A háború négy éve tart, a rezsicsökkentés maradt

Jelentősen hatásokat gyakorolt a hazai energiaárakra és ellátásbiztonságra a pontosan négy éve tartó orosz–ukrán háború. A fegyveres konfliktus egyben kikényszerítette az egyébként is napirenden lévő diverzifikációt, ugyanakkor Magyarország földrajzi elhelyezkedését nem lehet megváltoztatni.

Rezsiválság Európa-szerte (Fotó: Németh András Péter)

Napra pontosan négy éve tört ki az orosz–ukrán háború. A magyar kormány ezzel együtt és ennek ellenére ragaszkodott a rezsicsökkentés megőrzéséhez és a nyersanyagbeszerzés diverzifikációjához.

A háború csak tovább növelte az energiaárakat, a magyar rezsicsökkentést viszont módosítással ugyan, de sikerült megőrizni
(Fotó: Havran Zoltán)

A rezsicsökkentés esetén megjelent az átlagfogyasztás fogalma, áram és földgáz esetében ez egy éves keretet jelent, amely mértékig változatlanok a rezsicsökkentés néven ismert hatóságilag rögzített árak. Efelett lakossági piaci áron számolják el a túlfogyasztást. A rezsicsökkentés fedezésére létrehozott rezsivédelmi alap feladata, hogy kompenzálja a kereskedőket a hatósági áron elszenvedett veszteségeiket. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza lapunk megkeresésére elmondta, a rezsivédelmi alapot a mindenkori költségvetésben a kormányzat valamilyen szinten megtervezi – figyelembe véve az aktuális világpiaci árakat, a végső összeg függ az árak időközbeni változásától és a fogyasztás nagyságától, utóbbi a lakossági spórolás mellett időjárásfüggő is.

A 2023-as zárszámadás alapján az alap nagysága 947 milliárd forint volt, majd ez az energiaárak mérséklődésével 2024-re 762 milliárd forintra csökkent. A 2025-ös költségvetésben e célra 880 milliárd forintot, míg 2026-ra 793 milliárd forintot irányoztak elő.

A hatósági árak fenntartására a különböző különadókból van forrás, amelyek többek között az energiaszektort, a kiskereskedelmi szektort és a banki, biztosítási szektort érintik – magyarázta Regős Gábor.

Az energiaárak már 2022-ben emelkedésnek indultak, erre a háború „csak” rásegített. Míg a gáz holland tőzsdei ára – amely Európában az irányadó – a 2010-es években 10 és 20 euró között mozgott MWh-nként, addig 2022 nyarán 340 euróig emelkedett. Jelen sorok írásakor a gáz MWh-ja 31,4 euróba kerül,  azaz a korábbi ár nem állt vissza, de nem is a kiemelkedően magas, 2022-es van érvényben.

Ez pedig szorosan kapcsolódik a már említett rezsicsökkentéssel, hiszen az átlagfogyasztásig érvényben maradt a korábbi ár, míg a felett egy új, magasabb sávot vezettek be. Ez utóbbi díjszabása kellően elrettentő ahhoz, hogy a fogyasztók igyekezzenek elkerülni, csökkentsék fogyasztásukat. A magasabb árkategória bevezetésekor közölt információk szerint a fogyasztók 20-25 százaléka esett ebbe a sávba – akár csak minimális részben is. Az azóta eltelt időben ez az arány vélhetően csökkent – ez az inflációs adatokból sejthető, hiszen itt a KSH az átlagárat az alacsonyabb és a magasabb árkategóriában elfogyasztott mennyiség alapján számolja ki – emelte ki Regős Gábor.

A költségek és az ellátásbiztonság már önmagában érv a diverzifikáció mellett. Tény, Magyarország mind olajból, mind földgázból importra szorul, az önellátást egyik energiahordozóból sem tudja megoldani. Regős Gábor itt rámutatott, a helyzetet nehezíti, hogy a magyar ipar kifejezetten energiaintenzív, így egységnyi GDP előállításához nagyobb mennyiségű energiára van szüksége.

Az energiahordozók esetében pedig kérdés, honnan és milyen útvonalon érkeznek, és a kettő nagyjából meg is határozza az árat. A legolcsóbb mód a csővezetékes szállítás – és a legkörnyezetbarátabb is. A magyar gazdaság alapvetően az orosz energiahordozókra épült rá – hasonlóan a régió többi vagy gazdaságához vagy éppen néhány nyugatabbi országhoz. Összevetésül, a horvátok az elmúlt hetekben elárulták, a más forrásból érkező kőolaj ennél aktuálisan harminc százalékkal drágább. A politika viszont évek óta mást kíván: az oroszokkal szembeni szankciók részeként elvárás az orosz energiaimport leépítése, azonban földrajzi helyzetünkből adódóan mindenképpen kiszolgáltatott pozícióban vagyunk.

A diverzifikációt a mostani helyzet (Ukrajna nem engedi át az olajat) ki is kényszeríti, több partnertől kell vásárolni – drágábban. Ugyanakkor már korábban is történtek már diverzifikációs lépések. Ilyen például a francia Engie-n vagy a Shellen keresztül korábban lekötött mennyiség – ám ezek a fogyasztásnak csak néhány százalékát fedezik. Ennél nagyobb mennyiség, évi nagyjából másfél milliárd köbméter az, ami 2030-tól Azerbajdzsán felől érkezhet.

A diverzifikáció tehát mára politikai okokból elkerülhetetlenné vált, csak félő, hogy ez valójában az egyik függésből egy másik függésbe való átváltást jelent, magasabb árak és kisebb versenyképesség mellett.