Az elmúlt években azt láthattuk, hogy a vezető német politikusok nem értették meg: a klíma- és energiapolitikai döntések alapvetően fizikai és szakmai kérdést jelentnek. A valós ellátásbiztonságot garantálni nem képes nap- és szélerőművi kapacitások féktelen rendszerbe integrálása miatt nemcsak Németország szembesült a mostani sötétszélcsendben égbe szökő energiaárakkal, hanem az összekapcsolt árampiacok miatt a magyar és a többi közép-európai fogyasztó kénytelen a német energiapolitika súlyos következményeit viselni – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergergetikai szakértő annak kapcsán, hogy a német kormánykoalíció bukását követően új korszak jöhet az energetikában.
Erre pedig nem csupán az energiamix miatt lenne szükség. A helyzet mára annyira súlyossá vált, hogy mértékadó politikusok és szakértők is azonnali intézkedést követelnek. A Thyssenkrupp vezetője például nemrég azt mondta, a nap- és szélenergiára fordított adópénz minden egyes centje kidobott pénz, és ezek az időjárásfüggő megújulók soha sem lesznek versenyképesek, miközben a magas németországi energiaárak miatt egész iparágak fogják menekülőre, ami alapjaiban rengeti meg a német gazdaságot, amelynek erőssége mindig is a nagyipar volt.
A baloldali német kormány bukása után a választások némi bizakodásra adnak okot, és szakmai alapokon nyugvó új energiapolitika következhet, ami ismételten visszaemelheti a klímavédelmi, ellátásbiztonsági, árstabilitási, valamint versenyképességi szempontból is a legjobb megoldást, az atomenergiát.
Jelen esetben a leállított német atomerőművek újraindítása szakértők szerint részben és elvileg lehetséges – húzta alá Hárfás Zsolt. A régebben leállított atomerőművek közül több újraindítása azért nem lehetséges, mert már előrehaladott állapotban vannak a bontási/leszerelési munkálatok, de a 2021-ben, illetve a 2023-ban leállított egységek közül öt (Grohnde, Brokdorf, Neckarwestheim–2, Emsland és az Isar–2) elvi szinten újraindítható. Természetesen a nukleáris biztonság garantálása érdekében – az elvi kormányzati pozitív döntés esetén – a sikeres és szükséges karbantartási, ellenőrzési, engedélyezési eljárásokat követően egyes egységek akár ismételten a villamosenergia-termelés szolgálatába állhatnának. Ezek a folyamatok több évet is igénybe vennének, amely révén elvi szinten öt-hétezer MW-nyi atomerőművi kapacitás állhatna ismét üzembe. Arról nem is beszélve, hogy pozitív kormányzati döntés esetén a jövőben akár új, a legszigorúbb nukleáris biztonsági követelményeknek is megfelelő atomerőművi egységek épülhetnének Németországban – ismertette a középtávú lehetséges forgatókönyvet a szakértő.
Rövid távon viszont a helyzet tragikus és kijózanító, hiszen a nukleáris kapacitásokra már most is égető szükség volna, hiszen Németország áramimportra szorul. Idén november közepéig a németek kénytelenek voltak 28 terrawattórával többet importálni, mint exportálni (ez a mennyiség hazánk idei első nyolc hónapjának teljes villamosenergia-fogyasztásának felel meg), illetve a fogyasztóknak mintegy kétmilliárd eurós többlet kiadást jelentett mindez.
A német energiarendszerben megújulók miatt van szükség csaknem hetven gigawattnyi szén- és gázerőművi kapacitásra.
Hárfás Zsolt megemlítette, a német állam jelentős mértékben profitál az Uniper energiacég bevételéből, amely államosítása óta milliókat utalt át az államkasszába és a szövetségi költségvetésbe, egyebek közt az Uniper portfoliójába tartozó svéd atomerőművek nyereségéből. Azaz a német költségvetés közvetetten profitál is a svéd atomerőművek működéséből. Az import, a magas költségek és az atomérdekeltség miatt is kézenfekvő, hogy Németországban fordulat következzen be – összegzett a szakértő.
