A költségek és az ellátásbiztonság már önmagában érv a diverzifikáció mellett. Tény, Magyarország mind olajból, mind földgázból importra szorul, az önellátást egyik energiahordozóból sem tudja megoldani. Regős Gábor itt rámutatott, a helyzetet nehezíti, hogy a magyar ipar kifejezetten energiaintenzív, így egységnyi GDP előállításához nagyobb mennyiségű energiára van szüksége.
Az energiahordozók esetében pedig kérdés, honnan és milyen útvonalon érkeznek, és a kettő nagyjából meg is határozza az árat. A legolcsóbb mód a csővezetékes szállítás – és a legkörnyezetbarátabb is. A magyar gazdaság alapvetően az orosz energiahordozókra épült rá – hasonlóan a régió többi vagy gazdaságához vagy éppen néhány nyugatabbi országhoz. Összevetésül, a horvátok az elmúlt hetekben elárulták, a más forrásból érkező kőolaj ennél aktuálisan harminc százalékkal drágább. A politika viszont évek óta mást kíván: az oroszokkal szembeni szankciók részeként elvárás az orosz energiaimport leépítése, azonban földrajzi helyzetünkből adódóan mindenképpen kiszolgáltatott pozícióban vagyunk.
A diverzifikációt a mostani helyzet (Ukrajna nem engedi át az olajat) ki is kényszeríti, több partnertől kell vásárolni – drágábban. Ugyanakkor már korábban is történtek már diverzifikációs lépések. Ilyen például a francia Engie-n vagy a Shellen keresztül korábban lekötött mennyiség – ám ezek a fogyasztásnak csak néhány százalékát fedezik. Ennél nagyobb mennyiség, évi nagyjából másfél milliárd köbméter az, ami 2030-tól Azerbajdzsán felől érkezhet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!