Az április végi Spanyolországot és Portugáliát érintő áramszünet számos tanulsággal szolgálhat számunkra is. Az országos leállás ráadásul a déli órákban történt és csak másnap reggelre sikerült helyreállítani.
Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója lapunk megkeresésére a témában elmondta, az áramszünet előtti áramtermelésből a naperőművek és háztartási napelemek közel hatvan százalékban részesedtek, amihez a szélerőművek 10,6, a vízerőművek 9,8, a biomassza erőművek 1,1 százalékot, a fosszilis erőművek összesen 7,6 százalékot, az atomerőművek pedig 10,45 százalékot tettek hozzá.
A rendszerben lévő áramtermelő kapacitások nagyjából négyötöde tehát nem szabályozható – mutatott rá Toldi Ottó, felhívva a figyelmet ennek veszélyeire is.
Már laikusként is látszik az aránytalanság a kiszabályozandó és a szabályozásra alkalmas villamosenergia termelés között. Ez nem jelentene persze akkora gondot, ha Spanyolország és Portugália megfelelő kapacitású határkeresztező vezetékekkel csatlakozna az EU hálózatához, hiszen a szabályozó áram lehet import is. Itt azonban nem ez a helyzet, Spanyolországnak egyetlen tenger alatti vezetéke van Marokkó irányába és kettő Franciaország felé, a portugál hálózat meg csak a spanyolhoz kapcsolódik. Ráadásul – miután a francia villamosenergia-mix szerves részét képező atomerőművek is korlátozottan szabályozhatók – Franciaország sem tudott azonnal segíteni, a francia áramimport csak kedden reggelre vált elérhetővé, aminek nagy szerepe volt abban, hogy újra tudott indulni a spanyol rendszer. A szomszédos EU régiók pedig hasonló problémákkal, nap- és szélerőművi túltermeléssel küszködtek – magyarázta Toldi Ottó.
Kitért arra is, elgondolkodtató, hogy a környezetvédelmi miniszter „információs zárlatot” vezetett be az incidens kapcsán, sőt megrendszabályozta a spanyol rendszerirányítót a Red Elécticát néhány szakmai nyilatkozat miatt, mert azok a vizsgálatok végleges lezárása előtt történtek.
A helyzet teljesen átitatott a politikával és így nehéz lesz megnyugtatóan lezárni az ügyet – reagált a vezető kutató. A baloldali kormány elkötelezett a nap- és a szélerőművek mellett, céljuk, hogy Spanyolország az évtized végére villamosenergia-termelésének 81 százalékát megújuló forrásokból fedezze. A jobboldal viszont inkább a fontolva haladás híve, nagyobb hangsúlyt fektetve az ellátásbiztonságra és a nukleáris kapacitások fejlesztésére.
Tovább árnyalja a képet az áramkereskedők szerepe, akik bizonyos tűréshatáron belül az árak és a profit maximalizálására törekednek. Ezért kínálati szűkösség esetén hajlamosak kivárni a segítségre sietéssel, ameddig az árszint el nem éri az általuk kívánatosnak tartottat. Nem véletlenül hívta össze a spanyol miniszterelnök a magánkézben lévő energiacégeinek vezetőit rendkívüli megbeszélésre.
A Rystad Energy nem kertelt, elemzésük szerint a fő probléma az volt, hogy a spanyol rendszerben az áram frekvenciája a hálózat egy részében – valószínűleg dél-kelet Spanyolországban – nem a szükséges 50 Hz volt, hanem gyorsan változó. Emiatt beléptek az automatikus védelmi rendszerek és sorban kapcsolták le az erőműveket a rendszerről a túlfeszültség miatt. Az első dominóként döntötte a többit, így pár perc alatt 15 000 MW-nyi termelő kapacitás esett ki a rendszerből. Az pedig, hogy Nyugat-Európa nagyobb részére nem terjedt ki az áramszünet, a francia atomerőművek stabilitásának volt köszönhető.
Az 50 Hz-es hálózati frekvencia pedig fontosabb, mint elsőre tűnik. Túl azon, hogy az elektromos gépek meghibásodását okozhatja az ingadozása, az időjárásfüggő erőművek sem tudják ezt közvetlenül előállítani, erre csak a hagyományos forgóturbinás erőművek képesek. Ezért ha a nap- és a szélerőművek aránya az adott rendszer teherbíró képességénél nagyobb, instabillá válik a frekvencia és ezzel maga a hálózat. Ez egyelőre a legvalószínűbb magyarázat. A valóban mindenre kiterjedő vizsgálat azonban még nem zárult le – figyelmeztetett a szakértő.
