A háztartások egyik alapvető és rendszeres költségeleme az energiaköltség, amelynek jövedelemhez mért aránya megmutatja, hogy a jövedelem mekkora része marad a háztartásoknál az energiaszámlák kifizetése után. Azaz képet ad arról, hogy a lakosság jövedelmét milyen mértékben terheli az állandó tételnek számító energiaköltség, és a jövedelmük mekkora százalékával tudnak ezen felül gazdálkodni.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon az energiaköltségek a háztartások rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított aránya 1995 és 1999 között 4,4-ről 5,4 százalékra emelkedett, majd 2000 és 2006 között öt százalék körül stagnált. Az ezt követő négy évben folyamatosan emelkedett, így 7,1 százalékra nőtt az energiaköltségek fedezésére fordított jövedelem aránya. A kedvezőtlen tendencia 2013-ban (a rezsicsökkentés kezdetekor) megfordult, és – a hatósági árszabályozással, illetve a háztartások javuló pénzügyi helyzetével összefüggésben – a rendelkezésre álló jövedelemnek egyre kisebb részét kellett erre a célra költeni. A KSH kimutatása szerint 2022-ben már csak a jövedelem 3,3 százalékát.
A háztartások energiaköltségeinek rendelkezésre álló jövedelmekhez viszonyított arányát az unió tagállamaiban is vizsgálta a statisztikai hivatal. Az elemzésből kiderül, hogy 2022-ben a legmagasabb érték Szlovákiában (7,7 százalék), míg a legalacsonyabb Luxemburgban (1,9) volt mérhető. Hazánk a 3,3 százalékos részarányával a hatodik legalacsonyabb értékkel szerepel az uniós rangsorban.
A hivatal vizsgálja a lakhatási költségek túlterheltségi rátáját is. Ez a mutató az olyan háztartásban élő népesség arányát fedi fel, ahol az összes lakhatási költség (a lakhatási támogatások nélkül) meghaladja a rendelkezésre álló jövedelem negyven százalékát. A számok azt jelzik, hogy 2010 óta jelentősen csökkentek a hazai háztartások lakhatással kapcsolatos terhei. A túlterheltségi ráta mutatója a 2010-es 11,3-ről, 2022-re 8,1 százalékra csökkent. Azaz a lakosság 8,1 százaléka lakik olyan háztartásban, ahol a lakhatási költségek meghaladták a rendelkezésre álló jövedelem negyven százalékát.
Európai uniós összehasonlításban hazánk a korábbi évek jóval kedvezőbb arányait követően 2022-ben az átlaghoz közeli rátájú országok közé tartozott. Így 2021-hez képest némileg minden korcsoportban romlott a mutató értéke. A 18 év alatti gyermekek érintettsége volt a legalacsonyabb (5,6 százalék), a 18–64 és a 65 éves és annál idősebb korosztályé viszont egyaránt 8,6 százalékot tett ki. Az unió lakosságának 9,1 százaléka élt olyan háztartásban 2022-ben, ahol a lakhatási költségek meghaladták a nettó jövedelem negyven százalékát. A ráta Görögországban (26,7) és Hollandiában (21,7) volt a legmagasabb, míg Szlovákiában (2,2), Cipruson (2,5) és Máltán (2,9) a legalacsonyabb.
Németh Szilárd kormánybiztos a minap beszélt arról, hogy a kormány háborús időkben is fenntartja a rezsicsökkentést. Vagyis továbbra is Magyarországon a legolcsóbb a lakossági energia, a háztartási áram és gáz ára egész Európában.
Amíg Berlinben kilowattóránként és átlagban, idén júliusban 39,29 eurócentet fizettek a háztartások az áramért, addig Budapesten 9,45 eurócentet. A gázért a stockholmiak fizetik a legtöbbet, átlagosan 32,53 eurócentet kilowattóránként, miközben Budapesten ugyanez átlagosan csupán 9,45 eurócentebe kerül.
A Századvég kutatása szerint a magyar családok küzdenek a legkevésbé fűtési nehézségekkel az Európai Unióban. A hazai válaszadók mindössze hét százaléka számolt be arról, hogy nem tudja megfelelően fűteni lakását, ez a 27 tagállaméi közül messze a legkedvezőbb arány. Az Energiaügyi Minisztérium adatai szerint tíz magyar háztartásból a gáz esetében kilenc, az áramnál nyolc felhasználása maradt a kedvezményes sávhatár alatt.
