Riadalomkeltés a Paksi Atomerőmű hűtővize körül

Tárgyi tévedésektől sem mentes riadalomkeltés zajlik annak a rendeletnek a kapcsán, amely a hazai ellátásbiztonság érdekében, eseti jelleggel engedélyezi, hogy a Duna vízhőmérsékletére meghatározott 30 Celsius-fokos határtérték az illetékes miniszter hozzájárulásával túlléphető legyen. A lapunknak nyilatkozó szakértő a meglévő blokkok esetében nem zárja ki hőelvezető műszaki megoldások szükségességét, Paks II esetében viszont a beruházás része a csúcshűtő berendezés.

Az ellátásbiztonság elsődleges, az eseti hőmérséklet-túllépésre pedig nemzetközi példákat is találhatunk Fotó: Björn Larsson Rosvall Forrás: MTI/EPA/TT NEWS AGENCY

Az. augusztus 16-án hatályba lépett energiaügyi miniszter rendelete alapján a Paksi Atomerőmű esetében a Duna vízhőmérsékletére meghatározott 30 Celsius-fokos határtérték ellátásbiztonsági okokból az illetékes miniszter hozzájárulásával túlléphető. Ennek a rendeletnek a megalkotása időszerű volt, hiszen a környezetvédelem, az élővilág védelme mellett az ellátásbiztonság folyamatos garantálása kritikus nemzetstratégiai kérdés – jelentette ki Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. Egyes külföldről is támogatott szervezetek aggоdalmukat fejezik ki a rendelettel kapcsolatban, az aggodalmak pedig tárgyi tévedésektől sem mentesek – mondta el lapunk megkeresésére. 

Az új paksi blokkok kapacitására már most szükség lenne, ráadásul a kiegészítő csúcshűtő berendezés miatt Paks II. nem fogja tovább melegíteni a folyót
(Fotó: MTI/Kiss Dániel)

Jó példa erre a Népszava által megszólaltatott Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány felelőse, aki szerint a „csúcsigények kiszolgálásra hagyományosan amúgy sem az atomblokkok alkalmasak”, hanem helyette inkább legyenek gázerőművek, nem létező ipari mértékű energiatárolók a naperőművi túltermelés „raktározására”, de 

a kampányfelelős nem zárta ki azt sem, hogy egy-egy ilyen tényleg kifeszített helyzetben egyes fogyasztók villamosenergia-ellátását függesszék fel.

 Arról nem is beszélve, hogy a kampányfelelős felvetette, hogy „a mostani, négy darab, összesen kétezer megawattnyi (MW) atomblokknál ilyen hűtési gondok támadnak, mi lesz a Dunával, amennyiben a következő évtized során a kabinet terveinek megfelelően üzembe áll Paks II két új, összesen 2400 MW-s blokkja is.” 

Hárfás Zsolt a tényeket sorolva elmondta, a Greenpeace kisebb súlyú tévedése, hogy a Paksi Atomerőmű beépített kapacitása nem kétezer, hanem egészen pontosan 2026,6 MW. 

A nagyobb és súlyosabb tévedéssel vagy szándékos csúsztatással szemben az az igazság, hogy a Paks II Atomerőmű esetében a tervezők már eleve kiegészítő csúcshűtő berendezésekkel számoltak,

 azaz a két új VVER-1200 típusú egység ilyen szempontból nem lesz hatással a Dunára. Ráadásul a szakértő szerint az új paksi blokkok kapacitására már most szükség lenne a hazai áramigények biztonságos fedezéséhez, hiszen csak idén több, mint háromezer olyan negyedórás periódus volt, amikor az importigény meghaladta az új blokkok kapacitását. Összevetésül: augusztus 15-én az esti órákban mintegy 3700 MW-os importcsúcs született. Az importhányad és gyakoriság pedig még tovább faragható (lenne) azzal, ha elkészül Magyarország 600MW tervezett kapacitású szivattyús erőműve. Viszont egy ilyen beruházáshoz nemzetközi példák alapján 7-9 év szükséges.

Fontos azt is kiemelni Hárfás Zsolt szerint, hogy a Paksi Atomerőmű négy blokkjának névleges teljesítményszintje esetén a szükséges hűtővíz mennyiség mintegy száz köbméter másodpercenként. Továbbá az atomerőmű által kibocsátásra kerülő és a befogadó víz hőmérséklete közötti különbség 11 Celsius-foknál, illetve +4 Celsius-fok alatti befogadó víz hőmérséklet esetén 14 Celsius-foknál nem lehet nagyobb. Azt egyébként a riadalomkeltők is megjegyzik, hogy a folyót nem lehet „felforralni”, hiszen a távozó hűtővíz keveredik a folyóvízzel, azaz messze vagyunk egy drasztikus hőmérséklet-emelkedéstől. Viszont a már említett csűcshűtő-berendezés meglétét és működését kihagyták a képletből.

Hárfás Zsolt szerint ugyanakkor a Paksi Atomerőmű négy blokkjának hosszú távú, a második üzemidő-hosszabbítás révén 2052–56-ig tartó nemzetstratégiai szerepe miatt fontos, hogy a kibocsátási korláttal kapcsolatos jogi szabályozás mellett műszaki megoldás is szülessen a melegebb időszakokban fellépő magasabb vízhőmérsékletek kezelésére. Például, hogy a levegő felé is el lehessen vezetni a hő egy bizonyos részét.