A cél az energiaszuverenitás
A hazai villamosenergia-rendszer évről évre növekvő kihívásokkal szembesül. Az ország újraiparosítása, az e-mobilitás és a hőszivattyús rendszerek további elterjedése miatt 2030-ig a jelenleginek csaknem a másfélszeresére növekedhet az energiaigény. Ez megmutatkozik abban is, hogy minden évben megdőlnek az előző éves rendszerterhelési csúcsok.
Az önellátás érdekében itthon olyan egészséges energiamix elérése a cél, amellyel télen-nyáron, éjjel-nappal garantálni lehet az ellátásbiztonságot, a klímavédelmi és a versenyképességi célok elérését – folytatta Hárfás Zsolt. Kiemelte, hogy éppen ezért létszükséglet
● a Paks II atomerőmű mihamarabbi megépítése,
● a paksi atomerőmű további üzemidő-hosszabbítása,
● az időjárásfüggő megújulók kiszabályozására pedig újabb gázerőművek
● és szivattyús-tározós erőmű megépítésére van szükség.
A megújulók közül a szakértő szerint döntően a naperőművek fejlesztésére van szükség, de hatványozottan figyelembe kell venni a realitásokat. – Tudomásul kell venni azt is, hogy a nap- és szélerőművek valós ellátásbiztonságot nem képesek garantálni. Jó példa erre, hogy a sötétszélcsendes időszakokban vagy éppen az új rendszerterhelési csúcs idején is a 7800 MW nap- és szélerőművi kapacitásnak csak a töredéke állt rendelkezésre, miközben a hazai áramtermelés két pillérét a paksi atomerőmű és a gázerőművek jelentették – ismertette, kiemelve, hogy
az idei eddigi importcsúcs mintegy 3700 MW-ra adódott és 4300 olyan negyedórás időszak volt itthon, amikor az import értéke meghaladta a majdani Paks II 2400 MW teljesítményét.
Megjöttek a magas árak, és maradnak
A hiány pedig súlyos összegekben mutatkozik meg, hiszen a tőzsdei áramárak a többszörösére növekedtek az elmúlt években, sok esetben már most elérik a 800–1000 euró/MWh értéket.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!