A nemzetközi gazdaságtanban a „függőség” olyan helyzetre utal, amelyben a kevésbé fejlett vagy periférikus nemzetek gazdasági növekedés, technológia, beruházás és kereskedelem tekintetében nagymértékben függenek a fejlettebb centrumországoktól. Térbeli egyenlőtlenségi viszonyok alakulnak ki, a centrum minden esetben dominálja a perifériát, illetve a centrum és a periféria között lebegő félperifériát is – állapítja meg tanulmányában az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.
Fotó: The Yomiuri Shimbun/AFP/Takashi Itoda
Egy érdekes összefüggésre is felhívta a figyelmet az elemzés, miszerint a liberalizált kereskedelem által nyújtott lehetőségek ágyaztak meg az egyoldalú függőségeknek. Ilyen eset volt például a kelet-közép-európai országok orosz energiahordozóktól való függősége, Brazília egyoldalú szójaexportja Kína irányába. Ráadásul nem is minden ország ugyanazt az utat járja be.
A gazdasági függőségek legtipikusabb területei az egyenlőtlen gazdasági kapcsolatok, strukturális egyenlőtlenségek, külső sokkok, fejlettségbeli megkésettség, ráadásul mindez kihat az adott ország gazdasági növekedésére. A világgazdaság nagyon hamar többcentrumúvá válhat, ahol átrendeződhetnek a gazdasági, hatalmi és pénzügyi erőviszonyok is.
A 2020 utáni években a kínai gazdaság összteljesítménye beérte az Európai Unióét, megmutatván, hogy a jellemzően egycentrumú (nyugati centrumországok és erőközpontok) mellett új szereplők jelennek meg
Már most is jól körvonalazható, hogy az egyébként korábban csak leginkább Nyugat-Európától függő és félperifériának számító kelet-közép-európai régió is egyre inkább egy másik függő helyzetben találhatja magát.
Az alkalmazkodás és a gazdasági rugalmasság nagyon fontos hívószó marad a következő években is.
Európa országai, köztük Magyarországgal, alapvetően nem jelennek meg a térképen, amely földrajzilag és termékszinten is diverzifikált kereskedelemre utal. Magyarország kereskedelmi szempontból alapvetően évszázadok óta függ a nyugat-európai felvevőpiacoktól, és ez a teljes mai V4-es régióra is igaz. A régió és benne Magyarország technológiai kitettsége és függősége is egyértelmű.
Magyarországon az elképzelések szerint a már túlságosan megszilárdult és sérülékeny struktúrák helyett ki kellene alakítani a finanszírozásban, a beruházásban, a felvevőpiacokban, a technológia és az energia területén megjelenő semlegességet. Egy olyan kis nyitott gazdaságnak, mint Magyarország, fontos alkalmazkodnia és igazodni a külső körülmények megváltozásához. Ezért racionális felvetés az, hogy ha egy ország minden irányban függ valamennyire, akkor igazából senkitől sem függ egyoldalúan. A gazdasági, a pénzügyi, a technológiai, az energetikai és a beruházási diverzifikáció pedig egészségesebb gazdaságszerkezetet eredményezhet.
