Webernek a voksoknál több kell

Egyre több a találgatás arról, hogy ki lehet majd az unió következő „kormányfője”, azaz a végrehajtó hatalom feje, az Európai Bizottság elnöke. Tavaly az Európai Parlament (EP) pártjai már megnevezték saját csúcsjelöltjeiket, és az előrejelzések szerint a Manfred Weber vezette Európai Néppárt nyerheti el a legtöbb szavazatot. Bár elemzők a hagyományos baloldal visszaszorulását várják, sokan mégis a szocialista Frans Timmermansra fogadnának. A kérdés ugyanis minden látszat ellenére nem a parlamentben dől el, hanem a tagállamok vezetőinek politikai alkuján múlik.

Zászlók lobognak az Európai Parlament strasbourgi épülete előtt. A májusi EP-választások sorsdöntőek lesznek Európa jövője szempontjából Fotó: REUTERS/Arnd Wiegmann

Zászlók lobognak az Európai Parlament strasbourgi épülete előtt. A májusi EP-választások sorsdöntőek lesznek Európa jövője szempontjából
Fotó: REUTERS/Arnd Wiegmann

Bár elviekben nem csak a legnagyobb EP-képviselőcsoport, hanem Angela Merkel német kancellár támogatását is élvezi, sosem töltött be magas rangú tisztséget a német vagy az európai politikában. „Számos EU-tisztviselő, diplomata és törvényhozó kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ő lesz a bizottság elnöke” – írta nemrég a Politico című hírportál. Hozzátették: Merkelt is csupán a Spitzenkanditat-rendszer tiszteletben tartása, illetve hazafias kötelessége és párthűsége kényszerítette arra, hogy Webert támogassa, ám a kancellár többször hangsúlyozta, a csúcsjelöltség nem garantálja a bizottsági elnöki tisztség megszerzését.

A Politico szerint jobboldali alternatívaként felmerült a francia Michel Barnier, a bizottság brexittárgyalásokért felelős megbízottja, aki a Nagy-Britanniával elért megállapodás miatt nagy tiszteletnek örvend nyugat-európai vezetők körében. Kinevezése azért is lehet szimpatikus Merkel vagy éppen Emmanuel Macron francia államfő számára, mert – Junckerhez hasonlóan – úgy véli, a bizottságnak többet kellene politikával foglalkoznia, noha a testület elvileg pártatlan szervezet.

Egyes vélekedések szerint a szocialisták csúcsjelöltje, Frans Timmermans is népszerűbb jelölt Webernél, a volt holland külügyminisztert a nyugati sajtóban elismert diplomataként emlegetik, s elismerik azt a munkáját, amelyet a Magyarországgal és Lengyelországgal szemben folytatott jogállamisági eljárások terén tett. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének csúcsjelöltje, Juncker bizalmi embere legutóbb Rómában járt, ahol a negatív kampány eszközéhez nyúlt, kritikával illetve Manfred Webert, és a magyar kormánnyal riogatta híveit. Kiemelte: aki a jobboldali Európai Néppártra szavaz, az a szélsőjobboldalra, vagyis az Orbán-kormányra adja le voksát, aminél ő mindenképpen jobb választás lehet.

A Spiztenkandidat-rendszerrel kapcsolatos helyzet azonban még ennél is bonyolultabb. A Der Spiegel német hírmagazin tavaly novemberben írt arról, hogy Emmanuel Macron megtörné az Európai Parlamentben a néppárt és a szociáldemokraták hagyományos szövetségét, „nagykoalícióját”, hiszen ez a két frakció volt az, amely a korábbiakban megegyezett egymás között a legfontosabb EU-tisztségek kiosztásáról. 2014-ben például ennek az alkunak az eredményeként lehetett a szociáldemokrata Martin Schulz az Európai Parlament elnöke, miután a néppárti Juncker kapta meg a bizottsági elnöki széket.

Az európai szociáldemokrata pártcsalád azonban már nem tekint olyan bizalommal a néppártra, mint korábban, Macron ezért velük, illetve a liberálisokkal és a zöldekkel összefogva alkotna új többséget az Európai Parlamentben: ehhez saját pártjával, az EP-ben először megjelenő Lendületben a köztársasággal látna neki. Ez a koalíció mindössze arra lesz elég a Der Spiegel szerint, hogy megakadályozza a győztes Néppártot abban, hogy Webernek adja az Európai Bizottság elnöki tisztségét, ez esetben viszont Merkel kénytelen lesz olyan kompromisszumos jelöltet találni, aki Macronnak is megfelel.

Mindez azonban azt is jelentené, hogy a nyugat-európai vezetők nem tartanák tiszteletben az EP-választások eredményét. Frans Timmermans kinevezése pedig kifejezetten visszás lenne: egy olyan politikus lenne az egyik legfontosabb uniós intézménye vezetője, aki mögött európai szinten nincsen támogatás. Otthoni pártja, a holland Munkapárt a 2017-es hollandiai választásokon a 150 fős alsóházban mindössze kilenc szavazatot szerzett, a következő választásra pedig hetet prognosztizálnak neki. De uniós pártja, a szocialisták is komoly szavazatvesztéssel néznek szembe. Elemzők szerint mindez a hagyományos baloldal visszaszorulásával hozható összefüggésbe uniós szinten. – Rengeteg EP-képviselőt fogunk veszíteni – idéz egy francia szocialista EP-képviselőt a Politico.

Manfred Weber

Az Európai Néppártnak (EPP) jelenleg 218 mandátuma van a 751 fős Európai Parlamentben, s a felmérések szerint 181 mandátumot szerezhet a 705 fősre csökkenő EP-ben. A politikust tavaly ősszel választották a jobboldali Néppárt csúcsjelöltjévé, sokak szerint ezzel győzelmet aratott a pártcsalád liberális szárnyát képviselő ellenfelével szemben. A bajor politikus az Európai Parlament legfiatalabb frakcióvezetője, kampányában az optimizmusra helyezi a hangsúlyt. Célja az erős nemzetállamok megtartása az EPP-ben, de a nacionalizmus elleni küzdelem is. A magyar kormány támogatta a jelölését. Bár Weber a Fidesz pártcsaládban való tartását szorgalmazza, viszonya ambivalens az Orbán-kormánnyal.

Fotó: REUTERS/Fabrizio Bensch

Frans Timmermans

A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének jelenleg 187 mandátuma van a 751 fős Európai Parlamentben, s a felmérések szerint 130 mandátumot szerezhet a 705 fős új EP-ben. Csúcsjelöltje, a négy nyelven beszélő Frans Timmermans 1999 és 2008 között volt Hollandia miniszterelnöke. 2014-ben jelölték biztosnak az Európai Bizottságba, ahol a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A diplomatát a 28 tagú biztosi testület első alelnökévé választották, és sokan Jean-Claude Juncker bizottsági elnök bizalmasának tartják. Kampányában a szélsőjobboldal felemelkedésével szemben foglalt állást, és komoly kritikával illette a magyar és a lengyel kormányt is.

Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Guy Verhofstadt

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért jelenleg 68 mandátummal rendelkezik a 751 fős Európai Parlamentben, s a felmérések szerint 90 mandátumot szerezhet a 705 fősre csökkenő EP-ben. A belga liberális politikus bár nem hivatalos csúcsjelöltje a pártjának, 2014-ben az volt, s ma is egyértelmű, hogy a csoport vezető személyisége. A párt csúcsjelölti listát adott ki a Spitzenkandidat megnevezése helyett. A 65 éves Verhofstadt nemcsak az uniós képviselőcsoport vezetője, hanem az Európai Parlament képviselője is a brexittárgyalásokon. EU-s karrierjét megelőzően 1999 és 2008 között Belgium miniszterelnökeként tevékenykedett. A politikus rendszeresen bírálja az Orbán-kormányt.

Fotó: REUTERS/Eric Vidal

Matteo Salvini

A Nemzet és Szabadság Európájának jelenleg 34 mandátuma van a 751 fős Európai Parlamentben, s a felmérések szerint 63 mandátumot szerezhet a majdani EP-ben. Matteo Salvini olasz belügyminiszter ősszel jelezte, hogy többen is felkérték a többek között a francia Nemzeti Frontot is magába foglaló képviselőcsoport csúcsjelöltségére, amit örömmel fogadott. Bár nem vált hivatalos jelöltté, sokan a képviselőcsoport jelentős növekedését várják, és befutóként továbbra is Salvinit emlegetik. Az olasz bevándorlásellenes Liga elnöke egy interjúban úgy fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy néhány hónap múlva Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel együtt kormányozzuk Európát.”

Fotó: REUTERS/Lisi Niesner