A kérdés igen fontos Skóciában, ezt tartották 2014-ben a függetlenségi kampány egyik gyenge pontjának. A font megtartásához ugyanis szükség volna London beleegyezésére, amire nem feltétlenül lenne hajlandó a Westminster. Ellenkező esetben viszont fel kell állítani a Skót Nemzeti Bankot, amely nélkül a szakértők hazardírozásnak tartják az önálló fizetőeszköz létrehozását. Skóciának az 1707-es egyesülésig volt saját pénze, a skót fontok csak a perszonálunió kialakulásakor váltak egyenértékűvé az angol fizetőeszközzel. Skócia ma is nyomtat pénzt, három skót kereskedelmi banknak is van erre joga, ám egyik skót fontot se kötelesek elfogadni az angol boltok. Ezek mögött azonban az Angol Nemzeti Bank áll, amelynek befolyásolására Skóciának rendkívül csekélyek az eszközei.
Keith Brown skót miniszterelnök-helyettes rámutatott, „informatív, értékes és reményt keltő vitán vettem részt az ország jövőjével kapcsolatosan – ennél élesebb kontrasztot el se lehet képzelni a brexit káoszának és kétségbeesésének fényében”. A skót függetlenséggel kapcsolatos tervek egyértelműen a brexittel, valamint az annak kezelése miatti félelmek hatására öltöttek látható alakot. Skócia ugyanis távol van Brüsszeltől, s a londoni parlamentben ülő képviselői is elhanyagolható erőt képviselnek, még ha nagyon megbízható, stabil közösségről van is szó. A skót kormány szerint az ország elemi érdeke megakadályozni a brexitet, amelybe akaratuk ellenére rángatnák bele őket az angolok, erre azonban semmi esélyük tárgyalások útján. Sturgeon is többször hangoztatta, a brexit kezelése rávilágított a westminsteri rendszer, azaz voltaképp Skócia és Anglia uniójának kudarcára, amelynek reformjára már nagyon régen szükség lett volna.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!