Megszedte magát az energiaválságon, dúsgazdag milliárdossá vált a tiszás Kapitány István

Négy év alatt közel háromszorosára növelte amúgy sem kis vagyonát Kapitány István, a Tisza Párt gazdaságpolitikusa. A Shell egykori alelnöke egyértelműen jól járt a háborúval.

Kapitány István a „sokszínűség” jegyében Afrikából toborozna Forrás: MTI

A háborún és az energiaválságon a Shell és Kapitány István is nagyot kaszált

A Shell-részvények értéke ugyanis a háború előtt évekig stagnált: egy részvény 2014 végén csak 38 dollárt ért, 2021 végén (közvetlenül a háború kitörése előtt) pedig 37-et. Az orosz energia kiszorítása miatt viszont meredeken emelkedni kezdett, 2024 végén már meghaladta az 59 dollárt, mára pedig elérte a 75-öt.

Mit jelent ez Kapitány szempontjából? Nos, mivel az előző számítások alapján 2021 végén nagyságrendileg 350 ezer részvény lehetett a birtokában, az akkor megközelítőleg 13 millió dollárt ért. Ez az, ami a szankciók és az orosz energia kivezetése következtében 36,7 málló dollárra (12,1 milliárd forintra) nőtt. 

Vagyis Kapitány Shell-részvényekben tartott vagyona a háború négy éve alatt közel megtriplázódhatott.

 Annak ellenére, hogy az ebben az időszakban (2022–2024 között) megszerzett részvények a teljes portfóliónak kevesebb mint harmadát teszik ki.

Kapitány becsült osztalékjövedelme esetében is nagyon szembeötlő a háború hatása. Csak 2022 és 2024 között a részvényei mintegy 11,5 millió dollárnyi osztalékot fizethettek, vagyis három év alatt a tízéves alelnöksége alatti megszerzett osztalékjövedelmének (23,4 millió dollárnak) közel felét.

Kétségtelen tehát, hogy Kapitány Istvánnak, aki most igazgatótanácsi tagként továbbra is a Shell szekerét tolja, személyes érdeke fűződik a háború fenntartásához, és legfőképpen az orosz energiaimport teljes megszüntetéséhez Európában.

 Vagyona mindaddig meredeken fog emelkedni, amig a háborús feszültség meg nem szűnik, és amíg az orosz gázt vissza nem engedik az európai piacokra.

Ami nekünk energiaválság és inflációs cunami, az másnak üzleti Eldorádó és profitdagály. Ki tartozik a második csoportba, már el is igazít, ha azt keresnénk, kik lobbiznak a gazdasági életben politikai barátaikkal karöltve az ellen, hogy Európa versenyképességét és polgárait védendő visszatérjen az olcsó orosz energiához. Különösen, ha az Európa által magára vont mizéria nemcsak a múltban tejelt zsírosan, hanem a jövő oszlopa. Igaz ez a Shell óriásvállalatra, ahonnan egykori alelnöke, Kapitány István a magyar választás prelűdjében hirtelen a Tisza Pártnál termett. 

Érkezésének hírére azt már korábban feltárta a sajtó, hogy a szerteágazó tulajdonosi körű multi a profitba fulladt bele szinte, mikor az európai háztartások az energiaszámlákba, miután kitört az ukrajnai háború négy évvel ezelőtt.

Kevésbé ismert, hogy a vállalat jövője is a gázon múlik. Ergó tulajdonosainak profitja és lobbistáik jövedelme is.

Viszonylag friss információ, hogy habár úgy tudtuk, Kapitány István 2024-ben lezárta nemzetközi vállalatvezetői pályafutását – ha a Shelltől távozott is, továbbra is kapcsolatban áll a Shell érdekeltségi körébe tartozó vállalatokkal. 

Üzletemberek, bürokraták, politikusok hálózata szövődik a hatalmas profitok köré

Kinek érdeke még, hogy drága legyen Európában a gáz, és ne olcsó? Nagy és befolyásos brit, francia, holland, norvég, amerikai cégek, alapok hadtesteit találjuk azok között, akik rengeteget kerestek az energiaárak európai felszökésén, magukhoz csatornázva az európai háztartások pénzét. 

Ha csak a Shell legjelentősebb tulajdonosait tekintjük, olyanokat találunk, mint a 

• Blackrock, 
• The Vanguard Group,
•  Fidelity amerikai alapok,  
• vagy norvég állami alapok. 

A drága európai energia haszonélvező vállalatainak alkalmazottai, tisztviselői, lobbistái szerteszét rajzottak az európai kormányokba, az Európai Bizottsághoz és a gazdasági életbe. A legismertebb, hogy Friedrich Merz német kancellár korábban a Blackrock németországi vagyonkezelőjének felügyelőbizottsági elnöke volt, az angol Wikipediában a Blackrock people kategóriában szerepel.

Az életpálya-érintkezések természetesen nem bizonyítják, hogy egy adott személy lobbiérdeket képvisel, és miképp. Arról írunk, amit tudunk. Az összeérések szövedéket képeznek az európai politikában és gazdaságban. Ami csak a Shellt illeti, hatalmasat kerestek a háború kirobbanásán, és a jövőjükben is sarokpont a történelem szerencsétlen fordulata következtében hirtelen aranybányává vált gázüzletág, különös tekintettel az LNG-re.

A nagy nyertesek Európában és a tengerentúl: Shell, TotalEnergies és még lehetne sorolni

Egyes cégeknek ez a lehetőség egyszerűen csak az ölébe pottyant, miután a megelőző évek arról szóltak Európában, hogy „lecsavarodik” a fosszilis energiáról, ahogy most meg az orosz energiáról. Miközben nemzetközi versenytársai nem „csavarodnak le” arról, ami versenyképességüket javítja. 

A Shell integrált gázüzletága csak 2022-ben, az ukrajnai háború kirobbanásának évében – amikor felrobbantották a Németországot orosz gázhoz juttató Északi Áramlat vezetékeket – 22,2 milliárd euró (8400 milliárd forint) profitot generált, az előző évi 8,1 milliárddal szemben – derül ki a Világgazdaság cikkéből.

Nem egyedül volt így, hasonló léptékű bonanzára lelt a francia TotalEnergies is. Ha a következő években lassult is a pénzáradat az európai drágulásból profitáló nagyvállalatokhoz, a gázárak továbbra is jelentősen a korábbiak felett maradtak Európában – ez nem egy rossz üzlet. A jónak bizonyult úton pedig tovább kell menni, különösen, ha az amerikai versenytársak a nyakunkra taposnak.

A drága LNG a Shell pajzsa, jövője és a részvényesek pénze 

Ugorjunk 2024 májusába, amikor egy befektetői körtelefonban Wael Sawan, aki 2023 eleje óta a Shell vezérigazgatója, arról beszélt: borzalmasan megemelkedett a geopolitikai kockázat az ukrajnai és a közel-keleti konfliktusok és az amerikai–kínai versengés miatt, és ehhez alkalmazkodni kell.

Ez az, ami, úgy hiszem, megerősítette a meggyőződésemet a stratégiánk mellett, hogy van valamink, mint az LNG (cseppfolyósított gáz), amelyben a képességünk, hogy sok ellátási ponttal és sok keresleti ponttal rendelkezünk, a keresztárupiaci kitettségeink megengednek nekünk némi ellenálló képességet, amikor ilyen volatilitás áll elő.

A gázüzletág tehát a Shell számára nem más, mint pajzs a bizonytalanságokra, 

amelyek ellen az európai fogyasztó nincs ilyennel felvértezve, sőt ő védi meg a Shellt.

Ez nem akármekkora pajzs, vagy a fogyasztók viszonylatában tűzerő. Ugorjunk még egyet, immár napjainkba, amikor a következőt írja a Bloomberg Intelligence szakelemzője: a Shell integrált gázportfóliója a legnagyobb a versenytársak között – a globális LNG-kereslet közel egyötödét szolgálja ki –, és a vállalat egyik kulcsfontosságú növekedési pillére. Az LNG-értékesítés volumene az előrejelzések szerint 2030-ig mintegy 25 százalékkal növekszik.

Az erős mérleg védelmet nyújt az árupiaci árak gyengülésével szemben, és lehetővé teszi az iparágvezető részvényesi kifizetési politikát, amely a pénzáramlás 40-50 százalékát juttatja vissza a részvényeseknek.

Mindehhez az kell – tesszük hozzá mi –, hogy az LNG-nek legyen piaca. Nem az orosz LNG-nek vagy gáznak (aminek a kiaknázásában a multi bőven a Krím orosz elfoglalása után is részt vállalt, mielőtt az ukrajnai háború kirobbanását követően azonnal kivonult Oroszországból). Hanem annak, amit ők adnak el.

A növekedés márpedig kulcskérdéssé vált a vállalat számára

A legfrissebb pedig a Bloomberg csütörtöki jelentése szerint: a befektetők egyre inkább a Shell növekedési kilátásaira összpontosítanak, miután Wael Sawan vezérigazgató költségcsökkentést hajtott végre és megvált a gyengén teljesítő eszközöktől.
Az a célja, hogy jelentősen csökkentse az értékeltségi különbséget az Exxon Mobil Corp. és a Chevron Corp. vállalatokhoz képest, idén nehezebbé vált, mivel az amerikai versenytársak részvényei meredeken emelkedtek, amit az alacsony költségű olajmezőkből – Guyanában, a Permian-medencében és Kazahsztánban – származó erős termelés táplált. 
A Shellnek vannak ütőkártyái, hisz behálózzák a világot, mint namíbiai olajfelfedezései, miközben visszatért a líbiai fosszilisenergia-fejlesztésekhez.

A vállalat emellett befektetési lehetőségeket keres Venezuelában is,

különösen a Dragon nevű földgázprojektjének előmozdítását, amely a Karib-tengeren, Trinidad tengeri határának közelében található – mondta Sinead Gorman pénzügyi igazgató csütörtökön újságíróknak. Itt megint összeérnek a környék friss uraivá vált amerikaiakkal. Rajta vannak a fejleményeken, és mindenhol, ahol kell.