWh-t kellett az országnak importálnia. Ez a teljes éves német áramfelhasználás négyszázaléka. 

Tatár Mihály rámutatott: az alacsonynak is tekinthető importhányad abból ered, hogy a német gazdaság áramfogyasztása tavaly nagyon alacsony volt a recesszió és a energiaintenzív iparágak közel húszszázalékos zsugorodása miatt. Azaz ha a a fémipar, papíripar, textílipar, kerámiaipar, petrolkémia bezuhanását nem nézzük és a háború előtti szintet vizsgáljuk, magasabb lenne az importhányad – jegyezte meg.

Jellemző és komoly felháborodást vált ki maga az import módja is – húzta alá a vezető elemző. Ugyanis amikor erős szél vagy napsütés van, egész Európában – és különösen Németországban – megugrik a megújuló áramtermelés. Miközben a média egy része lelkendezik, hogy új rekordot ért el például a szélenergia-termelés, az áram ára a kontinens áramtőzsdéin bezuhan, azaz a német megújuló energiatermelőknek fizetniük kell azért, hogy más átvegye a megtermelt áramot, számára – állami támogatások nélkül – veszteséges áron.

Viszont amikor az időjárásfüggő megújulók nem vagy minimálisan termelnek, fel kell futtatni a hazai fosszilis energiatermelést (gáz és szén). Másrészt külföldről kell megvásárolni a hiányzó áramot. Ehhez hozzájön, hogy azokban az időszakokban, amikor Németország importra szorul, máshol is gyenge a megújuló áramtermelés, az elektromosenergia-árak megemelkednek az európai áramtőzsdéken, és Németország csak drágán tud vásárolni, jellemzően éppen atomenergiát vagy éppen lengyel szénenergiát.

Mindez azzal a bizarr eredménnyel járt, hogy a német áramtermelésben negyven százalék a fosszilis energiaforrások aránya (Franciaországban hét, Ausztriában 18 százalék), és az összes felhasznált német áram 57 százaléka fosszilis eredetű, azaz, ahogyan írtuk, Németországé lett Európa egyik legpiszkosabb energiamixe.

Ami a lakossági rezsiköltségeket illeti, a német áram- és gázárak nagyon erős időbeli és térbeli szórást mutatnak, a német régiótól, a szolgáltatótól és a szerződéskötéskori tőzsdei áraktól függően. Általánosan azonban elmondható, hogy 2022-ben, az energiapiaci válság alatt az elektromos áram ára megháromszorozódott, mostanra pedig a piac megnyugvásával és a fogyasztás csökkenésével is kétszer annyiba kerül, mint a háború kitörése az atomerőművek leállítása előtt. 

A német állam költséges rezsivédelme visszafogta a ténylegesen fizetett áramköltségeket, de így is az átlagos német család 1100 eurót fizet évente az áramért, a 2021-es 900 euróhoz és az atomerőművek fénykorában fizetett 500-600 euróhoz képest. 

Még szemléletesebb, az összevetés, amíg az átlagos német háztartás 41 eurócentért kap meg egy kWh áramot, a francia 23 centért – emelte ki Tatár Mihály. És bár a lakosság is egyértelmű elszenvedője a német energiareformnak, de a legsúlyosabb hatások a német energiaintenzív ipart érték, mert ott az atomerőművek leállítása, az orosz gázról való leszakadás, és a felgyorsított zöldátállás nemcsak magas árakat, hanem általános üzleti bizonytalanságot, termelési környezetet is okoz – zárta gondolatait a szakértő.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP/DPA/Patrick Pleul)