Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. több tekintetben is kivételes eleme a hazai energiarendszernek. Az erőmű a teljes országos fogyasztás nagyjából harmadát fedező, szén-dioxid-kibocsátásmentes, időjárástól és napszaktól független stabil, biztonságos áramtermelésével nélkülözhetetlen szerepet tölt be az ellátásbiztonság fenntartásában, a klímavédelmi célok elérésében, valamint az Európában legalacsonyabbnak számító lakossági áramárak biztosításában. Mindemellett számos további módon, például a társadalmi szemléletformálás és edukáció támogatásával is elősegíti a fenntarthatóság szempontjainak térnyerését. Erről beszélgettünk Iványi Krisztinával, a Paksi Atomerőmű kommunikációs főszakértőjével, az ÚJRA! Alkotó Energia magazin ötletgazdájával és Kovács Antallal, az erőmű kommunikációs igazgatójával, a Tájékoztató és Látogatóközpont vezetőjével.
– Hogyan gondoltok saját munkátok jelentőségére a fenntartható gazdaság felé vezető úton?
Iványi Krisztina: Meggyőződésem, hogy a fenntarthatóság, az értékállóság, a tudatosság és újrahasznosítás fogalmát, elveit mielőbb a mindennapok megszokott részévé kell tennünk annak érdekében, hogy kedvező változást érhessünk el, és egy élhető világot hagyjunk a gyermekeinknek, unokáinknak. Hiszem, hogy koránt sincs minden veszve, és képesek vagyunk a pozitív fordulatra, de ez a jelenleginél jóval nagyobb tudatosságot és felelősséget kíván meg mindannyiunktól.
A Paksi Atomerőmű nem „csupán” mint az ország legjelentősebb és klímabarát módon termelő erőműve veszi ki a részét e feladatból, hanem lehetőségeihez képest az energetika területén túl is igyekszik választ adni a kihívásra. Mi egyrészt tevőlegesen is hozzájárulunk a levegőtisztaság védelméhez, másrészt igyekszünk erre biztatni másokat is, úgy, hogy segítséget és ötleteket is adunk ahhoz, hogyan lehet fenntarthatóbbá tenni a hétköznapi életet.
A klímaválság sokakban vált ki szorongást: de ha aktív cselekvéssel, alkotással, teremtéssel teszünk valamit a jó ügy érdekében, akkor a kiszolgáltatottság érzését is csillapíthatjuk – nemcsak magunkban, hanem a körülöttünk lévőkben is. Ha mindenki csak egy kicsit nagyobb odafigyeléssel használná ki a saját lehetőségeit, az már érdemi változásokat idézhetne elő. Az egyének számára is elérhető fenntarthatósági megoldások személyes megtapasztalása ültette el bennem az Alkotó energia program ötletét is, amit aztán Anti támogatásával sikerült is valóra váltani.
Kovács Antal: Úgy vélem, munkánkkal egyfajta küldetést valósítunk meg, hiszen a Paksi Atomerőmű az ország karbonsemleges energiaellátásában pótolhatatlan, az atomenergia pedig a megújulók mellett világszinten is fontos eszköz a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Ha felelősséget érzünk a következő generációk jövőjéért, akkor elengedhetetlen, hogy a világ gyorsan növekvő villamosenergia-éhségét olyan tiszta, környezetbarát és megbízható technológiákkal elégítsük ki, mint a nukleáris energia. Ezt természet- és sportszerető családapaként is létfontosságúnak érzem, ezért is örültem nagyon, amikor Krisztina bemutatta az Alkotó energia ötletét, mert olyan társadalmi fontosságú ügyet tudunk támogatni ezzel, amelynek a hasznossága, létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, és amely tökéletesen illeszkedik a saját, klímabarát tevékenységünkhöz is. Fontosnak tartom azt is, hogy az edukáció mellett – amelyre jómagam is kiemelt hangsúlyt helyezek még a magánjellegű vagy a sporttal kapcsolatos megszólalásaim során is – életszerű és hiteles tud lenni az információátadás ezen formája, ami szerintem nagyban meghatározza a hatékonyságát is.
– Milyen megfontolás vezérelt az Alkotó Energia program és az ÚJRA! magazin megalapításakor?
I.K.: A Paksi Atomerőmű Alkotó energia programját azzal a szándékkal indítottuk el 2016-ban, hogy a meglévő értékek megőrzésének elősegítése, illetve népszerűsítése révén támogassuk a környezettudatosságot és a hulladéktermelés csökkentését. A kezdeményezés fókuszában a Csináld magad! mozgalom eszméje, a saját kezű alkotás örömének megismertetése állt, amit az évek alatt milliókhoz sikerült közelebb vinni az országos bútorfestő és újrahasznosítási alkotói pályázatokkal, később pedig a legjobb alkotások példaként való bemutatását célul tűző ingyenes magazinnal is.
Mivel az első időkben még nyomtatott formában megjelenő lap – ami akkoriban hiánypótlónak is számított – nagyon jó fogadtatást kapott, egyre nagyobbakat merítettünk a tudatos életmód különféle dimenzióiból, végcélként pedig már akkor, sok évvel ezelőtt a még ma is csak ízlelgetett „körforgásos gazdaság” gondolatkörének megismertetését és népszerűsítését tűztük célul. Az ÚJRA! Alkotó Energia magazin úgy igyekszik fontos szerepet vállalni a fenntarthatósággal, tudatos életmóddal, illetve az újrahasznosítással kapcsolatos információk átadásában és a közösségek fejlesztésében, hogy próbál „piciben”, hétköznapi emberek hétköznapi dolgait példaként megmutatva beszélni ezekről a „nagy”, sokszor önmagunktól távol állónak érzett dolgokról. Igyekszünk teret adni olyan alkotóknak, művészeknek, vállalkozásoknak is, akik a tudatosság, fenntarthatóság jegyében alkotnak, hogy ezek által is ötletekkel, inspiráló gondolatokkal, megvalósult példákkal szolgáljunk az olvasóknak. Igyekszünk ébresztő, tényközlő, motiváló témákat feldolgozni a jövőnket érintő kérdésekről; igyekszünk közérthetően, tárgyilagosan – és remélhetőleg érdekesen – információt adni a körforgásos gazdaság és a fenntarthatóság témaköreiben.
– Miért tartod fontosnak, hogy az energetikai témán túlmenően is beszélj a fenntarthatóságról?
IK: A környezet – vegyük csak az időjárást – nap mint nap újabb és újabb figyelmeztető jeleket küld, amelyek mind arra mutatnak, hogy újra kell gondolnunk, miből mennyire van valójában szükségünk, hogyan használjuk fel az erőforrásainkat. Ez a téma túlmutat az energetikán, az élet számos területét érinti – az energetika ugyanakkor remek kiindulási alap, hiszen az, hogy az áramot, a gázt takarékosan, tudatosan igyekszünk használni, az már része a köztudatnak. Innen kellene továbblépni, és kiterjeszteni ezt a szemléletet minden másra is, de nem csak az elfogyasztott javakra, hanem az önmagunkkal és a kapcsolatainkkal való bánásmódra is.
A fenntarthatóság ügyét sokféleképpen előmozdíthatjuk, akár szórakoztató és/vagy hasznos hobbi formájában is: a tehetetlenség érzéséből eredő szorongás egyáltalán nem szükségszerű lelkiállapot. Az önmagunkkal való fenntartható bánásmódnak része az is, hogy igyekszünk hasznos új dolgokat tanulni, az új tudást hasznosítva alkotni, teremteni, amellyel nem csak értéket hozunk létre, de megéljük ennek pozitív mentális hatását is. És mert ezen folyamat során nagy eséllyel új emberekkel is kapcsolatba kerülünk, új közösségek részei leszünk és hozzájárulunk ezek fejlődéséhez, a kapcsolódás biztonságot adó élményét is megélhetjük, ami szintén javítja a mentális állapotot.
– Anti, hol látod az atomenergia helyét a jövő fenntartható energiarendszerében?
KA: Napjaink egyre égetőbb kérdése, hogy miként elégíthető ki a világ növekvő energiaigénye környezetbarát, biztonságos, fenntartható módon, vagyis úgy, hogy közben megőrizzük a Föld lakhatóságát a jövő generációi számára. A villamosenergia-felhasználás különösen gyorsan emelkedik, részben például az elektromos autók és a hűtést-fűtés árammal biztosító berendezések nagyütemű terjedése miatt. Az időjárásfüggő megújuló energia és az energiatárolási lehetőségek fokozott használata szükséges, de nem elégséges feltétele a probléma megoldásának, illetve a fosszilis források kiváltásának, így a nagy mennyiségű tiszta energiát kiszámíthatóan termelő atomerőművek építéséről és üzemeltetéséről sem mondhatunk le. Az áramellátást ugyanis akkor is biztosítani kell, amikor éppen nem süt a nap vagy nem fúj a szél.
Az atomerőművek mutatói a teljes életciklust figyelembe véve a szén-dioxid-kibocsátás és az ökológiai lábnyom tekintetében is a legkedvezőbbek közé tartoznak. A nukleáris energiatermelés előnyeit remekül illusztrálja a Paksi Atomerőmű működése. Miközben az atomerőmű adja a hazai villamosenergia-termelés felét, gyakorlatilag folyamatos (zsinór-) áramot biztosítva, károsanyag-kibocsátása megközelítőleg nulla. Az üzemanyagként használt urán nagy energiasűrűségének köszönhetően az atomerőmű két évre elegendő fűtőanyagának helyigénye viszonylag szerény (lényegében egy átlagos, 50-60 négyzetméter alapterületű lakásnak felel meg), a keletkező hulladék mennyisége csekély. A közhiedelemmel ellentétben az erőmű környezetében a daganatos megbetegedések aránya is az országos átlag alatt van. A folyamatos fejlesztések a Paksi Atomerőművet Európa egyik legbiztonságosabb ilyen létesítményévé tették, amely például egy Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengést is kibírna.
– Mik a tapasztalataid, hogyan fogadják az elhangzottakat az előadásaid hallgatói és az atomerőmű látogatóközpontjának vendégei?
KA: A múzeum és a látogatóközpont nagyjából negyvenezer látogatót fogad évente, köztük olyanokat, akik úgy érkeznek hozzánk, hogy nem támogatják e technológia alkalmazását. Vendégeinket tabuk nélkül tájékoztatjuk minden részletről, igyekszünk mindent megmutatni nekik és arra bátorítjuk őket, hogy kérdezzenek bármit, az összes kérdésükre választ kapnak. A leggyakoribb kérdés egyébként az szokott lenni, kell-e félni az atomerőműtől, kell-e tartani attól, hogy valami baj lesz… Az ilyen kérdésekre azt szoktuk válaszolni, hogy mi, akik az erőműben dolgozunk, itt élünk az erőmű közvetlen szomszédságában. Itt van mindenünk, ami egy embernek fontos: a családunk, a barátaink, az otthonunk. Amikor bejövünk dolgozni – vasárnap is, Karácsonykor is, éjszaka is –, úgy végezzük a munkánkat, hogy a saját életünk és értékeink lebegnek a szemünk előtt: amikor ezekre vigyázunk, az egész országra vigyázunk. Az atomerőműben dolgozók értik a dolgukat, tudatában vannak a saját felelősségüknek, megfelelően képzettek és tapasztaltak ahhoz, hogy egy ilyen veszélyes üzemet működtessenek: ez az egyik legfontosabb garanciája a Paksi Atomerőmű biztonságos működésének. (x)
