Paks II alkalmazkodik az új helyzethez

Markánsan átrendeződött a gazdasági környezet az elmúlt évtizedben, ehhez pedig olyan nagyberuházásoknak is alkalmazkodniuk kell, mint a Paks II projekt. Ennek érdekében hamarosan a parlament elé kerül az a törvénymódosító javaslat, amely lehetőséget ad a beruházás eredeti árának megváltoztatására. Az indokokat szakértő segítségével néztük át.

Zajlanak a munkálatok Fotó: Paks II. Zrt.

A nemzeti célokat szolgáló Paks II atomerőmű megépítésével kapcsolatos magyar–orosz államközi szerződés tíz évvel ezelőtt köttetett meg, majd törvénnyel is megerősítette az Országgyűlés. Időközben a projektet érintő

● évekig tartó brüsszeli vizsgálatok,

● a koronavírus-járvány,

● az orosz–ukrán konfliktus következményei,

● az infláció,

● a szállítási nehézségek

és további nemzetközi gazdasági folyamatok, kihívások miatt a 2014-ben meghatározott legfeljebb 12,5 milliárd eurónyi beruházási költség nem tartható. Ezért indokolt a most a parlament elé kerülő törvénymódosítás elfogadása – reagált lapunknak Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő arra, hogy a Paks II beruházás kapcsán a külgazdasági és külügyminiszter nemrégiben módosító javaslatot terjesztett elő. A frissítendő törvény lehetőséget adna a megrendelőnek, hogy módosítsa a fővállalkozói szerződést annak érdekében, hogy a beruházást érintő gazdasági változások hátrányos hatásai elháríthatók legyenek, akár az ellenérték újbóli meghatározásával. Szijjártó Pétert kedden délelőtt hallgatja meg ennek kapcsán az Országgyűlés gazdasági bizottsága. A külgazdasági és külügyminiszer által benyújtott javaslatban egyebek mellett az áll, hogy 

a beruházás meghiúsulása nagyobb kárt okozna az ország energiaellátásában, mint a módosult feltételekkel való befejezése.

Ennek részleteiről is beszélt lapunknak az Atombiztos.org tulajdonosa. – Magyarország évente átlagosan 25 százaléknyi importból fedezi az áramszükségletét, de idén is voltak olyan időszakok, amikor a behozatal mértéke a 60 százalékot is meghaladta. Ez már most is súlyos ellátás- és nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel, hiszen nem tudhatjuk, hogy az import meddig és egyáltalán milyen áron állhat rendelkezésre. Azért nem tudható ez, mert a szomszédos országok is hasonló kihívásokkal szembesülnek, illetve gyakran előfordulnak olyan „sötétszélcsendes” időszakok is, amikor a nap- és szélerőművi kapacitásoknak csak a töredéke áll rendelkezésre. A tőzsdéken már most is egyre gyakrabban találkozhatunk sokkolóan magas, 800–1000 euró/MWh árakkal, ami néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt – jellemezte a szorító helyzetet a szakértő. Kiemelte: az elmúlt években azt is megtapasztalhattuk, hogy ha baj van, akkor csak magunkra számíthatunk, ezért Magyarország célja az, hogy a jövőbeni áramigények döntő részét hazai erőművekkel lehessen megtermelni, így minimalizálva, illetve akár megszüntetve az importszükségletet.

A cél az energiaszuverenitás

A hazai villamosenergia-rendszer évről évre növekvő kihívásokkal szembesül. Az ország újraiparosítása, az e-mobilitás és a hőszivattyús rendszerek további elterjedése miatt 2030-ig a jelenleginek csaknem a másfélszeresére növekedhet az energiaigény. Ez megmutatkozik abban is, hogy minden évben megdőlnek az előző éves rendszerterhelési csúcsok.

Az önellátás érdekében itthon olyan egészséges energiamix elérése a cél, amellyel télen-nyáron, éjjel-nappal garantálni lehet az ellátásbiztonságot, a klímavédelmi és a versenyképességi célok elérését – folytatta Hárfás Zsolt. Kiemelte, hogy éppen ezért létszükséglet

● a Paks II atomerőmű mihamarabbi megépítése,

● a paksi atomerőmű további üzemidő-hosszabbítása,

● az időjárásfüggő megújulók kiszabályozására pedig újabb gázerőművek

● és szivattyús-tározós erőmű megépítésére van szükség.

A megújulók közül a szakértő szerint döntően a naperőművek fejlesztésére van szükség, de hatványozottan figyelembe kell venni a realitásokat. – Tudomásul kell venni azt is, hogy a nap- és szélerőművek valós ellátásbiztonságot nem képesek garantálni. Jó példa erre, hogy a sötétszélcsendes időszakokban vagy éppen az új rendszerterhelési csúcs idején is a 7800 MW nap- és szélerőművi kapacitásnak csak a töredéke állt rendelkezésre, miközben a hazai áramtermelés két pillérét a paksi atomerőmű és a gázerőművek jelentették – ismertette, kiemelve, hogy 

az idei eddigi importcsúcs mintegy 3700 MW-ra adódott és 4300 olyan negyedórás időszak volt itthon, amikor az import értéke meghaladta a majdani Paks II 2400 MW teljesítményét.

Megjöttek a magas árak, és maradnak

A hiány pedig súlyos összegekben mutatkozik meg, hiszen a tőzsdei áramárak a többszörösére növekedtek az elmúlt években, sok esetben már most elérik a 800–1000 euró/MWh értéket.

A magas árak pedig maradnak velünk a következő években, sőt további növekedés prognosztizálható Hárfás Zsolt szerint. Éppen a már most is tapasztalható kapacitáshiány okán, ami tovább növekszik a villamosenergia-igények növekedése, valamint a klímavédelmi és egyéb okok miatt leálló erőművi kapacitások nyomán.

Ráadásul az időjárásfüggő kapacitások jelentős fejlesztéséhez elengedhetetlen több száz-, akár ezermilliárd forintnyi hálózatfejlesztés, új gázerőművek, illetve szivattyús-tározós erőmű építése is.

– Nem beszélve arról, hogy például a nap- és szélerőművek kötelező átvételi árai az elmúlt tíz évben, 2014–2024 között 34 Ft-ról 55 Ft/kWh értékre növekedtek, miközben a paksi atomerőmű termelési egységköltsége jelenleg is csak 12-13 Ft/kWh. És míg a nap- és szélerőművek átlagos üzemideje csak 20-25 év, Paks II garantáltan hatvan évig üzemel, akár húszéves hosszabbítással, vagyis a két új blokk legalább 2090-ig, de inkább a következő évszázad elejéig üzemelhet – emelte ki az atomenergetikai szakértő. Hozzátette, hogy 

éppen a megnövekedett áramárak miatt nem kétséges, hogy a projekt képes lesz versenyképes áron termelni,

hiszen Paks II megtérülési egységköltsége a projekt kezdetén 55 euró/MWh volt.

Nemzetgazdasági érdekek

A két új paksi atomerőművi egység építése jelentős számú munkahely megteremtésével, gazdaságélénkítéssel, regionális infrastrukturális és egyéb fejlesztésekkel jár együtt – emlékeztetett Hárfás Zsolt, hozzátéve, hogy a beruházással a hazai cégek kivételes lehetőséghez jutnak. Felidézte, hogy az orosz–magyar megállapodás értelmében a beruházás értékének akár 40 százalékát kitevő munkát magyar beszállító cégek végezhetik, ami komoly adóbevételt is jelent. Nem beszélve arról, hogy a két új paksi blokk éves szinten mintegy négymilliárd köbméter földgáz felhasználását váltja ki, ezzel 17 millió tonna szén-dioxid kibocsátását megelőzve. – A Paks II projekt reális megítélése szempontjából mindezeket a szempontokat együttesen kell értékelni – zárta szavait a szakértő.