Az április végi Spanyolországot és Portugáliát érintő áramszünet számos tanulsággal szolgálhat számunkra is. Az országos leállás ráadásul a déli órákban történt és csak másnap reggelre sikerült helyreállítani.

Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója lapunk megkeresésére a témában elmondta, az áramszünet előtti áramtermelésből a naperőművek és háztartási napelemek közel hatvan százalékban részesedtek, amihez a szélerőművek 10,6, a vízerőművek 9,8, a biomassza erőművek 1,1 százalékot, a fosszilis erőművek összesen 7,6 százalékot, az atomerőművek pedig 10,45 százalékot tettek hozzá.
A rendszerben lévő áramtermelő kapacitások nagyjából négyötöde tehát nem szabályozható – mutatott rá Toldi Ottó, felhívva a figyelmet ennek veszélyeire is.
Már laikusként is látszik az aránytalanság a kiszabályozandó és a szabályozásra alkalmas villamosenergia termelés között. Ez nem jelentene persze akkora gondot, ha Spanyolország és Portugália megfelelő kapacitású határkeresztező vezetékekkel csatlakozna az EU hálózatához, hiszen a szabályozó áram lehet import is. Itt azonban nem ez a helyzet, Spanyolországnak egyetlen tenger alatti vezetéke van Marokkó irányába és kettő Franciaország felé, a portugál hálózat meg csak a spanyolhoz kapcsolódik. Ráadásul – miután a francia villamosenergia-mix szerves részét képező atomerőművek is korlátozottan szabályozhatók – Franciaország sem tudott azonnal segíteni, a francia áramimport csak kedden reggelre vált elérhetővé, aminek nagy szerepe volt abban, hogy újra tudott indulni a spanyol rendszer. A szomszédos EU régiók pedig hasonló problémákkal, nap- és szélerőművi túltermeléssel küszködtek – magyarázta Toldi Ottó.
Kitért arra is, elgondolkodtató, hogy a környezetvédelmi miniszter „információs zárlatot” vezetett be az incidens kapcsán, sőt megrendszabályozta a spanyol rendszerirányítót a Red Elécticát néhány szakmai nyilatkozat miatt, mert azok a vizsgálatok végleges lezárása előtt történtek.
A helyzet teljesen átitatott a politikával és így nehéz lesz megnyugtatóan lezárni az ügyet – reagált a vezető kutató. A baloldali kormány elkötelezett a nap- és a szélerőművek mellett, céljuk, hogy Spanyolország az évtized végére villamosenergia-termelésének 81 százalékát megújuló forrásokból fedezze. A jobboldal viszont inkább a fontolva haladás híve, nagyobb hangsúlyt fektetve az ellátásbiztonságra és a nukleáris kapacitások fejlesztésére.